Oroszországban az elmúlt hónapokban egyre több férfi élt a spermium lefagyasztásának lehetőségével, miután szeptemberben bejelentették, hogy további 300 000 tartalékos katonát hívnak be az ukrajnai háború megvívására. Az Orosz Jogászszövetség vezetője, Igor Trunov bejelentette, hogy a szolgáltatást ezeknek a katonáknak ajánlják fel, miután kérte, hogy az egészségügyi minisztérium biztosítson spermafagyasztási lehetőséget a háborúban harcoló állampolgároknak.

A kormány emellett „egy ingyenes kvótát fog finanszírozni a meddőségi kezelésre” – mondta Trunov. A lépést újabb potenciális ösztönzőnek szánják az orosz férfiak számára, hogy elszántabban harcoljanak az Ukrajna elleni háborúban. A februári kezdeti, 200 000 katonával indított inváziót szeptemberben további 300 000 fő mozgósítása követte, miközben a becslések szerint negyedmillió ember menekült el az országból, hogy elkerülje a sorozást.

A hímivarsejtek felhasználására vonatkozó jogszabályok azonban nem egyértelműek. 

Oroszországnak nincs konkrét jogszabálya a férfi halála utáni spermahasználattal kapcsolatban

– mondta Andrej Ivanov, a szentpétervári Mariinszkij Kórház asszisztált reprodukciós technológiák osztályának vezetője. Nem egyértelmű ugyanis, hogy ki használhatja fel, és kié lesz az ebből származó gyermekek felügyelete.

Nincs ez másként Ukrajnában sem

Natalia Kirkacs-Antonenko két órán belül megtudta. Egy tüzérségi csapás. Fejlövés. Halál másodpercek alatt. Az önkéntesek a férjét, Vitalijt szokatlan külseje és hosszú haja alapján azonosították; a „Szép” fedőnevet nem véletlenül kapta. Azzal az egyetlen telefonhívással Kirkacs-Antonenko asszony álmai a közös családról szertefoszlottak. Az Economistban most olvasható történet szerint felkészült erre az eshetőségre is. Most egyedül akar családot alapítani Vitalij, két otthoni eltávjának egyikén lefagyasztott hímivarsejtjeiből. Egy hónappal férje halála után a közösségi médiában közzétett érzelmes felhívásában erre buzdított más párokat is.

Ez lehet az egyetlen esélyetek. Gondolkodjatok és ne halogassátok, könyörgöm!

Az orosz tankok februárban megállították Ukrajna amúgy virágzó lombik-iparát is. A klinikák áprilisban nyíltak meg újra, de közben a világ is megváltozott. Korábban az ügyfelek jellemzően külföldiek voltak, akik kihasználták például Ukrajna béranyaságra vonatkozó, meglehetősen liberális szabályait. Most már az ukrán párok a jellemzőbbek, akik szoronganak, mert a férjnek el kell mennie harcolni.

Az ország legnagyobb meddőségi klinikája, az „Anya és Gyermek” (Мати та дитина), az új kereslet kielégítésére ingyenes programot indított, amelyben arra ösztönzi a katonákat, hogy fagyasszák le spermájukat vagy petesejtjeiket, arra az esetre, ha nem térnének vissza a harcmezőkről.

Partnereiknek nagy kedvezményeket kínáltak az asszisztált fogantatási programokból is, amelyek általában 1300 és 4000 dollár közötti összegbe kerülnek. A legrászorultabbak ingyen kapták meg a kezelést. Az orvosok a kezdeményezést „Hero Nation”-nek nevezték el, utalva a halott vagy súlyosan sérült szülőktől fogant babák növekvő számára. A programnak tulajdonítják, hogy a klinika a háború előtti kapacitásának nagyjából 80 százalékát tudta visszanyerni.

