Nagy a kockázata annak, hogy elvész a történelmi lehetősége a teljes Balkán konszolidációjára - kezdi a július közepén tartott nyugat-balkáni csúcshoz időzített cikkét a Financial Times (FT). Az EU politikai érdektelenségének metaforája is lehetne a tanácskozás szervezési bakija.

A régió vezetőit Londonba invitálták az egyeztetésre országaik és az EU közeledéséről, ahol Boris Johnson brit exkülügyminiszternek kellett volna elnökölnie. Ő azonban lemondott, és már el sem ment az eseményre, mert nem tartotta eléggé határozottnak kormánya távolodását az Európai Uniótól.

Kapcsolódó

Szokásos körtánc

A csúcson az ilyen rendezvényekhez híven meleg szavak hangzottak el és hasznos kezdeményezéseket vetettek fel a felek. Ennek ellenére alig javultak Szerbia, Montenegró, Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó és Albánia esélyei arra, hogy egyszer belépjenek az EU-ba.

Albániával és Macedóniával már a múlt hónapban elhalasztották a csatlakozási tárgyalások megkezdését, amin az utóbbi ország esetén az sem változtatott, hogy (felvéve az Észak-Macedónia nevet) lezárta 25 éves névvitáját Görögországgal (amelynek van egy Makedónia nevű tartománya, ezért kizárólagos igényt tartott erre a névre).

Végeláthatatlan várakozás

A nyugat-balkániak kezdik elveszteni a bizalmukat abban, hogy két évtizedes várakozás után végre-valahára megnyílik előttük Európa kapuja. Ezzel elvész a legerősebb ösztönzés arra, hogy az 1990-es években vívott véres polgárháborút végleg hátra hagyva végrehajtsák a demokráciához és a piacgazdasághoz vezető reformokat. A régióban politikai vákuum keletkezik, amely beszippanthatja Kínát és Oroszországot.

Sok EU-tagállam óvatos hozzáállása érthető, szeretnék előbb az unió belső viszonyait rendbe szedni. Az elmúlt évtized gazdasági válsága és a tömeges migrációtól való félelem miatt az uniós országok szavazói nem igazán nyitottak a további bővítésre. Ha az EU 28 vagy 27 tagállammal döcögve működik, mi lesz, ha 30-nál is több ország gyűri majd egymást a falin belül?

Az európai fővárosoknak elegük van abból, hogy a nyugat-balkáni országok lassan haladnak a korrupció és a szervezett bűnözés visszaszorításával. Emellett látják a demokrácia leépítését Magyarországon és Lengyelországban, a jog uralmának erózióját Romániában. Nem szeretnének újabb keleti tagállamokat.

Önbeteljesítő folyamat

Csakhogy ha ezek miatt a félelmeik miatt becsukják előttük a kaput, az önbeteljesítő jóslattá válhat: még tovább késhetnek a demokratikus reformok. Eközben Kína egyre duzzadó gazdasági erejére támaszkodva erősítheti befolyását, Oroszország pedig hagyományos kulturális-vallási-politikai kapcsolatait használhatja fel ugyanerre.

Ennek jele, hogy Montenegró azzal vádolja Moszkvát, puccsal próbálta megelőzni az ország NATO-csatlakozását 2016-ban. Görögország két orosz diplomatát utasított ki nemrégiben, mert Athén szerint meg akarták akadályozni a görög-macedón névmegállapodást.

Mézesmadzag és korbács

Az EU-nak az FT szerkesztői szerint többet kellene tennie azért, hogy megőrizze befolyását a Nyugat-Balkánon. Több mézet kellene tennie a madzagra, azaz több országgal kellene megkezdenie a csatlakozási tárgyalásokat, miközben a furkósbot is nagyobb lehetne, azaz a pénzügyi és technikai támogatást a reformok gyorsabb előrehaladásához köthetnék.

Az EU-nak késznek kell lennie a helyi vezetők élesebb bírálatára, amivel jelezné, hogy velük szemben a társadalmak oldalán áll. Ha nem teszi ezt meg, akkor elvész a történelmi lehetőség a Balkán stabilizálására, aminek tragikus következményei lehetnek.

A fotó forrása: Pixabay.