Az euroszkeptikusoknak semmi esélyük sincs, sem a brexit híveinek, sem az Olaszországban hatalomra került radikális bal- és jobboldali koalíció két pártjának, az Öt Csillag Mozgalomnak és a Ligának. Ezzel a meglehetősen szokatlan megjegyzéssel indítja a CNBC-n megjelent cikkét Michael Ivanovitch független közgazdász, geopolitikai és befektetési szakértő, aki az OECD-nél és az amerikai Fednél is betöltött vezető tisztségeket és tanít a Columbia Business Schoolon.

A szakértő legfőbb érve, hogy az egyesült Európa álma sok évszázadra nyúlik vissza. A kivitelézés túlélte Nagy Károly, Napóleon és Hitler erőszakos kísérleteit. Ezek az emberek különböző módon ugyan, de úgy vélték, hogy tűzzel-vassal, akár felmérhetetlen bűnök elkövetése árán egyesíthetik és vezethetik a kontinenst.

Kapcsolódó

Vonzerő

Az Európai Unió, az előbbiekkel ellentétes módja az álom megvalósításának olyan vonzerővel bír, hogy még a kontinentális Európától mindig távolságot tartó Nagy-Britannia és csatlakozott az egységes piachoz az 1970-es években. A britek két éve azért szavaztak a kilépés mellett, mert úgy látták, hogy túl erőssé válik az EU föderális rendszere, a hatalom lassan átfolyik a Westminsterből Brüsszelbe.

Ugyanakkor a londoni kormány fő gondja az, hogyan maradhatna az ország de facto tagja az unió szabadpiacának, miközben nem árulják el, milyen politikai következményekkel járna ez. A legfőbb gond az emberek szabad áramlásának elve, amely utat nyit a kelet-közép-európai országokból érkező vendégmunkások-bevándorlók előtt, akiktől a britek egy része kissé besokallt tíz év alatt.

Más helyzet

Olaszország helyzete más. Az olasz társadalom és elit lelkesen csatlakozott az EU-hoz - a közösség létrejöttét megalapozó szerződést Rómában írták alá hatvan évvel ezelőtt. Az olaszok azóta is támogatják az uniót, Sergio Mattarella ennek szellemében akadályozta meg, hogy a két euroszkeptikus párt EU-ellenes kormányt hozzon létre. Mattarella tisztában volt vele, hogy honfitársainak nem az unióval önmagában van baja, hanem azzal, hogy az a németek szabályai szerint működjön.

Ez elég szerencsétlen, mert Olaszország bajainak forrása alapvetően nem a berlini EU-politika, hanem a romai kormányok kétbalkezessége - véli a szakértő. Az ország államadóssága a GDP 155 százaléka, miközben az eurózóna átlaga 105 százalék. A költségvetési deficit a GDP 2,3 százaléka, miközben az övezet átlaga 0,9 százalék.

Adósságtörlesztése még a jelenlegi alacsony kamatkörnyezetben is a GDP 3,6 százalékát kell költeni, miközben az eurótagállamok átlaga 1,7 százalék. Eközben az állam a GDP majdnem 49 százalékát osztja el újra, miközben az az arány az eurózóna átlagában 47 százalék. Az adósság csökkentéséhez nagy elsődleges - adósságtörlesztés nélkül számolt - költségvetési többlet kellene, ám ez lement a GDP 2,2 százalékára a 2012 és 2015 közötti négy százalékról.

Mi a megoldás?

A pénzügyi bajok leküzdéséhez fenntartható növekedésre és exportra lenne szükség - és ez az a pont, ahol nem csupán az olaszokon múlik, hogy mire jutnak. Az export terén ugyanis a németekkel versenyeznek, akik folyó fizetési mérlegtöbblete eléri a GDP 8,3 százalékát. Ennek a plusznak 65 százalékát a többi EU-tagországgal szemben halmozták fel túláradó exportjuknak köszönhetően. Erről beszélniük kell egymással a feleknek, é úgy tűnik, Berlin nyitott erre.

Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország együtt az eurózóna gazdaságának 76 százalékát adják, ami külön felelősséget ró rájuk, hogy segítsék az övezet fejlődését, gondoskodjanak a magas foglalkoztatásról és az árstabilitásról.

Sínen van

A németek zsörtölődő hangulatban vannak, aminek hangot adott egyik népszerű újságjuk, amely nemrégiben azzal a címmel jelent meg, hogy senki sem szereti a németeket, és feltette a kérdést: vajon miért? Ivanovitch szerint magukban kell keresni a választ. Az lehet ugyanis a velük szembeni ellenszenv oka, hogy nem bánnak kellő tapintattal, empátiával és udvariassággal európai partnereikkel.

Mindezek ellenére a szakértő úgy véli, hogy az Európa-projekt, azaz a kontinens országainak összefogása egy békés államközösségben, sínen van. Ennek biztos jele, hogy euróban jegyzett eszközök jó befektetési termékek. Ez elsősorban az Európai Központi Bank (ECB) okos monetáris politikájának köszönhető. Ivanovitch szerint kétségtelenül az ECB a legjobb, leghasznosabb intézmény, amelyet az európaiak mostanáig létrehoztak.

A kép forrása: Shutterstock.