Amikor Rob Wainwright átvette az EU bűnüldöző szervének, az Europolnak az irányítását 2009-ben, egy nagy "fekete lyukkal" találta magát szembe - legalábbis így nevezte azt a hatalmas hiányosságot, ami az EU tagállamok között a terrorizmus és a pénzmosás ügyek terén talált. Ez a helyzet pedig azóta csak részben változott - írja a Poltico.

A cikk szerint a terrorizmus kapcsán valamelyest javult a helyzet az információáramlásban a több EU-tagállamban bekövetkezett terrortámadások következtében, a pénzügyi bűncselekmények elleni harcról viszont ez nem mondható el.

Kapcsolódó

Vígan mossák a pénzt Európában

Professzionális pénzmosodák az illegális drogokból és egyéb bűncselekményekből származó milliárdokat folyatnak át a bankrendszeren 99 százalékos sikerrel - mondta a lapnak az Europol május végén leköszönő igazgatója. Wainwright az egyik csalódásának a pénzmosás elleni szabályozást nevezte.

Létrehoztunk egy csomó szabályt, a bankok évente 20 milliárd dollárt költenek a megfelelési (compliance) rendszerekre és mi minden évben a bűncselekményekből származó eszközök egy százalékát foglaljuk le Európában

- emelte ki Waiwright, aki korábban biztonságpolitikai elemző volt az MI5-nál, a brit belsőelhárítási szolgálatnál.

Európa vesztésre áll

A leköszönő igazgató szerint Európa vesztésre áll a piszkos pénzek elleni küzdelemben, mert eddig a tagállamok nemzeti szinten próbáltak kezelni egy nemzetközi szintű problémát. Az ilyen rendszer ugyanis merev, gátolja a határokon átnyúló szabad információáramlást - jegyezte meg a szakember.

Az Europol legfrissebb rendelkezésre álló, 2011-es és 2012-es adatai szerint az észlelt gyanús pénzügyi aktivitások évente az unió éves GDP-jének 0,7, illetve 1,2 százalékát teszi ki, azaz az EU-ban ez az összeg meghaladja a 29 milliárd eurót - és ez még csak a szervezet becslésének az alsó sávja.

Minden tagállamnak megvan a maga pénzügyi hírszerző szolgálata, egy olyan független szervezet, amelynek fő feladata az lenne, hogy figyelje a gyanús pénzmozgásokat és a terrorizmus finanszírozását. Azonban ezek a nemzeti ügynökségek nem egyeztetnek rendszeresen. Nincs egy egész EU-ra kiterjedő koordináló szervezet és nincsenek közös adatbázisok az információk tárolására.

Egy 2017-es Europol-tanulmány szerint ezek a szolgálatok csaknem egymillió gyanús tranzakcióról kaptak értesítést, de e jelentések több mint 65 százaléka két EU-tagállamból, az Egyesült Királyságból és Hollandiából származtak.

A szakember emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy az EU a pénzmosáshoz hasonló problémával áll szemben a kiberbűnözés ügyében is. A tagállamok ugyanis itt is nemzeti szinten próbálnak megoldani egy nemzetközi problémát.

Mi lesz a brexit után?

A brexittel kapcsolatban Wainwright aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az Europol hogyan tudja hatékonyan és hatásosan segíteni a tagállamokat a szervezett bűnözéssel és a terrorizmussal szembeni harcban. Szívesen látná, ha a brexit után az Egyesült Királyság a kilépés után is hozzáférhetne a teljes adatbázishoz, amelyben olyan információk vannak, mint jármű- vagy fegyverregisztrációk, bűnszervezetek tagjainak adatai, külföldi harcosok és feltételezett terroristák.

Wainwright azonban azt is elismeri, hogy ha egy nem EU-tag teljes hozzáférést kapna az adatbázishoz, akkor hasonló igénnyel léphetne fel az USA vagy Oroszország is, ami "működésbiztonsági és adatbiztonsági" kérdésektől kezdve adatbiztonsági kérdésekig sok problémát felvetne.

Megoldás lehetne, ha a brexit után a dánokhoz hasonló megállapodás jönne létre az Egyesült Királysággal. Koppenhága ugyanis nem vesz részt az EU igazságügyi és belpolitikai ügyeiben, de az EU-val kötött megállapodás értelmében a dánok ott vannak az Europol központjában, ahol ők dolgozzák fel a dán biztonsági szolgálattól érkező kérelmeket. Ez azonban Wainwright szerint London számára valószínűleg elfogadhatatlan megoldás lenne, miután sokkal több kérelemmel kellene foglalkozni, mint Dánia esetében.