Allan Lichtman professzor, az amerikai történelem szakértője 1984 óta pontosan megjósolta minden elnökválasztás eredményét, beleértve a 2016-os voksolást is. A Washington Postnak szeptember 23-án adott interjújában, amikor a Clinton fölényesen vezette a közvélemény-kutatásokat, azt mondta, hogy Trump fog győzni.

Kérdés-válasz

Kapcsolódó

Módszere egyedi: nem demográfiai mutatókon, korábbi választási statisztikákon vagy a jelöltek ígéreteinek mérlegelésén alapul, hanem 13 igaz-hamis kérdés megválaszolásán.

Ha az elnököt adó, azaz a hatalom lévő párt ebből hatban nem teljesít jól, akkor jelöltje elveszti az elnökválasztást. Lichtman azért jósolta Trump győzelmét másfél hónapja, mert a demokraták már akkor biztosan elbuktak öt kérdést.

Obama

Az első ilyen kérdés: Hogyan szerepelt a párt a két elnökválasztás közti (2014-es) képviselőházi és szenátusi választáson? A demokraták vereséget szenvedtek. A második: Újraindul-e a hatalmon lévő elnök? Obama második ciklusát kitöltve nem mérethette meg magát újra.

Pedig lehet, hogy győzött volna, hiszen népszerűségi indexe 55 százalékra nőtt az utóbbi hónapokban. Ez messze elmarad az első (2008-as) beiktatását követő várakozások miatt az egekbe emelkedő mutatójától, de sokkal jobb a néhány hónappal korábban mért százalékoknál.

Egy talk show-ban megkérdezték tőle, indulna-e harmadszor, ha törvény lehetővé tenné ezt? Kitért a válasz elől. Azt mondta, hogy felesége, Michelle Obama elválna tőle, ha még négy évig elnök akarna maradni.

Karizma

A harmadik kérdés, ami a demokrata elnökjelölt ellen szólt, így hangzik: Indult-e jelentős reform - mint például a 2008 és 2012 között bevezetett Obama-féle egészségügyi átalakítás - a szavazást megelőző négy évben? A válasz: nem indult.

A negyedik rosszul elsült kérdés: Elért-e a hatalmon lévő párt valamilyen kiemelkedő külpolitikai sikert ugyanebben az időszakban? Nem ért el.

Az ötödik: Karizmatikus vezető-e a hatalom lévő párt elnökjelöltje? Clinton nem volt az (Obama az volt).

Botrány

A professzor szerint hat kérdés-válasznak kell rosszul alakulnia ahhoz, hogy bukjon a hatalmon lévő politikai erő. Így Clinton vereségéhez az előző öthöz kellett jönnie még legalább egynek.

Ilyen kérdés lehetett Lichtman listájáról az, miszerint: Sújtja-e valamilyen jelentős botrány a hatalmon lévő adminisztrációt? Ha az Obama-kormánynak nem is kellett ilyennel számolnia, Clinton azért kifogott egyet-kettőt.

Ügyek

Az egyik évek óta húzódó e-mail-ügye, nevezetesen, hogy külügyminiszterként saját e-mail-címét használta, ami megkönnyíthette, hogy a családi szerverről államtitkok szivárogjanak ki illetéktelen kezekbe.

Az FBI júliusban tisztázta ez alól a vád alól, majd tíz nappal a szavazás előtt a szervezet vezetője bejelentette, hogy új információk kerültek a birtokukba, ezért újraindítják az eljárást. Végül a szavazás előtt két nappal újra lezártak az ügyet. Az FBI vizsgálata ugyanakkor akár büntetőfeljelentéssel is végződhetett volna.

Clinton másik kínos ügye férjével és lányával közös alapítványuk menedzselése. Kiderült, hogy az alapítvány vitatható - például arab - forrásokból is kapott pénzt, illetve hogy egyes támogatói bejáratosak voltak a külügyminisztériumban Clinton minisztersége idején.

Nem bizonyított, hogy felhasználhatták a saját érdekükben a Clintonékkal ápolt kapcsolatukat, de a karaktergyilkolásra szakosodott sajtó sikeresen ragasztotta rá Hillary Clintonra a korrupt címkét.

Ellenfél

Végül a hetedik kérdés, amely a demokraták ellen szólhatott úgy hangzik: Karizmatikus vagy nemzeti hős-e a hatalmon lévő politikai erő jelöltjének kihívója?

Trump talán nem rendelkezik politikai vezetői karizmával, de ismert ember, celeb, valóságshow-ban is szerepet vállalt tévésztár, ami a sztárkultuszáról ismert USA-ban nagy előny. Főként ha az ellenfél egy 70 éves korához közelítő nagymama, aki ugyan igencsak jártas a szakpolitikai ügyekben, ám ezek unalmasak a sztárok világához képest.

Mellette

Clinton mellett szólt, hogy nemmel felelhetett arra a kérdésre, miszerint: Komoly versenyre kényszerült-e pártja jelöltségének megszerzéséért? Bár könnyűnek sem volt mondható a magát európai szociáldemokratának tartó Bernie Sanders elleni csatája a demokraták elnökjelöltségéért, végül biztosan hozta a jelölést.

Szintén segítette őt - igaz, ellenfelét is -, hogy nemmel válaszolhattak arra a kérdésre: Beszállt-e a versenybe erős független jelölt?

Hiába

Kifejezetten hátszelet jelentett Clintonnak a gazdasággal kapcsolatos két kérdésre adott két nem válasz. Volt-e recesszióban a gazdaság a választási kampány alatt, illetve jobban nőtt-e a gazdaság az utolsó elnöki ciklusban, mint az azt megelőző kettőben?

Lényegében ugyanez a helyzet azzal a kérdéssel, miszerint: Volt-e folyamatos szociális felfordulás a szavazást megelőző választási ciklusban, illetve azzal, hogy elszenvedett-e a hatalmon lévő adminisztráció nagy külpolitikai vagy katonai vereséget regnálásának négy éve alatt? Nem és nem, de ez nem segített Clintonon.