Egy évvel ezelőtt tartották meg Fehéroroszországban azt az elnökválasztást, amelyet megelőzően a hatóságok letartóztatták a regnáló államfő, Alekszandr Lukasenka minden lehetséges kihívóját, így nem csoda, hogy a fehéroroszok jelentős része szerint elcsalták a szavazást – emlékezetet a Financial Times az évfordulóra. Az emiatt kirobbant tüntetésekre rendőri erőszak és további letartóztatások volt a válasz, így az ellenzék a szomszédos országokba menekülve emigrációba kényszerült. Az európai országok és az USA válaszul gazdasági és politikai szankciókat vezetett be Belorusszal szemben.

Lukasenko erre reagálva mi mást tehetett volna, mint hogy orosz kollégájához, Vlagyimir Putyinhoz fordult, azt kérve, hogy enyhítsenek a függőben lévő 1,5 milliárd dolláros orosz kölcsön visszafizetési feltételein. Más szóval, minél erősebben elszigetelik Fehéroroszországot nyugat felől, annál erőteljesebben fordul a keleti szomszéd felé, annál nagyobb adósává válik Putyinnak. Ez első ránézésre az orosz államfő kezére játszik, hiszen az egyre kiszolgáltatottabb szomszéd egyre inkább integrálódik Oroszországhoz.

A gyenge Lukasenko jó Moszkvának, mivel komolyabb feltételeket szabhat a támogatásáért, ám ha olyan gyengévé válna, hogy elvesztené az uralmat az utca felett, az már káros lenne – mondja Alex Kokcharov, az IHS tanácsadó cége kockázatelemzője. Lukasenko először csak partnerének, majd barátjának, mostanában testvérének nevezte Putyint, miközben az elmúlt egy évben minden lehetőséget kihasznált arra, hogy megfenyegesse, kiiktassa ellenzékét.

Valamit valamiért

Putyin hasznosnak tarthatja, Európa és Fehéroroszország konfrontációját, mert az gyengíti az EU-t és Fehéroroszország ütközőzónaként funkcionál Oroszország és az Európai Unió között. Elemzők szerint azonban ennek egyértelmű politikai és gazdasági ára van. A legnagyobb kockázat, hogy Lukasenka személyében egy fokozatosan süllyedő partnert támogatnak. Az erősödő fehéroroszországi ellenállás az orosz átlagembert sem hagyja érintetlenül és rontja Moszkva imázsát Lukasenka ellenfeleinek körében, akik között lehet a sipista fehérorosz államfő utóda.

Érzékelve ezt a kockázatot az orosz külügyminisztérium óvatosan fogalmaz a szomszédos országgal kapcsolatban. Úgy fogalmaznak, hogy a testvéri Fehéroroszországnak a nyugati nyomással és a szuverenitását fenyegető támadásokkal szemben nyújtanak segítséget, ám eközben megjegyzik, hogy a fehérorosz társadalom bizonyos politikai változásokat kíván. Putyinnak magára kellene hagynia a fehérorosz rezsimet, mert az ott élők nem a Nyugattal szembeni harcként, hanem a csaló államfővel szembeni ellenállásként élik meg a helyzetet – véli Sofya Orlosky, a New York-i Freedom House Europe és Eurasia programjának vezetője.

Gazdasági szimbiózis

A politikai ár mellett vastag gazdasági cechhel is járhat a Kremlnek a szomszéd támogatása. A fehérorosz külkereskedelem fele Oroszországgal bonyolódik, sok orosz vállalatnak vannak befektetései Fehéroroszországban. Minden orosz vállalat, amely együttműködik fehérorosz bankokkal, intézményekkel vagy üzleti partnervállalatokkal, megszenvedi a nyugati gazdasági szankciókat – mondja Kokcharov. Sok orosz cég úgy gondolhatja, inkább szakít ezzel a relációval, nem kockáztatja, hogy korlátozzák tevékenységét, például a nemzetközi pénzátutalási rendszerből való kizárásával.

A helyzet még súlyosabbá válhat, ha az EU, Svájc és az USA újabb gazdasági korlátozások bevezetésével válaszol arra, hogy a fehérorosz hatóságok fegyverként használják a bevándorlókat, áttuszkolva őket a balti államokkal és Lengyelországgal közös határokon. Ez tovább nehezíti Putyin és az orosz oligarchák helyzetét, akik üzletelni akarnának a fehérorosz rezsimmel – mondja Orlosky. Összességében a Nyugat, ha egységesen lép fel, jelentősen meg tudja növelni az autoritárius rezsimek támogatásának költségét.