Gazdag amerikaiak korábban is nagy pénzeket költöttek arra, hogy megszerezzenek választott köztisztviselői megbízásokat, ám Michael Bloomberg néhány hét alatt lepipálta őket - kezdi a médiavállalkozó, volt New York-i polgármester elnökválasztási esélyeit latolgató cikkét Edward Luce, a Financial Times (FT) Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája.

Az USA elnökségére pályázó gazdagok közül máris ő költötte a legtöbbet: miután elindult néhány hét alatt 100 millió dollárt fordított tévéhirdetésekre. Ha így folytatja, 30-40-szer többet fog erre a célra költeni, mint elődei.

Kapcsolódó

A kérdés az, hogy megvásárolható-e az Egyesült Államok elnökjelöltsége. A történelem mindenre ad példát. Meg Whitman, a Hewlett-Packard korábbi vezérigazgatója 2010-ben 140 millió dollárt költött arra, hogy Kalifornia kormányzójává válasszák, ám vesztett. Steve Forbes kiadóvállalkozó 69 milliót költött elnökválasztási álmára - hiába. Bloomberg viszont három New York-i polgármester-választáson nyert ami összesen 261 millió dollárjába került. Az utolsó, 2009-es meccsen költött a legtöbbet, választónként 174 dollárt, de ezen a szavazáson nyert a legkisebb különbséggel.

Mennyibe fájhat?

Az eddigi rekordot ezen a téren J.B. Pritzker, a Hyatt franchise örököse tartja 161,5 millió dollárral, amivel megszerezte Illionis állam kormányzói tisztségét. Bloomberg eddigi politikusi karrierje alatt már több mint kétszer ennyi pénzt költött el kampányokra, és a mérlege háromból három győzelem. Az elnökség lehet a negyedik, ami becslések szerint ez 3-5 milliárd dollárba kerülhet neki. Ez 52 milliárd dolláros vagyonának, amivel a világ 14. leggazdagabb embere, kevesebb mint tizede.

Két körülmény szól amellett, hogy ez sem lenne elegendő. Az egyik, hogy ellenfelei, főként Elizabeth Warren és Bernie Sanders szenátorok, a demokraták balszárnyának képviselői éppen kampányának ezt a plutokrata jellegét fordítják ellene. Ezek a versenytársai a kispénzű amerikaiak filléres befizetéseit költik kampányaikra, és azzal vádolják a milliárdost, hogy kilóra akarja megvenni a szavazókat. Bloomberg támogatottságát jelenleg 4-5 százalékon mérik, a többi centrista indulótól, élükön Joe Biden volt alelnöktől csábíthat el szavazatokat, és biztosan nem fog kiesni a versenyből azért, mert elfogy a pénze.

Különféle közönségek

Második gyengesége az, hogy nem igazán tudja eladni magát a kisembereknek. Nem kétséges, hogy a legfelsőbb körökben, a hazai és külföldi milliárdosok és felső vezetők körében otthonosan mozog, ám az a nyelv, azok a témák, amelyeket ott használnak, amikről ott beszélnek, nem az átlagos választók világa.

Nem értik

Donald Trump 2016-os kampánya bebizonyította, hogy a személyre szóló üzenetekkel operáló digitális kampány nem pusztán a tévéreklámoknál hatásosabb, hanem a kevésbé kifinomult digitális hirdetéseknél is. Ha valaki pontosan ismeri a megcélzott reklámfogyasztók személyiségét, hatásosabban tudja megvezetni őket manipulált "tényekkel", azaz féligazságokkal és szimpla hazugságokkal.

A demokraták levonták a tanulságokat: több olyan a párt támogatását is élvező startup vállalkozás indult az elmúlt években, amelyek célja a Trumpéhoz hasonló digitális hirdetési fegyverek fejlesztése, illetve az átláthatóság javítása, hogy nehezebb legyen átverni az embereket. Ugyanakkor a közösségi médiában elköltött kampánytámogatások alapján úgy tűnik, a demokrata elnökjelölt-aspiránsok még mindig nem értik, milyen nagy a jelentősége a digitális térben való jelenlétnek. Csak néhány millió dollárt fordítottak erre célra, miközben becslések szerint Trump csapta 28 millió dollárból tolja az elnököt fényező reklámjait a Google-on és a Facebookon.

Karizmájának hiányosságait részben pótolhatja pénze - manapság az USA-ban nehéz olyan YouTube-videót nézni, amit nem szakít meg egy átugorhatatlan Bloomberg-reklám -, ám ez kevés lehet. Donald Trump elnök a 2016-os elnökválasztáson a róla szóló médiapublikációknak köszönhetően becslések szerint hárommilliárd dollár értékű ingyen reklámot kapott. Bloomberg üzleti és magánélete nem olyan színes sztori, mint Trumpé, ezért borítékolható, hogy ezt a szívességet nem teszi meg neki a sajtó, tehát fizetnie kell minden egyes médiamegjelenéséért.

