Az uralkodói feladat ellátásra készülve III. Károly sokszor nem rejtette véka alá véleményét különböző kérdésekben az elmúlt évtizedekben. Szókimondását támogatói díjazták, bírálói azonban úgy látták, hogy pozíciójával összeegyeztethetetlenül avatkozik be a közügyekbe. Uralkodóként a hagyományok szerint vissza kellene fognia magát, kérdés, hogyan értelmezi ő új helyzetét - firtatja a jövőt a Reuters.

Még hercegként a 70. születésnapjára készült, 2018-ban bemutatott dokumentumfilmben igyekezett eloszlatni az ezzel kapcsolatos aggodalmakat. Mint mondta, nonszensz az a feltételezés, hogy királyként ugyanott fogja folytatni közszerepléseit, ahol hercegként abbahagyta. A két helyzet teljesen más. Arra a kérdésre, miszerint folytatná-e kampányolását bizonyos ügyek mellett, egyszerűen válaszolt: "Nem, nem fogom. Nem vagyok hülye."

Talán nem lesz ilyen könnyű

Ennek az ígéretnek a betartása azonban talán nem lesz ilyen könnyű. Egy ideje ugyanis bonyolult helyzetben van, nehéz kialakítania saját imázsát és megteremtenie saját közéleti hagyatékát. Károly hosszú ideje a "senki földjén rekedt" a monarchia hagyományait megtestesítő édesanyja, Erzsébet királynő és a királyság fiatalos, modern változatát képviselő fia, Vilmos herceg között.

Így egyfajta ellentmondás alakult ki aközött, hogy miközben ösztönösen a konzervativizmust képviseli - amit a modern építészeti megoldásokat elutasító megszólalásai sugároztak -, a mai kor fő problémáiban, a klímaváltozás, vagy a zöldenergia ügyében hangoztatott aktivista véleménye a progresszív liberálisokéra emlékeztet.

Aggódó rokonok

Catherine Meyer 2015-ben megjelent biográfiájában arról írt, hogy a királyi család tagjait aggasztja az a lehetőség, hogy Károly királyként tovább folytatva viselkedését egyfajta aktivista monarchiát fog vinni, főként a környezetvédelmi ügyekben. Ez a veszély állítólag magának Erzsébet királynőnek is gondot okozott.

Az aggódók szerint kérdéses, hogy Károly képes-e összeegyeztetni szenvedélyes természetét, amelynek engedve celebként viselkedik, és a királyi szereppel járó, távolságtartó magatartást. Az íratlan brit alkotmány szerint az uralkodónak a politika felett kell maradnia, és a királynő hét évtizedes uralkodása alatt töretlenül tartotta magát ehhez. "Fogalmam sincs, mit gondolt a politikáról, pedig tíz éven át voltam miniszterelnök" - mondta ezzel kapcsolatban a munkáspárti Tony Blair, aki 1997 és 2007 között vezette az országot.

Sikeres kezdeményezés

A volt trónörökös már csak azért is ragaszkodhat aktivizmusához, mert annak vannak eredményei. Legnagyobb személyes teljesítménye a Prince's Trust jótékonysági alap létrehozása és fenntartása, amely segíti a 11-30 éves briteket tanulni, szakmát szerezni, és ennek segítségével munkát találni vagy vállalkozást indítani.

Ezt a szervezetet 40 éve alapította, amikor óriási volt a munkanélküliség és a társadalmi elégedetlenség a szigetországban. Az alap azóta több mint egymillió embernek segített, és Károly úgy véli, bűnös hanyagság lett volna a részéről, ha nem próbált volna tenni valamit az ország súlyos gondjainak enyhítése érdekében.

Magyarázat vagy megmagyarázás

Másik látványos kezdeményezése a Poundbury projekt. Ennek keretében az Anglia délnyugati részén lévő, középkori Dorchester városát bővítik a királyi család tulajdonában lévő Cornwall hercegség 400 hektáros részén. Ezt Károly konzervatív építészeti nézeteivel összhangban végzik. A kritikusok szerint az 1987-ben kezdődött és 2025-ig tartó projekt egyfajta skanzent eredményez, a támogatók és sok helyi érintett szerint viszont sikeres a kezdeményezés.