Vitalij Radko, a kijevi fő kirendeltség 37 éves orvosa azt mondja, nem volt biztos abban, hogy az alkalmazottai meg tudják tartani az állásukat, amikor tavasszal újra kinyitnak. De ahogy a mozgósítás beindult, úgy látta, hogy a páciensek száma megnövekedett. Mostanra havonta 30-40 pár lép be az ajtaján. Az irodáját több száz fénykép borítja azokról a gyerekekről, akiket ő segített világra hozni. A háború előtt az orvos pácienseinek csaknem fele külföldi volt; főként Kínából, de érkeztek Amerikából, Nagy-Britanniából, Franciaországból, Olaszországból és Spanyolországból is. Most már csak ukránok vannak. Negyven százalékuk katona.

Dr. Radko szerint a férfiak általában nem sokat kommunikálnak, amikor megérkeznek a dízel-aggregátorokkal életben tartott klinikára. Inkább a nők beszélnek. De mindenki ért mindent. Az orvos és a házaspár is tudják, hogy a férfi megsebesülhet, vagy meg is halhat a fronton harcolva. Ezt nem is kell hangoztatniuk. A hangulatukból és az arcuk komoly tekintetéből látszik, hogy tudják mi várhat rájuk.

Az orvos azt mondja, hogy a háború megváltoztatta a saját hozzáállását a munkához; soha nem érezte még, hogy ennyire szükség lenne rá. Úgy érzi, a hozzá hasonló embereken múlik, hogy kezeljék azt a katasztrofális hatást, amelyet az orosz invázió máris kifejtett az ukrán születésszámra.

Amikor háború van az országodban, és nem vagy a fronton, azt kell tenned, amihez a legjobban értesz, és mi vagyunk a legalkalmasabbak arra, hogy életet adjunk az új ukránoknak

– teszi hozzá.

A gyakorlat persze ennél egy kicsit bonyolultabb, és nem csak azért, mert a katonák gyakran sérülten és stresszes állapotban érkeznek. Az ukrán bürokráciában való eligazodás továbbra sem egyszerű feladat. A törvények nem biztosítják, hogy a donor genetikai anyagát a halála után is felhasználhassák. A klinikák ezért szorgalmazzák, hogy a páciensek szerezzenek be meghatalmazást, amelyben kifejezetten megemlítik a halál utáni reprodukcióhoz való igényüket.

Tanya és élettársa, Eduard Konovka, aki az ukrán haditengerészetnél szolgál, már megszerezték a papírokat, biztos, ami biztos. Ők ketten Dr. Radko legújabb páciensei közé tartoznak, akik december végén kezdték meg az IVF-kezelést, miután 12 éve próbálkoztak babával. Direkt a Fekete-tenger partjáról utaztak Kijevbe, hogy kihasználják a klinika ingyenes programját. Azt mondják, hogy a gyermekáldás reménye az, ami a nehéz időkben is megtartotta őket. „Oroszország nem veheti el tőlünk a legfontosabb dolgokat: az időnket, szilárd jellemünket és az álmainkat” – mondják.

Inna Tihonova, a több katonai házaspárnak is tanácsot adó pszichológusnő közben figyelmeztet a lehetséges veszélyekre:

Ha egy halott apától van gyermekünk, az nem egy sebtapasz, amivel betakarhatjuk a sebet... És súlyosbíthatja a traumát

Egyes pszichológiai iskolák azt javasolják, hogy a veszteséget követő első évben kerüljünk minden következményes döntést – fűzte hozzá.

Kirkacs-Antonenko asszony, akinek akár 20 éve is van arra, hogy felhasználja néhai férje hímivarsejtjeit, azt mondja, hogy a naplókon kívül, amelyeket a férfi a lövészárkokból küldött neki, a gyermekáldás lehetősége az egyetlen dolog, ami a párjából maradt neki. „Vitalij talán már nem él, de az a képessége, hogy apa legyen, igen. Amíg élek, annyi gyermeket akarok tőle szülni, amennyit csak tudok”.