Az Amerikában zajló elnökválasztás egyik kampánytémája, hogy a két nagy párt milyen megoldást kínál az USA energiagondjainak megoldására. Donald Trump republikánus elnökjelölt szerint a klímaváltozással kapcsolatos aggodalom kamu, ezért semmi okuk az embereknek, hogy lemondjanak a fosszilis energiahordozókról, a szénről, az olajról és a gázról. A Joe Biden mögött álló demokrata tábor szerint a klímaváltozás valódi veszély, ezért alternatív energiahordozókra kell átállnia az emberiségnek, de izibe, mert hamarosan visszafordíthatatlan károkat fog okozni a Föld légkörének néhány Celsius-fokos felmelegedése.

Ezt a vitát egy csapásra megoldaná, ha teljesülnének azok az új remények a fúziós energiával kapcsolatban, amelyekről a New York Times és az AlterNet hírportál számolt be. E szerint a híres Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói és egy az egyetemről kinőtt (spinoff) vállalat, a Commonwealth Fusion Systems (CFS) már jövő tavasszal ígéretes kísérletet indít a Sparc névre keresztelt kompakt, azaz kis méretű fúziós reaktorral. A projektet három-négy év hosszúságúra tervezik. Az egyik egyértelmű cél az új energiaforrás létrehozásával a fosszilis tüzelőanyagok gyors kiváltása, s ezzel a jelentős (az évszázad végére több mint két Celsius-fokos) felmelegedés megelőzése.

Kapcsolódó

Alapelv és valóság

A fúziós atomenergia lényege, hogy gyakorlatilag kicsiben lemásolja a napban lejátszódó folyamatot, azaz a hidrogén atomok egyesülését. A hagyományos nukleáris erőművekben a maghasadásból felszabaduló energiát hasznosítják, aminek rendkívül sok halálos radioaktív sugárzást kibocsátó mellékterméke van, első helyen a kiégett tüzelőanyaggal. A fúziós reaktorok kevés ilyen mellékterméket produkálnak, a hidrogénatomok egyesülésének mellékterméke például ártalmatlan hélium. A fúziós energia hátránya, hogy a nehéz a "kicsi napot", azaz az izzó plazmát kordában tartani. Eddig nem sikerült tartósan több energiát nyerni a felvillanásnyi időre létrejövő plazmából, mint amennyit a létrehozása felemésztett.

A tudósok most azért bizakodóak, mert azok a publikációk, amelyek a MIT kutatásáról a The Journal of Pasma Physics tudományos folyóiratban megjelentek, ígéretesek. Elképzelhető, hogy a Sparc tízszer több energiát produkál majd, mint amennyit fogyaszt annak érdekében, hogy egy mágneses mezőben fogva tartsa a magfúziós folyamatot. Akik vitatják ezt a lehetőséget, azok is csak a projekt időtávját tartják túl ambiciózusnak. Egyikük úgy véli, kettővel kell megszorozni azt, amit a MIT és a CFS rá akar szánni a munkára.

Kompakt méret

Ami a kompakt méretet illeti, úgy tudni, hogy a Sparc a MIT korábbi kísérleti fúziós reaktora, az Alcator C-Mod kétszerese lesz, azaz a mágneses mezőt tartalmazó gyűrűjének külső átmérője három méter körül alakulhat. Ezt fogják körbe az egyéb rendszerek. Ez nagyjából negyede a nemzetközi összefogással Franciaországban épülő ITER fúziós reaktor gyűrűjének. A kicsinyítést a szupervezető mágnesek fejlődése teheti lehetővé, amelyekkel jóval erősebb mágneses mezőt lehet generálni a plazma ellenőrzés alatt tartására.

Ami a nagy ígéretet illeti, a Lockheed Martin repülőgép- és hadiipari órásvállalat tíz évvel megelőzte a MIT tudósait abban, hogy kompakt fúziós reaktort ígért. A cég kutatási központjában, a híres Skunk Worksnél olyan fejlesztések indultak, amelyek alapján egy évtizeden belül használható reaktort ígértek, amely elfér egy teherautó platóján. Az álom az volt, hogy előbb-utóbb a cég repülőgépeit is ezzel a technológiával termelt energia fogja majd hajtani. Azóta számos kísérleti reaktort építettek, a méret nőtt, de a Lockheed-Martin nem állt el a dollármilliárdokat felemésztő kutatások finanszírozásától.

Nem igazán kompakt költségek

A költségekről az ITER esetén állnak rendelkezésre becslések. A projektről 2006-ban állapodtak meg, a terv szerint 10 évet venne igénybe az építés, majd a reaktor 20 éven át működne. A kiadásokat akkor 10 milliárd euróra  becsülték, ám a kalkulációval 2015-re átlépték a 14 milliárd dollárt. A teljes építési és működési költséget ma 22 milliárd euróra teszik. Az USA energiaügyi minisztériuma a résztvevőktől természetben érkező részegységeket és szolgáltatásokat is figyelembe véve 2025-re összesen 65 milliárd dollárral számol.