Három hónappal azt követően, hogy Oroszország kiprovokálatlan támadást indított Ukrajna ellen, a háború új szakaszába érkezett – írja Andreas Kluth, a Bloomberg publicistája a tragédia további forgatókönyveit soroló cikkében. Az új szakasz lényege, hogy mind a Kremlnek, mint Kijevnek és az ukránokat támogató Nyugatnak újra kell gondolnia céljait és stratégiáját. Ami az agresszort illeti, nincs olyan forgatókönyv, amely ne lenne szörnyű a számára, ami világosan megmutatja, milyen mértékben számolta el magát az invázióval, ám a védekező fél sem számolhat olyan végeredménnyel, ami ne lenne többé vagy kevésbé sötét.

A háború első fázisa azzal kezdődött, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő a hadsereg főparancsnokaként beküldte az orosz haderőt Ukrajnába, ráébresztve az ukránokat arra, hogy az orosz társadalomhoz hasonlóan rezsimjének alattvalóivá akarja tenni őket. A Moszkvában remélt villámháború helyett az egész ukrán társadalom fordult szembe a betolakodókkal, hősies védekező háború kezdődött, amelyben a Nyugat némi hezitálás után teljes mellszélességgel beállt Ukrajna mögé.

Így kialakult az összecsapás második fázisa, villámháború helyett egy az első világháborúra emlékeztető állóháború, amelyben a felek a frontvonal mentén egymás erőforrásait felőrlő harcokat folytatnak. A támadó az első szakaszban elért területi nyereségein túl nem sok újat szerez, sőt esetenként némi veszteség éri. A kérdés az, mit hoz majd a harmadik szakasz, és a háború vége. Az egyik vagy másik fél egyértelmű győzelme nem látszik sanszosnak, és a Bloomberg cikkírója szerint kívánatosnak sem.

Ha az egyik fél győz

Ha az oroszok győznének, azaz fegyverletételre kényszerítenék az ukrán hadsereget, az azért lenne elfogadhatatlan, mert megszüntetnék az önálló ukrán államot és alávetetettségbe vetnék Ukrajna lakosságát. Eközben biztosan megszületne egy kiterjedt föld alatti ellenállás, amely a terror eszközeit is alkalmazná: nem csak ukrán földön, hanem a moszkvai metróban is robbantanának.

Ha az ukránok győznének, azaz az ukrán hadsereg mind egy szálig kiszorítaná a megszállókat Ukrajna területéről, az a másik oldalon szülne extrém választ. Putyin és elborult nacionalista köre úgy értelmezné ezt, hogy Oroszország végveszélybe került, és jó eséllyel taktikai nukleáris fegyvert is bevetne, hogy elkerülje a katonai vereséget.

Ezek a forgatókönyvek szerencsére nem igazán sanszosak. Az oroszok katonai győzelmét megakadályozhatja a kellő nyugati fegyver- és muníció-utánpótlást kapó ukrán katonaság, az ukránokét az orosz hadsereg lényegében kimeríthetetlen ember- és fegyverutánpótlása.

Patthelyzet

Így jobban elképzelhető, hogy patthelyzet alakul ki a harcmezőn, ami nem sokkal kevésbé katasztrofális mindkét fél szempontjából. Ukrajna jelentős része már most is romokban hever, miközben a hosszú távú rakétafegyverek támadása miatt sehol nem lehet elkezdeni az újjáépítést az újabb rombolás kockázata nélkül. Milliók menekültek el, főként nők és gyerekek, akikhez később csatlakozni akarnak majd a férfiak, ami Európa többi országában jelenthet problémát. Így hiába kaphat Ukrajna euró- és dollármilliárdokat, hosszú távon lepusztult országként tengődhet.

Oroszország meghatározhatatlan időre a nemzetközi közösség páriája maradhat, miközben Európa többi része fokozatosan megszabadul orosz energiahordozó-függőségétől, megfosztva az orosz gazdaságot legfőbb exportbevételétől. Az állami bevételek elapadnak, akárcsak a szovjet időkben nem érkezik nyugati technológia az országba, a tehetséges emberek emigrálnak. Az ország egy totalitárius uralom alatt vergődő antiutópiává válhat.

Tárgyalások

A lepusztulás várhatóan előbb-utóbb a tárgyalóasztalhoz kényszeríti a feleket, amelyből mindkét fél a lelehet legnagyobb területi eredménnyel akar majd kijönni. Bármit is mondanak Kijevben arról, hogy egy talp alattnyi földet sem adnak át, a Krímre és donbaszi területre keresztet vethetnek. Ezek megtartása, illetve megszerzése nélkül az orosz vezetés nem hirdethet győzelmet saját társadalma előtt, így ezekből nem fog engedni.

Az Ukrajna déli részén a háború elején elfoglalt területekkel viszont éppen ez a helyzet a másik fél nézőpontjából. Ezek nélkül az ország szárazföldi hatalommá válik, amely gazdaságilag, például a gabonaexport-kikötők nélkül értelmezhetetlen helyzetbe hozná, illetve katonailag védhetetlenné az országot.

Két modell

A béke mindezek alapján a koreai és a finn „modell” alapján jöhet létre – véli a Bloomberg cikkírója. A Koreai-félszigeten 1953 óta fegyverszünet van békeszerződés nélkül. Egy demokratikus állam áll szemben egy totalitáriussal, ám míg Dél-Korea mögött egyértelműen ott áll az USA, Ukrajna még NATO-taggá sem válhat, mert a Nyugat nem kockáztatja meg, hogy emiatt belekeveredjen a harmadik világháborúba Ororszországgal.

A finn változat szerint Ukrajna jelentős területi veszteséggel kerül ki a háborúból – mint a finnek az 1940-es téli háborúból –, ám cserében stabil békeszerződést köthetnek Oroszországgal. Ennek nagy ára volt: Finnország a hidegháborúban semleges státuszba került a két nagy ellenséges tömb között és egyeztetnie kellett külpolitikáját az oroszokkal. Igaz, hogy hosszú távon nem kis részben ennek a köztes helyzetnek köszönhetően Finnország felzárkózott Európa nyugati feléhez, ám ez évtizedeken át tartó folyamat volt. Vajon a szenvedéseiért jogosan kompenzációt váró ukrán társadalom elég türelmes lenne-e, hogy kivárja sorsa jóra fordulását?

Putyin és elborult környezete olyan helyzetbe sodorta Európát az esztelen háborúval, amelynek rövid távon csak zűrzavaros és tragikus eredménye lehet. Semmi vagy majdnem semmi nem lesz kelezhető a két fél konfliktusából. A maximum, ami kijöhet ebből az lehet, ha sikerül elkerülni az igazán nagy katasztrófákat.