A történelemkönyvekbe úgy fog bekerülni 2019. december 10-e, mint az a nap, amikor a demokraták benyújtották a republikánus Donald Trump elnök alkotmányos felelősségre vonásával (impeachment) kapcsolatos javaslatukat az USA képviselőházába. Trump azonban éppen ezen a napon fogadta Szergej Lavrov orosz külügyminisztert, amivel jelezni akarta: nem tart attól, hogy az ennek nyomán várható szenátusi tárgyalás végén elmozdítják a hatalomból - kezdi a kongresszusban folyó játszmák elemzését Edward Luce, a Financial Times (FT) Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája.

Óvatosság

Kapcsolódó

Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke gondosan ügyelt rá, hogy csak két vádpontot fogalmazzanak meg az elnök ellen: az egyik, hogy az ukrán amerikai kapcsolatokat saját elnöki újraválasztási esélyeinek javítására akarta felhasználni, a másik, hogy akadályozta a kongresszus ezzel kapcsolatos vizsgálatát. Az első lényege: egy tanúvallomás szerint azzal a feltétellel fogadta volna Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy a kijevi hatóságok korrupciós eljárást indítanak Joe Biden volt alelnök fia ellen, miközben Biden esélyes arra, hogy a jövő évi elnökválasztáson Trump demokrata kihívója legyen. A másodikban azt kifogásolják, hogy az elnök nem engedte tanúskodni munkatársait az impeachment-eljárás megindítását előkészítő kongresszusi bizottsági meghallgatásokon.

Felmerült egy harmadik vádpont lehetősége is, mégpedig az, hogy Trump a 2016-os elnökválasztás orosz befolyásolását vizsgáló eljárásban (Mueller-vizsgálat) akadályozta az igazságszolgáltatást, mert visszatartott információkat, amelyre szükség lett volna az igazság kiderítéséhez.

Pelosi gyors és világos impeachment-eljárást akar a kongresszusban. Ha hagyta volna, hogy a harmadik vádpont is szerepeljen demokraták javaslatában, akkor erre nem lett volna esélye. Ezt még azon az áron is fontosnak tartotta, hogy Trump a két vádpontos javaslatot máris a saját győzelmeként értékeli, mivel azokban csak közvetett bizonyítékok, tanúvallomások támasztják alá, hogy bűnös, nincs olyasmi, amit úgy lehetne értelmezni, hogy az elnök elismeri a vádakban foglalt állításokat.

Gesztus

Pelosi pragmatikus hozzáállását bizonyítja, hogy a demokraták nagy színjátékának napján szavaztatta meg a képviselőházat Trump Kanada-Mexikó-USA szabadkereskedelmi egyezményéről, azaz a korábbi Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) megújításáról. (Ezért hívják az új egyezséget NAFT 2.0-nak.) A demokrata többségű alsóház megszavazta a törvényjavaslatot, miután kiegészítette azt néhány munkaügyi és környezetvédelmi változtatással, majd a házelnök közölte, hogy az amerikai munkások nagy győzelmet arattak.

Az impeachment-javaslat benyújtásának és a NAFTA 2.0 elfogadásának egy napra időzítésével Pelosi azt akarja bizonyítani, hogy képes egyszerre több húron játszani - véli az FT publicistája. A választók általában a Fehért Házat, azaz a kormány vádolják azért, ha olyan törvényeket bocsát a kongresszus elé, amelyek nem mennek át, következésképpen a törvényhozás kaotikusan működik. Ezért ha valami sikerül, azért a Fehér Házé a dicsőség. Így a NAFTA 2.0 elfogadását az elnök könyvelheti el győzelemként. Pelosi tehát gyakorlatilag lehetővé tette Trumpnak, hogy azon a napon, amikor megszégyenítik az impeacment benyújtásával, egy sikert is besöpörjön.

Impotens működés

Erre a lépésre az politikai számítás ösztönözhette, hogy a kongresszus az elmúlt évben - amióta az alsóházban demokrata, a felsőben pedig republikánus többség van - meglehetősen impotens képet mutat magáról, ami az elnök leváltására törekvő demokratákra sem vet jó fényt.

Számtalan törvényjavaslat ment át képviselőházon, majd futott zátonyra a szenátusban. Még az a javaslat is elbukott, amely azt célozta volna, hogy megelőzzék a 2020-as elnökválasztás külföldi manipulálásának lehetőségét. Így aztán a NAFTA 2.0 átengedésével a demokraták demonstrálhatták, hogy készek konstruktívan együttműködni az elnökkel és kormányával az ország érdekében (Zárójelben jegyzendő meg, hogy az eredeti NAFTA-hoz képest minimális javulást, tíz év alatt 0,35 százalékos plusznövekedést hozhat az USA GDP-jében a NAFTA 2.0, ami bőven belül van a hibahátáron, más szóval a nesze semmi fogd meg jó esete.)

Az FT cikkírója úgy látja, hogy Pelosi számítása beválhat, ám igen kockázatos. Lehet, hogy a szavazók díjazzák majd, hogy a demokraták a szorgalmasan dolgozó képviselőház képét vetítik nekik. Ugyanakkor az is biztos, hogy Trump úgy fogja tálalni minden egyes kongresszusi sikerét, hogy ő mint az alku művésze gigantikus győzelmet ért el. És a szavazók végül akár el is hihetik ezt neki.