Valakik kiszivárogtatták a sajtónak Jánisz Varufakisz volt görög pénzügyminiszter bizalmas telefonbeszélgetését néhány alapkezelővel, amivel szándékaiktól függetlenül óriási hatást gyakoroltak az euró sorsára - kezdi elemzését a MarketWatch publicistája Matthew Lynn. A társalgásban Varufakisz újabb epizóddal bővítette a görögök és az eurózóna többi nemzete közti családi viszályról szóló, öt éve kezdődött szappanoperát.

Ebben a részben az athéni pénzügyminisztérium egyik elsötétített szobájában egy kis csapat azon dolgozott, hogy meghekkelje az adóhatóság számítástechnikai rendszerét. Hozzá akartak férni az adóalanyok - magánszemélyek és vállalatok - adószámaihoz, hogy ezek birtokában titokban kiépítsenek egy az euró helyett a drachmát használó, alternatív pénzügyi rendszert.

Közelgő hurrikán

Az epizód kiválóan illeszkedik az egész történetbe, amelyben megjelenik például a gonosz német pénzügyér, aki középiskolai pedellusként követel fegyelmet a renitens görög nebulóktól. Láthatjuk a pénzügyi hurrikán közelgő esőfüggönyét, miközben az eurózóna hajóján utazók tovább vitatkoznak azon, hogy kerüljék el forgószelet.

A szócsatát erőszakos nyomásgyakorlás, kölcsönös zsarolás, öngyilkossági fenyegetések és az utolsó utáni pillanatban tető alá hozott békekötések színezik. Csak egy dolog hiányzott a sztoriból: egy jó kis autós üldözés Athén utcáin.

Komolyra fordítva a szót: Varufakisz fellépése az utolsó epizódban súlyos örökséget hagyott maga mögött, ami jóval mélyebb hatást fog gyakorolni a nézőközönség életére, mint az, hogy esetleg szórakoztatónak találja az eurózóna nemzeteinek civakodását.

A kocka el van vetve

A görög kormány tartaléktervezet dolgozott ki arra az esetre, ha országának ki kellene lépnie az eurózónából, ami arra kényszeríti a többi eurótagállamot, hogy legalábbis elgondolkodjon egy hasonló B tervem - véli a MarketWatch publicistája. Enélkül nem lehetnek biztonságban abban az esetben, ha esetleg egy vagy több társuk lelépne, ami felforgatná az euró értékét. Ezzel viszont az euró közös valutából gyakorlatilag rögzített árfolyamrendszerré vált.

Lynn hangsúlyozza, hogy a lényeg nem a görög tervek vázlatossága és a láthatóan amatőr próbálkozás, hanem az, hogy egyáltalán létezett a tartalék terv. Ha végül beindítják, akkor egyetlen éjszaka alatt kellett volna átállni az euróról a drachmára, mert ha a két valuta párhuzamosan egymás mellett létezne, akkor az euró kiszorítaná a piacról a drachmát.

Volt benne ráció

További fontos körülmény, hogy az eurózóna vezető állama, Németország ugyancsak számolt ezzel a B tervvel. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter a válság csúcspontján előállt azzal az ötlettel, hogy Görögország "ideiglenesen" kiléphetne az eurózónából. Kaphatna egy nagy rakás pénzt az átálláshoz, saját valutája feltámasztásához. Az ideglenesség persze nevetséges - hogyan térhetne vissza Görögország egy olyan valutához, amely recesszióba döntötte gazdaságát?

Mindkét terv ésszerű volt. A különbség, hogy az egyik szerint szakítottak volna a régi családtagokkal, míg a másik szerint kiengedték volna a rabot börtönéből. És még egyszer fontos elismételni: az a lényeg, hogy ezek a tervek megszülettek. Mostantól bármely eurótagállam pénzügyminiszterének fel lehet tenni a kérdést, hogy dolgozik-e tárcája az eurózóna elhagyására vonatkozó tervvel. És nehéz lesz erre válaszolni anélkül, hogy a kérdezett ne piruljon el.

A következő sokk

Még jobban megvilágítja a dolgot, ha elképzeljük ezt mondjuk az USA esetén. Van-e értelme megkérdezni mondjuk Virginia állam valamelyik vezetőjét, hogy tervezik-e a kilépést a "dollárövezetből". Ez nagyjából ugyanaz lenne, mint ha azt kérdeznénk tőle, terveznek-e telepeseket küldeni a Marsra. Egy megfelelően kiépített valutarendszer stabil, nem kérdés, meddig marad érvényben.

Varufakisz és Schäuble az euró esetén felhúzta ezt a horgonyt. Mostantól úgy fest a dolog, hogy eurótagállamok az eurózónában maradhatnak ameddig ez az állapot fenntartható. De lehet a kormányaik, illetve a partnereik kormányainak páncélszekrényében egy terv, amely szerint ha úgy hozza a sors, kilépnek.

Ezt hívják rögzített árfolyamrendszernek, aminek az a gyengéje, hogy ritkán éli túl a nagy gazdaságai sokkokat. Az euró, ha tántorogva is, de eddig talpon maradt, azonban a következő nagy felfordulás elsodorhatja. És ez a lehetőség ott fog motoszkálni minden devizakereskedő, minden befektető és egyáltalán minden gazdasági szereplő agyában, amikor euróval vagy eurót használva üzletel.