Magyarország egyik legrosszabb helyzetben lévő rétegével, a közmunkásokkal, illetve a közmunkaprogrammal foglalkozik a Bangkok Post a Reuters cikke alapján, illetve a New York Times. Mindkét írás Orbanomicsként, azaz az Orbán Viktor miniszterelnök nevével fémjelzett rezsim gazdasági oldalának részeként tálalja ezt a rendszert. A címek nem túl hízelgőek.

Az Orbanomics oldalai

Kapcsolódó

A Reurtes véleménycikke azzal indít, hogy a magyarországi Orbanomics magára hagyja a legszegényebbek egy részét, míg a New York Times egy dilemmát vet fel, miszerint vajon az Orbanomics csoda vagy káprázat? Mindkét írás elismeri, hogy az elmúlt évek két Orbán-kormánya fenntarthatóvá tette a közfinanszírozást, csökkent az államadósság és felpörgött a GDP, illetve a bérek növekedése.

Ugyanakkor idézik a rendszer bírálóit is, akik azokra a tanulmányokra helyezik a hangsúlyt, amelyek szerint Magyarországon jelentősen romlott az egészségügyi rendszer és az oktatás teljesítménye, ráadásul miközben más kelet-közép-európai országokban enyhült a korrupció, itt számottevően erősödött.

Az Orbán-féle rendszer sikerei nem kis részben külső tényezőknek: például a beözönlő EU-s támogatásoknak, illetve a kivándorlásnak köszönhető. Az elmúlt években létrejött 730 ezer új munkahelyből nagyjából 350 ezret az unió más országaiban találták a külföldön szerencsét próbáló magyarok. Emellett 2017-ben több mint 200 ezren dolgoztak közmunkásként, ami a munkaerő négy százaléka. Ezt is figyelembe véve a valós munkanélküliségi ráta 7,3 százalék lehet a hivatalos 4,2-vel szemben.

Távolság

Összességében az Orbán-kormány gazdasági intézkedései a felső középosztály megerősítését szolgálják, közben nő a szakadék a jómódúak és a társadalom alsó rétegei között - derül ki a cikkekből. A 48 éves Reisch László, aki a Reutersnek nyilatkozott, azt mondja: érzi ezt a szakadékot. Feleségével együtt annyit visznek haza, hogy nem kell kukázniuk.

Reisch korábban autószerelő volt, ám az elmúlt másfél évben közmunkásként dolgozott. Megpróbálta sofőrré átképezni magát, de nem sikerült elég pénzt összekaparnia a vizsgadíjra. Ennek ellenére azt mondja, hogy a Fideszre fog szavazni a hét végén, mert nem lát valódi alternatívát. Aggasztja a gazdasági bizonytalanság, amit egy új kormány hozna, illetve a migráció.

A 45 éves Rácz Attila öt éve közmunkás. Úgy látja, hogy ez nem teszi őket gazdaggá, de legalább hasznosnak érezhetik magukat és a saját falujuk érdekében dolgozhatnak. Szerinte a kormány teljesítményének vannak pozitív és negatív oldalai. Ugyanez a helyzet a közmunkaprogrammal. Nem járhat minden ember jól.

Feudális viszonyok

A New York Times cikke idézi azokat a szakértőket, akik szerint a közmunka az olyan kis falukban, mint a cikkben szereplő Siklósnagyfalu, kiszolgáltatottá teszi az embereket a polgármesternek, aki dönt arról, ki dolgozhat és ki nem. Ugyanez a helyzet a Fidesszel, amely kormánypártként dönt a programra költhető összegekről.

Ezen a településen 2014-ben 116-an szavaztak a kormánypártra, az utána következő "legnagyobb" politikai erő kilenc voksot kapott. Várhatóan ugyanez lesz az eredmény 2018-ban is - tudta meg az amerikai lap Kosztics Józseftől, a falu független polgármesterétől, aki beszélgetett az emberekkel a szavazási terveikről.

Bár a közmunkások 175 dollárnak megfelelő havi juttatást kapnak, ami fele a minimálbérnek, egyikük, a 60 éves Petrovics Éva úgy látja, hogy egy kis pénz csak áramlik hozzájuk. A jégszekrény legalábbis tele van mostanában. Kosztics szerint bármit is mondjanak a közmunkaprogramról, az olyan kicsi településeknek, mint az övé, ez jelenti a túlélést.

A fotó forrása: Shutterstock