Lehet, hogy nem a legszerencsésebb példákat hozta fel Orbán Viktor miniszterelnök tusnádfürdői beszédében azokra az országokra, amelyek gazdasági modellje sikerre számíthat a pénzügyi világválságot követő időszakban. Miután egy Törökországról szóló elemzés arra figyelmeztetett, hogy az elmúlt tíz év sikeres gazdaságpolitikája - amely a belső fogyasztás növelésére és az infrastrukturális fejlesztésekre épült - a külkereskedelmi egyensúly felborulásához és az államadósság megugrásához vezetett, most egy másik mintaországról, Kínáról derülhet ki, hogy zsákutcába manőverezte magát.

Nagyon sokan egyfajta természetfeletti csodának látják azt, ahogy Kína megúszta a világgazdaság 2008-2009-es összeomlását - kezdi elemzését William Pesek, a Bloomberg ázsiai és csendes-óceáni térségre specializálódott publicistája. Nem csoda, hogy így gondolták, hiszen a világ legnagyobb külkereskedelmét lebonyolító országáról van szó, amelynek gazdasága az exportra épült, így ezer szálon függött az akkoriban válságba süllyedt partnereitől.

Egyszerűbb válasz

Egyszerűbb paranormális jelenséget feltételezni, mint egy közgazdasági egyetem száraz esettanulmánya alapján magyarázni a "csodát". Pedig az utóbbi sem bonyolult: Kína a gazdaságösztönző állami beavatkozás és hitelboom segítségével előzte meg a világválság begyűrűzését, amelynek hatása egészen a legutóbbi időkig tartott. Az legfrissebb pénzügyi adatok azonban arra utalnak, hogy véget érhet a mesterséges források nagy habzsolása.

A gazdaság összevont finanszírozása (aggregate financing), azaz a hitelállomány legátfogóbb mutatója 44,4 milliárd dollár volt júliusban, ami a legalacsonyabb havi adat 2008 vége óta. Különösen aggasztóvá teszi ezt, hogy azután süllyedt ilyen szintre ez a mutató, miután Peking a második negyedévben az elmúlt két év leglazább monetáris politikáját folytatta. A lehetséges okokra más makroadatok adhatnak magyarázatot.

Kifulladó ágazatok

Az augusztus eleji jelentések szerint a kínai gazdaság a kormány ösztönző lépései ellenére stagnál. A beszerzési menedzserindex a növekedést a zsugorodástól elválasztó 50 pontos határra esett a júniusi 53,1 pontról, ami azt jelzi, hogy a külső beavatkozás csak a feldolgozóipart tudja élénkebb mozgásra serkenteni. A kis cégek amelyek a legtöbb magas hozamot ígérő kötvényt bocsátják ki, egyre komolyabb fizetési nehézségekkel küszködnek. Adósságuk annak ellenére döntöget rekordokat, hogy a kötvénykibocsátás két éve a leggyengébb ütemben nő.

A kínai ingatlanpiac szintén vészjelzéseket ad. Augusztus elején derült ki, hogy a lakáspiac telítetté vált, ám az ingatlanfejlesztők nem hajlandók eladni a lakásokat olcsóbban annál, amennyit néhány hónappal korábban kaptak értük. Ez biztos jele annak, hogy a gazdaság növekedése lassul, aminek hatására exponenciálisan romlanak az ingatlanpiaci feltételek, ami viszont erősíti az építőipar lefékeződését. Azét a szektorét, amely amúgy is lassította a bővülést.

Felesleg

Kína legnagyobb 20 városában az eladatlan lakások állománya júniusban 23 havi értékesítésnek felelt meg. Az eladásra váró otthonok alapterülete negyedével haladta meg az egy évvel korábbit. Mi lehet ennek a vége? Az eladatlan lakóépületekből álló kísértetvárosok után a kísértet megyék vagy tartományok következnek?

Mindez a Bloomberg elemzője szerint részben jó hír, részben rossz. Annyiban jó, hogy rákényszerítheti a kínai vezetést a 180 fokos irányváltásra. Nevezetesen arra, hogy véget vessen a könnyű hitelezésnek, illetve a helyhatóságok mértéktelen eladósodásának, ami immáron láthatóan több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. A rossz hír: a világpiac szereplői talán nincsenek felkészülve az igazságra. Talán azt hiszik, hogy a kínai monstrum az idők végezetéig ellent tud állni a gazdasági realitásoknak.

Mérgező keverék

Kína 2008-ban olyan módon módosította gazdasági működési modelljét, amelyet kevesen láttak át. Előtte az exportvezérelt növekedésről szólt minden, utána - ahogy azt a Stratfor Global Intelligence kutatóintézet elemzői megfogalmazták - bensőséges viszony alakult ki a kormány vezérelte hitelexpanzió, illetve lakás- és infrastruktúra-fejlesztés között. Ez a kapcsolat mostanra ketyegő bombává vált: a pekingi vezetés versenyt fut az idővel, hogy elejét vegye az elmúlt évek sikerét megalapozó gazdasági modell válságának.

James Chanos New York-i hedge-fund-menedzser még 2010-ben arra figyelmeztetett, hogy Kína a "pokol taposómalmába lépett". Eltelt négy év, és egyre érthetőbbé válik, mit értett ez alatt. Nagy trükk lenne, ha ebből anélkül ki tudnának lépni, hogy a gazdaság összeomlana, ami az ország világszintű súlya miatt újabb világválsággal is fenyeget.