Volodimir Zelenszkij óriási fölénnyel elért győzelme az ukrán elnökválasztás áprilisi második fordulójában nem igazán jó hír az ország nyugati barátainak és az orosz vezetésnek sem, amely újra irányítása alá akarná vonni szomszédját - véli Leonid Bershidsky, a Bloomberg orosz származású publicistája. Az ukránok nem egy bizonyos programot képviselő jelöltet támogattak (73 százalékos arányban) a személyében és nem szimplán lázadtak a regnáló hatalom ellen. Az ellen szavaztak, hogy bárki megmondja nekik, mit csináljanak!

Zelenszkij lesz a hatodik elnöke az országnak a függetlenség eddig eltelt 28 évében, ami jelzi, hogy több vezetőt fogyasztottak, mint bármelyik másik volt szovjet tagállam. Ez eleve azt mutatja, hogy igen nehéz kiszolgálni az ukránok politikai igényeit. A komédiás-színész-vállalkozó győzelme azonban rámutat valami nagyon sajátos helyi jellegzetességre is: az ukránok semmiféle hatalmat nem szeretnek maguk fölött.

Lehet örvendezni

Könnyű optimistán értelmezni az elnökválasztás eredményét. A regnáló Petro Porosenko államfő - aki azzal töltötte elnöki ciklusát, hogy igyekezett megszilárdítani hatalmát és eltakarítani az útból ellenfeleit - meg sem próbálta elcsalni a szavazást. Lehet, hogy azért, mert biztos volt a győzelmében, de az is lehet, hogy azért, mert tisztában volt vele, hogy az ukránok nagyon hamar az utcára vonulhatnak ellene, ha megpróbálna csalni.

Zelenszkij zsidó és jobban beszél oroszul, mint ukránul - folytatja a Bloomberg publicistája, így győzelme azt is bizonyítja, hogy a szavazók nem igazán nyitottak a hardcore nacionalizmusra. Az ugyanis hagyományosan antiszemita és nem visel el semmit, ami orosznak tűnik. Az új elnök 41 éves, nem volt tagja a posztszovjet politikai elitnek, amely gyógyíthatatlanul korrupt és csak a saját érdekeivel törődik. Emellett saját produkciós cégének jövedelméből vált milliomossá.

Hogyan csinálta?

E jellegzetességeknél azonban fontosabb az, hogyan győzte le ellenfelét. Porosenko stratégiája az volt, hogy nemzetépítőként tálalta magát. Szövetséget épített a Nyugattal, megerősítette a hadsereget, vallási függetlenséget szerzett az országnak azzal, hogy az ukrán ortodox egyházat kivonta az orosz pátriárka irányítása alól, támogatta az ukrán nyelv használatát. A nemzet atyjának szerepére pályázott, amihez Putyintól vett át egy politikai szlogent, miszerint "Jelölt sok van, de elnök csak egy".

Zelenszkij nevetségessé tette paternalista ambícióját, lehántotta a felszentelt imázst Porosenko elnöki hivataláról és kigúnyolta azokat, akik az államfőhöz dörgölőznek. Vitájukban, amit egy stadionban kényszerített ellenfelére azt mondta: nem az ellenfele vagyok önnek, hanem az ítélet a tevékenységéről. A Bloomberg cikkírója szerint Porosenko megfeledkezett arról, hogy az ukrán büszkeség 2014-es forradalmának lényegéhez tartozott, hogy nem volt vezetője. A közvetlen demokrácia megnyilvánulása volt - ez az az emlék, amit Zelenszkij igyekezett felidézni.

Semmit sem ígért

A komédiás-színész lényegében nem ígért semmit, nem csupán a választóknak, hanem azoknak sem akik közvetlenül segítették. A szavazás utáni napokban senki sem tudta, kinek milyen stallumot szán. Nézeteit néhány homályos interjúban és sajtókonferencián fejtette ki. Eszerint nagyjából Európa-barát és gazdaságilag liberális, de semmiben sem kötötte meg a kezét. Ez alól egy kivétel van: határozottan megígérte, hogy minden fontos kérdésben népi konzultációt tart, vagy népszavazás, vagy a közösségi médiában lebonyolított véleménynyilvánítás formájában.

Ezt az ígéretét hamarosan tesztelheti. Ha az októberi parlamenti választásokat nem tudja megnyerni a pártja, azaz ellenzéki törvényhozással kell kormányoznia, akkor rá fog kényszerülni, hogy a fontos vitás kérdésekben a néphez forduljon döntőbíróként. Ez a fajta hatalomgyakorlás meg fogja nehezíteni a nyugat dolgát, amely a mindenkori elnökre támaszkodva a NATO- és EU-csatlakozás felé terelné az országot, illetve a putyini vezetés dolgát, amely visszaterelné az ukránokat Oroszország anyácska karjai közé.

Különös karakter

A Bloomberg publicistája felhívja a figyelmet arra, hogy az ukrán demokrácia a kozákok 16-18. századi önigazgatásában gyökerezik. Úgy tűnik,az ukránok e felé fordulnak vissza valahányszor fordulóponthoz érkezik a történelmük. Más szóval bukásra van ítélve, aki ezzel szemben próbálná vezetni őket. Zelenszkij győzelmével újabb kísérletet tesznek arra, hogy megtalálják a különleges, anarchikus nemzeti karakterükhöz igazodó kormányzást. Vagy sikerül, vagy nem.