"Talán nem kellene meglepődnöm azon, milyen sokan nem látnak a mögé, amit csinálok - mondta Károly egyik nyilatkozatában. - Sokan úgy gondolják, vagy elhiszik, hogy csak ugrálok egyik témáról a másikra" - utalt arra, hogy az építészet, a klímaváltozás, az természetes gyógyászat, a zöldenergia és a mezőgazdaság ügyében is megszólalt. A magyarázat szerinte az, hogy ezek a jelenségek, amelyekről beszél, összefüggenek egymással. Erre akarja felhívni a figyelmet.

Titokzatos találkozók

Mindennek azonban nagyobb súlyt ad, főként, hogy immáron közjogi státusza van, hogy 2013-ben kiderült, 36 alkalommal találkozott miniszterekkel az azt megelőző három évben. Két évvel később egy bírósági döntés nyomán nyilvánosságra kellett hozni azt a 40 levelet, amelyet ő és tanácsadói váltottak miniszterekkel.

A témák a megfizethető vidéki lakhatástól az élelmiszerek és a kórházi ellátás minőségén át a történelmi épületekre és az Irakba küldött brit katonákra fordítható erőforrásokig terjedtek.

A legfurcsább megbeszélnivaló tárgya a chilei tengeri sügér sorsának alakulása volt.

Károly legutóbb júniusban keltett feltűnést azzal, hogy bírálta a kormány kezdeményezését, amelynek értelmében ügyük elbírálásának idejére áttelepítenék a menekülteket az afrikai Ruandába.

Az biztos, hogy ha hozzá akar szólni a kormányzáshoz, akkor mostantól meglesz erre a lehetősége. Új szerepkörében ugyanis minden héten magánaudiencián fogadhatja a miniszterelnököt, amelyen megvitathatják a kormány politikáját.

Rebellis király?

"Színesíti közéletünket Károly herceg jelenléte, ám ez korántsem maradna ilyen elbűvölő, ha megpróbálná ugyanezt folytatni királyként is. Az ugyanis komoly alkotmányos problémákat vetne fel" - mondta a kormány egyik tekintélyes, meg nem nevezett minisztere korábban a Timesnak.

Ehhez csatlakozik Tom Bower véleménye, aki Károly 70. születésnapja alkalmából biográfiát írt róla. Mint mondja, Károlynak van véleménye a világról és ezt meg akarja osztani a világgal. Nem akar megfelelni a vele szemben támasztott várakozásoknak, azaz egyfajta rebellis. Ezért, ha ezt folytatva lázadó király lesz, akkor veszélybe sodorja a monarchiát.


Jelentős vagyon

Összesen 28,5 milliárd dollár, azaz nagyjából 11 140 milliárd forint a javarészt ingatlanokból és birtokokból álló koronavagyon, amit ezentúl III. Károly képvisel - írja a Forbes. Ennek jelentős része felett - hercegségek, paloták - nem rendelkezhet szabadon.

Trónörökösként a cornwalli birtok biztosította fő bevételi forrását. A birtok nagyjából 50 millió dollár éves bevételt termelt, ebből ő és leszármazottai 30 millió dollárt kaptak. Ezenfelül a szuveréneknek járó támogatásból 2,5 millió dollárt kapott. Ennek nagy részét elvitték a hercegi háztartás költségei, köztük a 132 alkalmazottnak fizetett évi 7,3 millió dollár bér.

Szuverén államfőként már jóval nagyobb büdzsének lesz a feje: a koronabirtok egy éve 700 milliós bevétellel, 475 millió dolláros profittal zárt. Ennek mintegy háromnegyede azonban szintén a brit kincstárat illeti, a maradék 25 százalék marad a királyi család kezében.