A megújuló energetika meghatározó hírportálja, a Reneweable Energy World beszámolója szerint a párizsi rendezvényről az árapály technológiáról elhangzottakat szemlézve rajzolt igazán meglepő jövőképet az európai energiaipar elé.

A "Feltörekvő megújuló energetikai technológiák" szekcióban ugyanis három különböző árapály-energetikai megoldást is bemutattak annak szemléltetésére, hogy ennek szerepe van a holnap energiaszerkezetében. Drew Blaxland, az SIMEC Atlantis Turbines and Engineering Services igazgatója a normadiai Raz Blanchard kísérleti telepen készült megoldását prezentálta. Ebben egy négyturbinás - összesen 1,5 MW beépített kapacitású - rendszerrel végeznek méréseket - és kísérleti termelést. A négy turbina egyetlen központba csatlakozik, és ez az, ami egyetlen kábellel kapcsolódik fel a hálózatra.

Blaxland hangsúlyozta, hogy a turbina szervizelése - annak ellenére, hogy víz alatti - nem kérdés. A társaság vezetője szerint a kiszámítható termelési volumen mellett komoly érvet jelent a technológia elterjedése mellett az is, hogy a víz alatti turbina szervizelése is egyszerű. Ráadásul egy új turbinát akár 30 perc alatt is a hálózatra lehet kapcsolni. Blaxland úgy véli, hogy az a megoldás, amivel ők dolgoznak, akár 100 GW árapály-energia piaci potenciált is képes lehetne hasznosítani.

Egy másik cégvezető, Chris Milne (aki az Orbital Marine (OM) pénzügyi igazgatója) szintén bemutatta a megoldását. Úgy véli, hogy ma már bizonyítani tudják, hogy ez a megoldás már nem kísérleti, hanem egy kereskedelmi értelemben is érett technológia.



Az OM megoldása azon alapszik, hogy az "erőmű" egy része a víz tetején ül, és a szárnyas turbinát innen eresztik le a tengerbe. E szárnyak fogják be a víz mozgási energiáját - fordított elven, mint ahogyan a hajók meghajtása történik. Chris Milne szerint az OM megoldásával termelt árapály-energia beépített költsége nagyon hasonló a tengeri szél költségeihez, az eszközé pedig - mivel úszik - megegyezik a szárazföldi szélerőművekével. A karbantartásukhoz sem szükséges speciális hajók készenlétben tartása, mivel egyszerű szervizcsónakkal megoldható minden szükséges művelet.

A teljes üzemidőre számított villamosenergia-termelési egységköltség (LCOE) Milne állítása szerint jelenleg már kevesebb, mint 100 font megawattóránként, de ez a fejlesztéseknek és a várható elterjedésnek eredményeként még sokat csökkenhet. Mindez azért érdekes, mert ez az árszint az, amennyiért az Egyesült Királyságban a Hinkley Point C atomerőmű - már ha megépül majd - termelni fog.

A Feröer-szigetek közszolgáltatóját (SEV) képviselő Terji Nielsen egészen meglepő megoldást mutatott be. A cég K+F vezetője szerint az, hogy a Feröer-szigetek télen bővelkedik szélben és esőben, a nyári, sok napsütés miatt kiemelten kezelt napelemes projektek mellett felértékeli a szélenergia és vízenergia hasznosítást is. Mivel az ország célja, hogy 100 százalékban megújuló energiákra állítsák át az ellátást, vizsgálni kezdték a Feröer-szigeteken lévő három tengerszorost. Kiderült, hogy ha mind a háromba árapály-energiát hasznosító rendszerek települnek, gyakorlatilag alaperőműként terhelhető megoldásokra tehetnek szert.

Ennek lehet az eszköze a svéd Minesto AB Deep Green technológiája, melynek működéséről videó is készült.



Martin Edlund, a cég vezérigazgatója elárulta: a technológia fejlesztését a svéd kormány államilag is támogatja, és jelenleg a Feröer-szigeteket tekintik az elsődleges célterületüknek.