Az álmos könyvek szerint igen rossz előjel, ha egy amerikai elnökjelölt-aspiráns a választási kampány közepén szívinfarktust kap, ám Bernie Sanders szenátor, a Demokrata Párt indulója éppen ilyen helyzetbe került. Ami érdekesebb az az, hogy ez két váratlan következménnyel járt - índítja elemzését Edward Luce, a Financial Times (FT) Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája. Az egyik, hogy kampánya hirtelen óriási lendületet vett betegsége után, a másik, hogy kiderült: támogatói bázisa sziklaszilárd, hiszen senki sem pártolt el tőle azért, mert úgy véli, hogy ilyen előzmények után úgysem válhat a párt elnökjelöltjévé.

És ez még nem minden. Nem egyszerűen arról van szó, hogy politikai értelemben is túlélte a szívinfarktust, hanem még ezt követően rekordösszegű anyagi támogatást is gyűjtött kampánya költségeire, így jó esélye van arra, hogy februárban megnyerje az Iowa és New Hampshire államban tartandó két előválasztást. Masszív helytállása éles ellentétben van a többi demokrata elnökjelölt-aspiráns hullámszó teljesítményével, ami egyébként megjósolhatatlanná teszi az elnökjelöltségért folyó verseny eredményét.

Bizonytalan ellenfelek

Egy évvel ezelőtt Beto O'Rouke és Kamala Harris indulása tartotta izgalomban a közvéleményt, azóta gyenge kampányuk után mindketten kiestek a versenyből. Néhány hónapig úgy látszott, hogy Elizabeth Warren szenátor ugrik ki az elnökjelölt-aspiránsok versenyéből, ám belebonyolódott abba, hogyan vezetné be egészségügyi reformját. Miközben Sandershez hasonlóan a demokraták amerikai mércével mérve radikális baloldali szárnyához tartozik, a választók a 77 éves Sandersben látnak hiteles, nézetei iránt elkötelezett, következetes politikust.

Mindennek eredményeként az FT publicistája szerint két veszély fenyegeti az ellenzéki párt elitjét. Az első, hogy Sanders megnyeri a versenyt, így ő lesz a Demokrata Párt elnökjelöltje Donald Trumppal a republikánusok regnáló elnökével szemben. A 2008-as versenyben Barack Obama le volt maradva Hillary Clinton mögött a két februári előválasztás előtt, aztán Obama megnyerte mindkettőt, ami olyan lendületet adott neki, ami az elnökjelöltségig repítette.

Ha Joe Biden volt alelnök elvérzik ezekben a körökben, akkor Michael Bloomber lehet Sanders legesélyesebb mérsékelt kihívója, ami egy baloldali populista és egy plutokrata versenyévé teheti az előválasztást. És Sandersnek az előbbi szerepében minden esélye megvan arra, hogy nyerjen.

A legnagyobb veszély

A második veszély, ami az egész Demokrata Pártra leselkedik, hogy Sanders kitart a meccs végéig és végletesen megosztja a demokraták támogatóit. Az FT publicistája szerint ehhez megvan az aktivistagárdája és a pénze is. A pénzgyűjtő versenyen 2019 utolsó negyedévében 34,5 millió dollárt szerzett, amit 1,8 millió támogató fizetett be, vállalati támogatókra nem támaszkodott. Eközben Biden 44, Mike Buttigieg polgármester, egy további mérsékelt jelöltaspiráns, 39 milliárdossal tárgyalt pénzügyi hozzájárulásukról kampányához. Az átlag 20 dolláros támogatások azt bizonyítják, hogy a kék galléros kétkezi munkások Sanders mögött állnak.

Hogy milyen mély megosztottságról van szó, azt az igen népszerű, mindössze 30 éves Alexandria Ocasio-Cortez kongresszusi képviselő megjegyzése mutatja. A hölgy, aki Sanderst támogatja az elnökjelölt-aspiránsok versenyében, azt mondta, hogy egy arányos (azaz nem a győztes mindent visz elvén alapuló) választási rendszerben nem lenne egy pártban Bidennel. Egy másik országban Sanderst erőteljes szocilista nézetei valóban más pártba terelnék, mint amelyben a centrista Biden politizál.

Mi lesz ebből?

Nyitott kérdés, hogy ezt a szakadékot hogyan lehet - ha egyáltalán lehetséges ez - áthidalni a nyári demokrata konvenció előtt, hiszen a győztes mindent visz rendszerben akkor van esélye a pártnak a sikerre, ha a két homlok egyenest mást akaró szavazótábort összetereli. Hillary Clinton szavazói még nem felejtették el, hogy Sanders támogatóinak tizede 2016-ban inkább a radikális Trumpra adta a voksát, minthogy a demokrata párt akkori elnökjelöltjére voksoljon. Ha esetleg most Sanders lesz az elnökjelölt, és visszaadják a kölcsönt, az katasztrofális hatással járna a pártra nézve.

Felmerülhet, hogy Sanders a demokraták Jeremy Corbynja, a brit Munkáspárt szintén erőteljesen baloldali elnöke, akinek vezetésével decemberben súlyos választási vereséget szenvedett a Munkáspárt. Ez az összehasonlítás az FT cikkírója szerint sántít. Corbyn balos választási programja ugyanis csak kisebb részben volt oka a kudarcnak. A fő ok egy olyan tényező, ami nem témája az amerikai elnökválasztásnak, nevezetesen az, hogy Corbyn langyos, zavaros álláspontot foglalt el a brit választás fő kérdésével, a brexittel kapcsolatban. (Nem árulta el, hogy az EU-ban maradásra vagy a távozásra szavazna-e egy újabb népszavazáson.)

Ha mindenképpen hasonlítani akarjuk valakihez Bernie Sanderst, akkor 2016-os önmagával vethetjük össze. Akkor nagyon közel került ahhoz, hogy legyőzze Hillary Clintont a demokraták elnökjelöltségéért folytatott versenyében. És a helyzet az, hogy a mostani mérsékelt versenytárssal, Bidennel szemben legalább olyan jó esélyekkel indul, mint négy évvel ezelőtt Clintonnal szemben.