Az Egyesült Államok gazdasága olyan reformra szorul, amilyen a közel száz évvel ezelőtt, Franklin Delano Roosevelt elnöksége idején bevezetett New Deal volt - véli Noah Smith, a Bloomberg publicistája. Az egészségügyi rendszerről köztudott, hogy gyengén muzsikál, a lakások bérleti díját csak a jómódúak tudják megfizetni, az infrastruktúra rohad, az egyenlőtlenségek túl nagyok, az ország nem készült fel a klímaváltozásra. Sokan úgy gondolták, hogy Bernie Sanders vagy Elizabeth Warren szenátorok, a demokraták korábbi elnökjelölt-aspiránsai kínálnak olyan programot, amely választ adhat ezekre a gondokra, és Joe Bident, Barack Obama elnök volt alelnökét centristának tartották, aki a fennálló társadalmi státus quo védelmében politizálna, ha az USA elnöke lenne.

Megváltozott

Kapcsolódó

Mióta azonban a Demokrata Párt várható elnökjelöltjévé vált - megvan az kellő számú elektora ahhoz, hogy a párt konvencióján elnökjelöltté válasszák -, egymás után vezeti elő ambiciózus terveit az amerikai gazdaság gyökeres átalakítására. Olyan adóreformot ígér, amely progresszívebbé tenné a jövedelemadózást, azaz megfordítaná azt a több évtizede tartó trendet, amelyben folyamatosan csökkennek a jövedelmeket terhelő adók a jómódúak örömére.

Iparfejlesztési elképzelései nem kevésbé radikálisak: szakítana az amerikai elit hagyományos konszenzusával, miszerint a szabadpiac jó, az állami beavatkozás rossz. Számos lépést tenne annak érdekében, hogy helyreállítsa az USA technológiai fölényét a világon: átképzési programokat hirdet a munkavállalóknak, és igyekezne visszatelepíteni az országba a termelési láncok egy részét, hogy az amerikai gazdaság ne legyen kiszolgáltatva más országok (mindenekelőtt Kína) gazdasági válságainak.

Lakásprogramjában megerősítené azt az utalványprogramot, amely segíti a kiskeresetűek elköltözését jobb lakásokba. Végül, de messze nem utolsósorban hatalmas, a következő négy évben kétezermilliárd dolláros befektetést ígérő klímaprogramot indítana. Ez jóval ambiciózusabb elképzelés, mint amiről a téli-tavaszi előválasztásokon beszélt. Ennek a pénznek a nagy részét egyetlen célra költenék: 2035-ig 100 százalékban átállítanák az USA energiatermelését tiszta forrásokra.

Nem kell magyarázni

Hogy ez utóbbiban mi a ráció, azt nem kell magyarázni azoknak, akik kicsit is nyitottak a világ dolgaira. Napenergiával immáron a szénerőművekkel versenyképes áron lehet elektromos áramot termelni, következésképpen az utóbbiak lecserélhetők. Bár a nap- és szélerőművek működésének időszakossága miatt még szükség van a hátterükben gáz- vagy atomerőművekre, ez a probléma is megoldódik, ahogy egyre olcsóbbá válik az áram tárolásának technológiája. Biden emellett rászorítaná a járműgyártókat az elektromos és a hidrogénalapú meghajtásra való átállásra.

További előnye a volt alelnök elképzeléseinek, hogy a befektetés oldaláról fogja meg a kérdést - véli a Bloomberg cikkírója. Az adóemelések ellenére az állami programok magas költségeihez hitelt kellene felvenni. A klímaterv egyes kiadásaival nagy adósság keletkezhet, ami veszélyes lehet, ha megugranának a kamatok. Biden azonban olyan infrastruktúra létrehozását javasolja, ami hasonló az 1950-es években kiépült országos autópálya-rendszerhez, azaz egyszeri befektetést igényel. Ez eleve csökkenti a kockázatot, és az új rendszer részben megtermeli a költségét, hiszen az olcsóbb elektromos energia pörgeti a gazdaságot, s ezzel növeli az állam adóbevételeit.

Végül a terv állami foglalkoztatást ígér, ami Roosevelt reformjainak legnépszerűbb része volt. Ez a fajta a foglalkoztatás nem jó, amikor a magánszférától szívja el a munkavállalókat, ám a koronavírus-válság nagyon sok munkanélkülit teremtett, akik állásokra várnak.

Jó lenne

A Bloomberg cikkírója összességének bölcs javaslatnak tartja Biden ajánlatát az amerikai választóknak. Ha Green New Dealnak nem is nevezné - ahogy saját ötleteiket egyes demokrata politikusok becsomagolták -, a New Deal új, zöld változatának elmenne, ha megvalósulna. Emellett felvillantja Biden egyik politikusi erényét: képes volt átvenni a demokraták előválasztásain vele szemben indulók programjainak legerősebb elemeit.

Ezzel van esélye megnyerni korábbi pártbeli ellenfelei támogatót, akikre nagy szüksége van az elnökválasztási győzelemhez - Hillary Clinton 2016-ban részben azért vesztett, mert egyébként a demokratákat támogató szavazók inkább Trump mögé sorakoztak fel, mint a volt first lady és szenátor mögé. A közvélemény-kutatások szerint Sanders és Warren hívei száz százalékban csatlakoztak Bidenhez.

Nagy különbség

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Joe Biden jelentős különbséggel vezet a népszerűségi versenyben Donald Trump előtt. Az egyik vizsgálat 15 százalékpontos előnyt mért a másik 11 százalékost és a volt alelnök mindkettőnél 50 százalék feletti indexet ért el. A szavazók többsége immáron a gazdaság menedzselése terén is többet vár tőle, mint a regnáló elnöktől. Az Economist naponta frissülő elnökválasztási barométere, amely figyelembe veszi az országos és a helyi szintű közvélemény-kutatások eredményét is, július közepén 93 százalékos esélyt adott annak, hogy Biden a győztes mindent visz elve alapján működő választási rendszerben legyőzi Trumpot. Az arányos szavazási győzelmet 99 százalékos eséllyel adták neki.