Kína gazdaságtörténete igazi különlegesség, eltér minden más korábbi modelltől. Sokáig egy olyan csodának tűnt, amelyet egy névleg még kommunista, de egyre inkább államkapitalistává váló állampárt valósít meg. Most azonban a gazdasági csoda hirtelen egy többrétű válságnak adta át a helyét, sok tényezőnek köszönhetően.

Az ország ügyes megnyitója

Kínában 1949-ben győzött a kommunista forradalom, de ott szemben a közép-kelet-európai szovjet érdekszférába került országokkal, amelyekre a Szovjetunió ráerőltette saját rendszerét, Kínában érdemi külső behatás nélkül került sor erre, akárcsak Jugoszláviában és Albániában. A diktatórikus rendszer ugyanúgy nem volt hatékony, ahogy nálunk és régiónkban sem, egy idő után nyilvánvaló volt, hogy a második világháború utáni szabadpiaci rendszerek mind Európában, mind Ázsiában sokkal jobban prosperálnak.

Kína első kommunista vezére, a népével elég zordan bánó Mao Ce-tung halála után egy ma már zseniálisnak nevezhető vezető, Teng Hsziao-ping került az ország élére, aki a folyamatokat felismerve Kínát rendkívül gyorsan piacgazdasági irányba mozdította el, de névlegesen fenntartva a kommunista rendszert. Követendő példája Japán lehetett, azt mindenesetre jól megérezte, hogy a globalizációt, melynek során az alacsonyabb bérű országokba költözik a termelés, Kína ügyesen kihasználhatja.

Megszűnt a szegénység

1979-ben beindított reformjai szinte azonnal meghozták az eredményt: az ország gazdasága növekedni kezdett, gyors fejlődés indult, amely igazán a 90-es években robbant be, amikor a szovjet és kelet-európai kommunizmus összeomlott, a térség beintegrálódott a világgazdaságba, és lényegében a világ nagy része a kínai áruk piacává válhatott. A kétszámjegyű gazdasági növekedés évtizedekig tartott, Kína gazdaságának mérete pedig fokozatosan megelőzte a legnagyobbakat is, és a második lett az USA mögött.

Ez persze egy főre vetítve még nem jelentett a gazdagabb országokéhoz fogható jólétet, egy több mint egymilliárd lakosú országban ezt nem is könnyű elérni, de a korábbi szegénységhez képest óriási előrelépés történt, az ország a közepes fejlettség szintjére jutott. Az egy főre jutó GDP nagyjából a magyar szint kétharmada, vásárlóerő-paritáson kicsit több, mint fele.

Az első problémák

Az, hogy Kína a világ gyára lett, okozott egy olyan problémát, hogy a legtöbb országgal szemben külkereskedelmi többlete lett. A legnagyobb érthető módon az USA-val szemben állt fenn, noha ennek számítása nem egyértelmű, miután rengeteg amerikai gyártó é Kínában készíti termékeit, például az Apple az iPhone-t sokáig szinte csak ott gyártotta. Mindenesetre Donald Trump korábbi amerikai elnök vámháborút indított Kínával szemben, hogy mérsékelje az egyensúlytalanságot, de ez nem igazán hozott eredményt, viszont lassítani kezdte a kínai növekedést.

Az egyébként épp Kínából kiinduló Covid-járvány aztán az egész világgazdaságot meggyötörte, de az első évben, 2020-ban úgy tűnt, hogy Kína gazdasága megússza, hisz szinte egyedüliként abban az évben is növekedni tudott. utána azonban bonyolódott a helyzet: a járvány miatt leállt, majd újraindított gyártás sok termék esetében zavarokat okozott a távoli beszállítási rendszerekben, aminek az lett az eredménye, hogy mostanra rengeteg gyártó a felvevőpiacok közelébe telepíti a gyártást, aminek Kína nagy vesztese, hisz megszűnik így a világ gyára szerep.

Gazdasági túlhevülés

Hasonlóképpen gondot okoz, hogy a hatalmas növekedés egyes gazdasági ágakban túlburjánzáshoz vezetett, ez elsősorban az ingatlanszektort érinti. Óriási beruházások zajlottak, azonban ez nem csak addig tartott, ameddig erre tényleges igény volt akár lakások, akár irodaházak vagy más kereskedelmi ingatlanok esetében, hanem jóval tovább is. A vevők azonban elfogytak az iparág válságba került, melynek kezeléséhez az államnak is be kell avatkozni.

A társadalmi rendszer hátrányai

Végül a politikai vezetésben is történtek olyan változások, amelyek a Teng Hsziao-ping óta fennálló viszonylagos gazdasági és vállalkozó szabadságot korlátozták, és ez sok befektetőt illetve termelővállalatot elijesztett, a jól menő és már-már a világ lehetséges legnagyobb vállalatait kiépítő kínai nagytőkét (Alibaba, Tencent) visszavágta, ezzel a gazdaság belső motorjait is lefékezte. Itt előkerülhetett a társadalmi rendszer problémája is: a népképviseleten alapuló piacgazdaságokban a gazdasági szereplők ilyen jellegű elijesztése nem jellemző, egypártrendszerben könnyeben előfordulhat.

Új jelentkezők

A nagy növekedés így egyelőre véget ért, a válságjelenségeken túl kell jutnia a nagy országnak, amely még egyszer már nem lesz a világ gyára, hisz az említett politikai kockázatok miatt a termelés nem kis része más ázsiai országokba települ, mérsékelve az országkockázatot, és ebben remek helyzetben van a nagy versenytárs, a lakosságszámban Kínát is megelőző, de még jóval kisebb munkabérekkel rendelkező India.

Új sikerágazat

Mindazonáltal van olyan szegmens, amiben Kína némi állami segítséggel nagy előnyre tett szert: ez az elektromos autók gyártása. Belföldön már a kínai BYD uralja a piacot a Tesla előtt, és Kínában rendkívül gyorsan terjed az elektromos autózás. Az még kérdés, hogy világban mekkora piacot tudnak szerezni a kínai gyártók, mindenesetre ez már egy húzóerő lehet a gazdaságban, ami azonban most már a válság leküzdése után a várakozások szerint egy lassabb növekedési ütemre fog beállni.

Indul a Krach

Miért és mikor következik be gazdasági válság? Mennyire törvényszerű, hogy időről időre válságjelenségek nehezítik a gazdasági szereplők életét? Milyen mintázatokat írnak le ezek a válságok? – ilyen és hasonló kérdésekre keresik a választ az Economx most induló podcast sorozatának készítői, Gáll Csongor és Magyar Márton műsorvezető. Beszélgetőpartnereik elismert közgazdászok, kutatók, egyetemi tanárok és cégvezetők, akik nemcsak a válságok okait, hanem a krízisekből való kilábalás lehetőségeit is kutatják.

Kéthetente csütörtökönként Krach, a holland tulipánláztól (1630) a hiperinfláción át (1945) az ingatlanválságig (2008/2009) – sok olyan téma, ami a döntéshozók mellett a cégvezetőknek is tippeket adhat egy-egy válság túléléséhez, a megoldások megtalálásához.