Lesz-e háború Ukrajnában? Az egyetlen ember, aki erre a kérdésre határozott választ adhatna, Vlagyimir Putyin, Oroszország államfője. Az utasítására elegendő nagyságú katonai erőt sorakoztatott fel az orosz hadsereg ahhoz, hogy lerohanja a szomszéd országot, így rajta áll, hogy elrendeli-e a támadást vagy sem – lamentál a Gideon Rachman a Financial Times publicistája azon, hogy Oroszország első emberét vagyon mi fogja mozgatni, amikor erről dönteni fog.

A válasz attól függ, hogy a Putyin racionális vagy őrült Vlad énje kerül-e felül. A legtöbb nyugati politikus úgy véli, hogy az előbbi várható. Azzal érvelnek, hogy Putyin több mint húsz éve van hatalmon, és világosan megmutatta politikai képességeit. Kíméletlen és nem igazán állítják meg morális kétségek, de eszes és számító. Nem riad vissza a kockázatvállalástól, de nem bolond.

Kapcsolódó

Vannak azonban olyan elemzők is, akik attól tartanak, hogy az orosz vezető átalakul őrült Vladdá. Úgy vélik, hogy Putyin túlságosan hosszú ideje van már hatalmon, ezért egyre jobban elveszti valóságérzékelését és elhatalmasodik üldözési mániája. A pandémia alatt sokáig teljesen elszigetelten élt, ami csak rontott ezen a helyzeten. Vladként erőteljesen nacionalista, veszedelmesen szűk tanácsadói körre hallgat.

Az utóbbi szakértők bizonyítékként az orosz vezető két az elmúlt időszakban publikált esszéjét hozzák fel. Ezekben az orosz történelemről és kultúráról osztja meg nézeteit az olvasóval. Az elsőben a második világháborúról írva azt állítja, hogy az Egyesült Királyság és Franciaország szándékosan bátorította a náci Németországot, hogy megtámadja a Szovjetuniót, a másodikban annak a nézetének adott hangot, hogy Ukrajna összetartozik Oroszországgal, így függetlensége csak egy torzulás a történelemben.

Kétarcú politika

A nyugati diplomácia nagyobb részben továbbra is bízik abban, hogy Putyin racionális énje kerekedik felül. Ezt mutatja Emmanuel Macron utazása Moszkvába, amelyen igyekezett összehozni valamilyen alkut az ukrán-orosz feszültség lecsillapítására. Eközben azonban mind az USA, mint az európai hatalmak az „elrettentés” egyfajta politikáját folytatják oly módon, hogy igyekeznek túlságosan drágává tenni Putyinnak Ukrajna megtámadását. Ezt szolgálja az ukrán hadsereg képessé tétele arra, hogy súlyos emberáldozatot okozzon az oroszoknak, illetve az orosz gazdaságot padlóra vivő gazdasági szankciók belengetése.

Az elmúlt napok fejleményei adtak némi reményt arra, hogy előtérbe került Putyin racionális énje. Amikor azt mondta, hogy az USA akarja háborúba hajszolni Oroszországot, azzal arra utalt, hogy talán keresi a visszavonulás útját, hiszen ki küldené olyan csatába a hadait, amit az ellensége kényszerít rá. Ugyanakkor, ami a tetteket illeti, ezzel egyidejűleg a Fehéroroszországban tartott hadgyakorlattal fokozta a katonai fenyegetést, amely immáron Belorusz irányából is fenyegeti az ukránokat.

Orrba verés

Racionális Putyin győzelme lenne, ha az orosz hadsereg csak a dombaszi térséget foglalná el Ukrajnától, amelyen két bábállam működik a Kreml támogatásával. Ezzel orrba vernék az ukrán vezetést, esetleg egy belpolitikai válságot is kirobbantva, ami Moszkvával barátságosabb kijevi kormányt eredményezne. A nyugati országok vélhetően nem reagálnának rá egységesen, azaz összességében kockázatos, de racionális lépés lenne.

Ha azonban őrült Vlad rendezi a show-t, akkor az orosz államfő úgy vélheti, itt az ideje egyesíteni Ukrajnát és Oroszországot, paranoiásan komolyan veheti azt a propagandaszöveget, hogy az ukrán vezetést dróton rángatja az USA és lebecsülheti az ukrán nacionalizmus jelentőségét. És mindez eszünkbe juttathatja Richard Nixon amerikai elnököt, aki kitalálta az őrültember-elméletet.

Dögöljön meg a szomszéd tehene

Nixon azt mondta tanácsadóinak, hogy nem baj, ha az Egyesült Államok ellenségei azt hiszik, hogy az elnöknek, neki teljesen elment az esze, és a vietnámi háborúban kész atomfegyvert bevetni. Putyin a hírek szerint arra készül, hogy a következő hetekben a legfejlettebb nukleáris fegyverek felkészültségét tesztelő hadgyakorlatokat tartson, ami pontosan az őrültember-elmélethez illeszkedő húzás lenne.

Arra utalna, hogy a dögöljön meg a szomszéd tehene elv alapján kész egy nukleáris konfliktussal romba dönteni az emberi civilizációt csak azért, mert szerinte az oroszok nem kapnak annak gyümölcseiből annyit amennyi megilletné őket.  A gond az, hogy az őrült szerepének eljátszása és a valódi őrültség között lehet egy határ, amely nem átjárhatatlan.