Az amerikai kormányt láthatóan aggasztja, hogy a világ többi nagy országa megpróbálhatja leértékelni valutáját a dollárral szemben. Pénzügyi vezetésük azt reméli, hogy ezzel jövedelmezőbbé tehetik vállalatainak exportját.
Ez a valutaháborúnak nevezett jelenség, amelyet - szemben az USA vezetésével és a szakértők jelentős részével - nem tartana veszélyesnek Narayana Kocherlakota egyetemi professzor, a Bloombereg publicistája, aki 2009 és 2015 között a minneapolisi Fed elnöke volt.
Ne tegyék!?
A világ legfejlettebb országait tömörítő G7 országainak pénzügyminiszterei május közepén tartották esedékes tanácskozásukat, amely előtt az USA pénzügyminisztere, Jack Lew óvta kollégáit a valutaháború veszélyétől.
Elsősorban Japán, az eurózóna, Kanada és Nagy-Britannia pénzügyi vezetőjét figyelmeztette arra, hogy alááshatja a világgazdaság növekedését, ha országaik devizája leértékelődik a dollárral szemben.
Kocherlakota professzor nem ért vele egyet, éspedig azért, mert többé vagy kevésbé a G7 minden országa küszködik az halvány inflációval, amely mélyen elmarad jegybankjaik céljától. Hamarabb túl lehetnének ezen a problémán, ha valutáik tartósan alulértékeltté válnának a dollárral szemben.
Segítőkész dollár
Az erősebb amerikai fizetőeszköz kétféle módon támogathatná a G7 többi országában az inflációt. Az egyik a leismertebb, egyszerű, ugyanakkor rövid távú hatás. Amikor a dollár például a japán jennel szemben leértékelődik, akkor az amerikai kivitel a szigetországba jenben számolva drágul, amivel egyből adhat egy lökést az árak emelkedésének.
A másik, hosszabb távú hatás az, hogy a japán vállalatok nagyobb profitot érhetnek el az USA-ba irányuló exportjukon, ami utat nyit azelőtt, hogy emeljék hazai munkavállalóik bérét. Ezzel megint csak adhatnak némi lendületet az inflációnak.
Nem ártana
A nagy kérdés persze az, hogy a másik oldalon, az USA gazdaságának mennyi kárt okozna a dollár erősödése. A volt Fed-vezető szerint a nemzeti valuta felértékelődése nem járna jelentős visszahatással.
Először is a Fed éppen azon van, hogy szigorítsa monetáris politikáját, amely amúgy is erősíti a dollárt. Így ha egy kicsit halogatja a kamatok emelését, azzal ellensúlyozhatja egy visszafogott felértékelődés hasonló hatását.
Másodszor - ahogy az Gita Gopinath harvardi közgazdász professzor tanulmányaiból kiderül - a világon a termékek és szolgáltatások zömének értékét dollárban mérik. Emiatt az amerikaiak számára a hazai valuta árfolyamának változása gyengébben jelentkezik, mint másoknak.
Áldásos hatás
Visszatérve az előző példához: az erősödő amerikai valuta miatt az USA-ban csak kissé kell többet fizetni a Japánból importált árucikkekért, míg fordítva, jenben jóval többet az amerikai exportért. Így a dollár felértékelődése sokkal határozottabban erősíti az inflációt a szigetországban, mint amennyivel fékezi a pénzromlást az USA-ban.
A szakértő végül is arra következtetésre jut, hogy némi "valutaháború" segítené a G7 országait abban, hogy inflációjukat a gazdaságilag ösztönző szintre növeljék, miközben viszonylag gyenge hatása lenne odahaza.
Más szóval amíg ez a "háború" inkább csak egy valutacsetepaté lenne, amelynek kockázatát az USA nemzeti valutája kitüntetett szerepének tudatában vállalná, addig nem fékezné le a világgazdaság növekedését - mint az USA pénzügyminisztere gondolja -, hanem élénkítené azt.