Ügyesen kell lavírozni, hogy ne dőljön dugába a zöldfémekre épülő energiaátmenet

Nagyot fordult a világ az elmúlt egy évben. A még tavaly nyáron beinduló energiaválságot és az azzal járó bizonytalanságokat csak tovább tetézte a Vlagyimir Putyin orosz elnök által indított Ukrajna elleni háború. Az EU-nak rá kellett döbbennie, hogy nagyon nem volt jó ötlet ilyen mértékben rászokni Oroszország energiaexportjára.

Ennek ellenére már most is látható az újabb kockázat, hiszen az unió Fit for 55! nevet viselő klímasemlegességi tervének teljesítéséhez, az eddig szállított zöldfémek mennyiségének sokszorosára lesz szükség, melynek legnagyobb beszállítója hosszú idő óta az USA-val lassan kereskedelmi hidegháborúba átcsúszó Kína. Pedig nem volt ez mindig így.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Kiszámíthatatlan átrendeződés

Az Egyesült Államok egészen az 80-as évek végéig vezető szerepet töltött be a piacon, de onnantól az egymást követő kormányok fokozatosan kiszervezték a modern informatikai eszközökben használt félvezetők előállításához is elengedhetetlen elemek kitermelését és finomítását Kínának.

Így történt, hogy mire az EU 2017-ben feleszmélt a problémára, már a beszállítás 97 százalékát Hszi Csin-Ping kínai elnök kormánya biztosította. Azóta is dolgozik az EU a források diverzifikálásán, de a Financial Times cikke alapján ezt a számot eddig csak 90 százalékra sikerült lenyomni a Kanadával és Ukrajnával kötött megállapodásoknak köszönhetően.

Utóbbi esetében azonban a háború enyhén szólva is felrúgta a kitermelés menetét, pedig a 120 legszélesebb körben használt ásvány és fém közül 117 megtalálható Ukrajnában, amiből 40 kifejezetten elengedhetetlen a zöldátmenet megvalósításához. Kanadai becslések szerint jelenleg akár 2000 lelőhely is orosz fennhatóság alatt lehet, ami nem mellesleg további magyarázatot is adhat a megszállás gazdasági céljairól.

A helyzet az, hogy a különböző ritkaföldfémek közel sem olyan ritkák, egyszerűen csak bonyodalmas a kitermelésük, és a még jelenleg is több profitot hozó szénkitermelésről nem könnyű átállni a bányászoknak, pedig keresletből nem lesz hiány. A témában könyvet író Guillaume Pitron szerint az elkövetkező három évtizedben többet fogunk felhasználni belőlük mint a Föld történelmének elmúlt 70 000 évében.

Arról, hogy mik is konkrétan ezek az elemek, amikre akkora szükség lesz, hogy alakulnak a nemzetközi piaci kilátások és milyen kiaknázandó lehetőségei vannak Magyarországnak, a Napi.hu Dr. Czeczeli Vivient, a Nemzeti Közszolgálat Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének közgazdász munkatársát kérdezte.

- Az energiaátmenethez szükséges nyersanyagok közül talán a legáltalánosabb példa a lítium, ami az akkumulátorgyártás elengedhetetlen alapanyaga, de pontosan mik tartoznak még ide, és az ipar mely területein használjuk őket?

– Zöldfémeknek azokat a fémeket nevezzük, amelyeket a tiszta, környezetbarát energiák előállítása során hasznosítanak. Ide sorolhatóak például a már említett lítium, kobalt, réz, nikkel, mangán, grafit, de a különféle ritkaföldfémek is.

Ezeket a fémeket széles körben használják szél-, nap-, víz-, atom-, vagy geotermikus energiák előállítása során, de az elektromos jármű- és akkumulátorgyártás számára, illetve a mobiltelefonok előállításában is kulcsfontosságúak. A réz valójában minden elektromossághoz kapcsolható technológia sarokköve. Egyes ritkaföldfémeket a hadiiparban, tehát a védelmi technológiákban is hasznosítják, de orvosi eszközökben is előfordulnak. 

– A nevüket pusztán a felhasználási területükről kapták és a hosszútávú előnyeik miatt számítanak "zöldnek", vagy a kitermelés is megoldható érdemi környezetszennyezés nélkül?

– A ritkaföldfémek kinyerése bonyolult folyamat, mind környezetvédelmi, mind technikai, mind politikai tényezők miatt. A környezetvédelmi aggodalmakat erősíti, hogy a ritkaföldfémek bányászata során jellemzően nagy mennyiségű mérgező és radioaktív anyag keletkezik.

