Befektetők és pénzpiaci elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a kínai pénzügyi rendszerben olyan folyamatok zajlanak, amilyenek a Lehman Brothers amerikai bankház bedőlését is megelőzték - írja a Financial Times. A világ második legnagyobb gazdaságának pénzügyi rendszere eddig is sok aggodalomra adott okot, de más miatt.

A szakértők eddig azért riogatták pénzügyi katasztrófával a világot, mert a kínai pénzügyi szolgáltatók óriási behajthatatlan hitelállományt halmoztak fel. Most azonban úgy látják, hogy még ennél is sötétebb viharfelhők gyülekeznek az ország pénzügyi rendszerének egén.

A másik oldal

Nem a bankok kihelyezett hiteleinek nagyságával és minőségével van az igazi baj, hanem azokkal a kölcsönökkel, amelyeket másoktól felvesznek a saját hitelnyújtásukhoz - mondja Jonathan Anderson, az Emerging Advisors Group tanácsadó cég Kína-szakértője. Ha pénzügyi válság lesz az országban, annak nem a bankok adósai, hanem a bankok adósságai lesznek az okai.

A kínai pénzintézetek hagyományosan vállalati és lakossági betéteikből finanszírozták hiteleiket. Ez egyfajta védelmet nyújt a piac hullámzásaival szemben, ugyanis a betétesek viszonylag ritkán nyúlnak a pénzükhöz, a céges bevételek és az emberek fizetése hónapról hónapra megbízhatóan befolyik a bankoknál vezetett számláikra.

Rohamos növekedés

Az utóbbi időben azonban hiteleket kezdtek felvenni a hitelezéshez, elsősorban a bankközi piacon, azaz egymástól, de ezenfelül olyan alapoktól is, amelyek kockázatos befektetési lehetőséget kínálnak ügyfeleiknek a nagyobb hozam ígéretével. Emiatt 2016 márciusára a kínai bankrendszer hitelállománya a betéteik 117 százalékára nőtt szemben a 2008. végi 84 százalékkal.

Egyelőre nem ezzel az aránnyal van baj, hiszen messze elmarad az USA vagy Európa hasonló mutatóitól, hanem a növekedés tempójával. Ha ez így folytatódik, akkor néhány év alatt veszélyesen magassá válhat a hitel/betét arány.

A bedőlés forgatókönyve

A pénzügyi rendszer összeomlását az idézheti elő, hogy az említett kockázatos alapok - vagyonkezelési termékek (WMP) - befektetői hirtelen elkezdik visszakövetelni a pénzüket. A bankok más pénzügyi szervezetekkel, értékpapírcégekkel, vagyonkezelőkkel együtt kínálják a befektetőknek a WMP-ket, így rajtuk kívül álló okokból, például a partnereik megingása miatt is elillanhat a bizalom ezek iránt.

A befektetők idegességét fokozza, hogy WMP-k mögött - szemben a betétekkel - nincs állami garancia. Legfeljebb egy-egy pénzintézet vállalhat garanciát a visszafizetésükre, mint tették ezt a nagybankok, a HSBC vagy a Citibank a 2008-as válság előtt. Ezzel egyfajta kényszer alatt hajlottak meg: valamiféle biztosítékot adni kellett a befektetőknek azért, hogy a kockázatos strukturált alapokba tegyék a pénzüket.

Szabályozás

Rontja a kínai helyzetet az is, hogy az ország leghamarabb 2018-tól vezeti be az úgynevezett Basel III szabályozást, amelyet éppen a nyolc évvel ezelőtti válságra válaszul dolgoztak ki a pénzügyi rendszer biztonságosabbá tétele érdekében.

Ez meghatározza például a likviditási lefedettségi arányt, amely szerint a bankoknak elegendő gyorsan pénzzé tehető befektetéssel kell rendelkezniük ahhoz, hogy 30 napig fizetőképesek maradjanak abban az esetben is, ha a pénzpiacok lefagynának, azaz nem tudnának a piacról pénzhez jutni.

A kínai bankok házon belül meghatároznak ilyen mutatókat, amelyekhez tartják magukat, ám ezeket nem hozzák nyilvánosságra. Így a külső szakemberek nem láthatják át likviditási helyzetüket.