A spanyol közéleti viták mostanában egy "mágikus" szám, a 155-ös körül folynak. Az alkotmány 155. paragrafusa teszi ugyanis lehetővé a madridi kormánynak, hogy közvetlenül beavatkozzon az ország bármelyik autonóm régiójának irányításába, ha úgy gondolja, hogy a helyi vezetők letértek az alkotmány biztosította útról - kezdi összefoglalóját a Financial Times.

Más szóval az 155-ös passzusra hivatkozva le lehet váltani a regionális kormányzatokat vagy a rendőrséggel lehet leállíttatni egy szavazást, miközben a spanyol politikai rendszer a helyi önállóságon alapul.

A kritikus jogi lehetőség évtizedeken át senkit sem érdekelt, ám mostanra pattanásig feszültek az ellentétek Katalónia vezetése és a kormány között, mivel az előző ragaszkodik az alkotmánnyal ellentétes tartományi függetlenségi népszavazás megtartásához.

Örülnek a héják

A 155. paragrafus élesítésének lehetősége az unionista és a szeparatista oldalon is találkozik a héják támogatásával. A spanyol politikai elitben, különösen annak jobboldalán sokan gondolják úgy, hogy Madrid túl sokáig tűrte a katalánok függetlenségi törekvéseit, amire e jogi passzus alkalmazása adhat megfelelő választ.

Katalóniában sokan úgy látják, hogy a durva beavatkozás az elszakadáspártiak kezére játszana, mivel feldühítené a helyieket és nemzetközi visszhangot keltene, kiváltva az elnyomottakkal szimpatizáló közvélemény támogatását.

Kemény lenne

Nem kétséges, hogy a 155. paragrafus élesítése alkotmányos válságba taszítaná Spanyolországot. Ez egy jogi atombomba, amelynek bevetése mindent felrobbantana - véli Oriol Bartomeus, Barcelona egyetemének politológia professzora. A madridi elitnek szerinte meg kell értenie, hogy bár a függetlenség ügye nem számíthat egyértelmű többségi támogatásra Katalóniában, az önigazgatás mellett a katalánok nagy többsége határozottan kiáll.

A 155-ös cikkely élesítése ismeretlen vizekre vezetné az országot - véli Mariano Bacigalupo alkotmányjogász professzor. Nem hogy Spanyolországban, de még Európában sincs példa egy hasonló jogi passzus érvényesítésére. Szerinte a 155-ös paragrafust olyan végső megoldásként illesztették az alaptörvénybe, amelyet sose akartak alkalmazni. Az elrettentés eszközének szánták.

Óvatosan

Mariano Rajoy miniszterelnök híres óvatosságáról. Biztos, hogy az utolsó pillanatig hezitálna a drámai lépés megtétele előtt. Az akkori kormány fejeként 2014-ben eltűrte, hogy a katalánok véleménynyilvánító függetlenség népszavazást tartsanak, pedig az alkotmánybíróság jelezte, hogy ez sérti az alaptörvényt. Az ügyészség azóta több katalán vezetőt megvádolt az ügyben.

A mostani szavazás más lenne, ugyanis a katalánok ragaszkodnak ahhoz, hogy eredménye kötelező érvényű legyen. Így Madrid nehezebben hunyhat szemet a voksolás felett. Ráadásul a helyi vezetők közölték, hogy figyelmen kívül fogják hagyni az alkotmánybíróság bármilyen döntését, amely a referendum feladását írná elő.

Mi lehet a vége?

Eközben a függetlenségi mozgalom mintha kezdené elveszteni a lendületét. A kiválás híveit évek óta lázban tartja a politika, ezért kezdenek elfáradni. Ezért vezetőiknek kapóra jönne Madrid durva beavatkozása, amely felrázná híveiket.

Egyes jogi szakértők szerint alternatívát jelenthet a 155-ös passzus alkalmazásával szemben az alkotmánybíróság két éve kiterjesztett jogköreinek alkalmazása. A legfelsőbb jogi testület egyebek mellett közvetlenül utasíthatja a rendőrséget és a köztisztviselőket az alkotmány betartására.

Mások úgy vélik, hogy a nép nem venné be ezt a trükköt: központi beavatkozást látna az önigazgatásba akár a kormány, akár más szervezet lépne fel a helyi akarattal szemben. Rajoy tehát kétségbeejtően nehéz helyzetben van és a barcelonai vezetők nem könnyítik meg a dolgát, mert gőzerővel folytatják a szeptemberre tervezett függetlenségi népszavazás előkészítését.