Két évtizede nem látott, több százezer embert érintő munkabeszüntetést tartottak pénteken a finn szakszervezetek, miután a kevesebb mint fél éve hatalmon lévő jobbközép kormány kemény reformokkal próbálja kirángatni a gazdaságot a recesszióból - tudósított a Financial Times (FT). A közös akcióban rész vevő szervezetek összesen 2,2 millió munkavállalót képviselnek - Finnországban összesen 5,5 millió ember él. A munkabeszüntetés megbénította a tömegközlekedést és a kikötők működését.

A kormány azt javasolja, hogy töröljenek el két hivatalos munkaszüneti napot, továbbá csökkentsék a túlórákra és a vasárnapi műszakokra fizetett külön fizetségeket. Az intézkedésekkel összesen öt százalékkal mérsékelhetnék a finn munkaerő árát. Ez az utolsó lehetőség arra, hogy rendbe tegyük a gazdaságot. Finnország nagyon nagy bajban van - fejtegette szerdán televíziós beszédében Juha Sipila miniszterelnök.

Kapcsolódó

Mélyrepülés

A finn gazdaság recesszióban töltötte az elmúlt három évet és a közgazdászok többsége arra számít, hogy ez idén is folytatódik. A második negyedévben 0,2 százalékkal araszolt feljebb a GDP az év első három hónapjához képest, így Finnország produkálta a leggyengébb eredményt az eurózónában. (Tavaly 0,1 százalékkal zsugorodott a gazdaság, és az optimista jóslatok szerint idén 0,4 százalékkal növekedhet.)

Finnország ipara sok sebből vérzik. A hagyományos papíripar zsugorodik, miközben a Nokia a mobil üzletágának értékesítésével "fél lábát" odaadta az amerikai Microsftnak. Az olajárak esése és a nyugati szankciók miatt zsugorodik az orosz gazdaság, a finn vállalatok legfontosabb exportpiaca. A közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy a cégek drasztikusan veszítenek versenyképességükből svéd és német konkurenseikhez képest.

Reformok kellenek!

Olli Rehn, az Európai Bizottság volt pénzügyi biztosa, aki most országa gazdasági minisztere, egyfajta lopakodó hanyatlásról beszél. A jelenlegi válságot összehasonlítja az 1990-es években átélt hasonló helyzettel, amikor a Szovjetunió összeomlása rombolta a finn cégek exportlehetőségeit, és vitte padlóra az országot.

Az akkori katasztrófa gyorsan jött - mondja Rehn -, míg most az ország eurótagságának köszönhetően látszólag semmi sem veszélyezteti a gazdaság stabilitását. Ez azonban csalóka látszat, ami elbizakodottá teheti a kormányt - fejtegette az FT-nek.

Visszautasította azt a vádat, miszerint eltúlozzák a versenyképesség fontosságát. A globalizáció miatt az észak-európai gazdasági modell reformra szorul - szögezte le -, Dánia és Svédország már meglépte, amit kell, Finnország mögöttük kullog.

Thatcher visszatér

A gazdasági miniszter elszántságát látva nem tűnik meglepőnek, hogy egyes újságírók Margaret Thatcher brit miniszterelnök harminc évvel ezelőtti kormányához hasonlítják a finn vezetést. Legalábbis ahhoz hasonlóan elszántan kész szembe szállni a szakszervezetekkel.

Sipila azért nem vette rögtön "kajakra" a nézeteltérést: kétszer próbálta rábírni a munkavállalók és a munkaadók képviselőit, hogy kössenek szociális megállapodást a versenyképesség javításáról. Még a napokban is nyitva hagyta a megegyezés lehetőségét, mondván: a kormány feladja javaslatait, ha a szakszervezetek belemennek a napi munkaidő 20 perces meghosszabbításába vagy feladják a szabadság idejére járó bér felét.

Öngól lesz?

Az érdekvédők azonban elfogadhatatlannak tarják, hogy a kormány meg akarja változtatni azokat a béreket, amelyekről kollektív szerződések rendelkeznek. Emellett a jövedelmek csökkentése csaknem három százalékot radírozna le a fogyasztók vásárlóerejéből, ami tovább zsugorítaná a növekedés forrásait, illetve különösen hátrányosan érintené a nőket és a közalkalmazottakat.

A munkaadók szervezetei támogatják a reformokat, a kormánykoalícióban részt vevő euroszkeptikus Igaz Finnek párt szintén úgy véli, itt az ideje rendet tenni, amit senki sem fog elvégezni helyettük. A finnek most megmutathatják, hogy következetesek, ugyanis az eurózóna adósságválsága idején a csődbe került tagállamokkal (Görögországgal és Portugáliával) szemben héjaként léptek fel. A megszorítások végrehajtását követelték, mégpedig pontról pontra.

Pasi Sorjonen, a Nordea bank elemzője arra számít, hogy a helyzet a legjobb esetben is előbb romlani fog, mielőtt javulna. A munkanélküliségi ráta a 2014-es 8,7 százalékról 2017-re 10,3 százalékra mehet fel, miközben az államadósság a GDP 70 százalékát közelíti, hátra hagyva az EU 60 százalékos plafonját. A növekedési kilátások gyengesége párosul az EU-ban példátlanul halvány gazdasági bizalommal, ami mérgező keverékként visszafogja a befektetéseket és rontja a foglalkoztatást.