Miért nyerhet?

Az FT publicistája szerint két körülmény szól amellett, hogy Bloomberg minden gyengesége ellenére megnyerheti a demokraták előválasztását. Az egyik, hogy kihagyja az első két előválasztást, csak a március elején tartandó "szuper kedden" méreti meg magát először. Az első körben, például Iowában a face to face politizálás dominál, azaz a választókkal folytatott személyes találkozásokon kell megnyerni őket, míg a másodikon, amelyen az amerikai államok kétharmadában egyszerre szavaznak a demokrata párt támogatói, Bloomberg reklámvásárlási képessége lehet a döntő tényező. Elegendő, ha a széttöredező szavazatokból a legtöbbet szerzi, mondjuk minden tíz voksra, amit megkap, tíz olyan jut, ami megoszlik ellenfelei között.

A második érv Bloomberg sikere mellett, hogy ha a demokrata elnökjelölt-aspiránsokról szóló első szavazás a párt konvencióján nem jár eredménnyel - azaz egyik jelölt sem kapja meg a szavazók több mint felének támogatását -, akkor a konvenciói küldötteinek kötöttsége megszűnik, azaz a további szavazásokon nem kell azt a jelöltet támogatniuk, amelyikre eredeti felhatalmazásuk szólt. Ez az úgynevezett szuper delegáltakra - demokrata kongresszusi képviselőkre, kormányzókra és másokra - is igaz. Bloomberg pénze ezekben a szavazási körökben önmagában meghozhatja a sikert. Az elmúlt időszakban 10 millió dollárral támogatott kongresszusi képviselőket, tavaly 100 milliót költött rájuk. Ez a nagyvonalúság lojalitást szül, és a milliárdos elnökjelölt-aspiránsnak nem kevesen tatoznak ilyen értelemben.

- Vélemény
Mindegy, kivel indulnak

Mindehhez hozzátehetünk még valamit: mindegy, hogy a demokraták kivel indulnak az elnökválasztáson, mert elsősorban a regnáló elnökön múlik, hogy elveszti-e az újraválasztásáért folytatott versenyt vagy sem. Trumpnak jók az esélyei. Az ellene indított alkotmányos felelősségre vonási eljárás (impeachment) mai tudásunk szerint elbukik a republikánus többségű szenátusban, így csak arra jó, hogy megerősítse a tözsszavazókat: azokat is, akik eddig is utálták, és azokat is, akik mindenképpen rá szavaztak volna 2020 novemberében. A gazdaság a közelgő recesszióról szóló jóslatok ellenére egyelőre ketyeg, Trump a Kínával folytatott kereskedelmi háborújában decemberben tűzszünetet kötött, amivel enyhítette azt a bizonytalanságot, ami a leginkább ronthatott volna ezen a helyzeten.

Egy radikális demokrata elnökjelölt (legnagyobb eséllyel Elizabeth Warren) középről vesztheti el a választást. Az átlag amerikai, akinek az a legfőbb gondja, hogy a nem szeretné letenni az autóját azért, mert az elnök a klímavészhelyzet miatt megszigorítja a környezetvédelmi szabályokat, továbbá nem szeretne több adót fizetni azért, mert az elnök költségvetési bevételt szeretne a szegények egészségügyi ellátásával járó kiadásokra, nem fog rá szavazni. Ha egy mérsékelt demokrata elnökjelölt indul, az azért bukhat el, mert ha a gazdaság működik és ha a regnáló elnök nem fut bele egy súlyos kudarccal végződő katonai kalandba, akkor a kisember nem fog a változásra szavazni.

Ezzel együtt, ha valakinek van esélye Trump ellen, az Bloomberg lehet, mégpedig azért, mert nem hivatásos politikus. Akárcsak a volt ingatlanmágnás, a médiamágnás is eljátszhatja, hogy nem is politikus igazán, hanem varázsló. Trump alkukirályként adta el magát, azt ígérte: jobb üzleteket fog kötni az amerikai kisemberek érdekében, mint a politikusok, Bloomberg problémamegoldóként lép színre, azt ígéri: egyszerűen megoldja az emberek gondjait, és passz. Mindketten arra hivatkoznak, hogy csak azt teszik, amit az üzleti világban a karrierjük során saját érdekükben tettek. A szavazók meg eldönthetik, melyikükben látják a nagyobb mágust.