Eltérőek az egyes régiók, országok tekintetében a kitermeléshez kapcsolódó szabályozások is. Például Európában, az USA-ban, Kanadában, a nyugati országokban sokkal szigorúbbak a környezeti szabályozások, mint Kínában vagy Afrikában, ahol kevésbé veszik figyelembe a veszélyeket.

Nyugaton igyekeznek a termeléshez szükséges víz- és vegyszerek használatát, de a létrejövő melléktermékeket is minimalizálni, tehát ügyelnek a környezetbarát kitermelésre. Az alternatív bányászati technológiák fejlesztése mellett legalább ennyire hangsúlyos szerepe van az ásványok újrahasznosításának is.

Semmiképp sem lehet tehát környezeti szempontból elfogadható bármilyen olyan kezdeményezés, ami a szabályozási akadályok lebontásával igyekezne sürgetni a zöldátállást, illetve könnyíteni az ahhoz szükséges nyersanyagok bányászatát, ahogy annak lehetőségét az EU is kilátásba helyezte augusztusban.  

Más problémát is meg kell említeni, Afrikában például a környezetvédelmi problémák mellett aggályos az olcsó munkaerő alkalmazása, sok esetben gyerekek dolgoznak, rabszolgakörülmények között. 

– Mire számíthatunk, mennyivel fognak nőni a zöldfémszükségletek? Európa mellett az USA-ban vagy más régiókban is jelentős lesz a keresletnövekedés?

– Európa célkitűzése, hogy 2050-re klímasemlegessé váljon, tehát nullára redukálja az üvegházhatású gázok kibocsátását. Becslések szerint ez megközelítőleg 35-szörösére emeli a lítium és 26-szorosára a ritkaföldfémek iránti szükségletet a jelenlegihez képest. A zöldenergiák iránti igény egyúttal megnöveli a szélerőművek, napelemek, akkumulátorok iránti keresletet, melyek előállításához kulcsfontosságúak a már említett zöldfémek. 

Hasonló trendeket erősít a digitalizáció folyamatos térhódítása, mely globális jelenségként értelmezhető. Ugyanez igaz az elektromos autók térnyerésére is, mely szintén globális szinten generál növekvő keresletet. A Nemzetközi Energia Ügynökség adatai alapján egy tipikus elektromos autó hatszor annyi ásványi anyagot igényel, mint egy hagyományos jármű. 

Amit ezeken kívül mindenképp meg kell említeni, az a világszerte növekvő katonai kiadások. A védelmi eszközök, katonai berendezések, járművek szintén nagy mennyiségben igénylik ezeket a speciális fémeket és az iparág jelentősen kitett a ritkaföldfémeket birtokló országoknak. 

– Kik lehetnek a legnagyobb beszállítók?

– Mind a bányászati kitermelés, mind pedig a rendelkezésre álló készletek tekintetében Kína az élenjáró ország jelenleg. Vietnám és Brazília rendelkezik Kína után a második és harmadik legjelentősebb ritkaföldfémkészlettel, azonban a kitermelésük volumene egyelőre elhanyagolható mértékű.

Kína részesedése ezenkívül a nikkel, és a kobalt finomításában is jelentős. Ez utóbbi esetében azonban érdemes megjegyezni, hogy a fémet elsősorban a Kongói Demokratikus Köztársaságban nyerik ki. Lítiumtermelés tekintetében Ausztrália és Chile szerepe domináns.

Az Egyesült Államok a világ legnagyobb gazdasága, mégsem szerepel a listán, habár az 1980-as éveket megelőzően, Kína dominanciája előtt ő birtokolta a többségi részesedést ezen a fémpiacon. Azt is érdemes megjegyezni, hogy Oroszország sem szerepel a legjobb termelők között a tiszta energiafémek terén, annak ellenére, hogy a világ egyik vezető ásványianyag-termelője, olyan fémek esetében, mint a réz, a vas és a palládium.

– A zöldátmenet melletti egyik legerősebb érv az energiafüggetlenség, nem jelenthet ez egy újabb függőségi csapdát az EU-nak vagy a Nyugat egészének?

– A zöldátállás esetén az országoknak ugyanúgy fontos erőfeszítéseket szükséges tenni azért, hogy az energiarendszerek rugalmasak, ellenállók és biztonságosak maradjanak. A környezetkímélő technológiákra történő átállással nem szűnnek meg az ellátás biztonságát érintő esetleges veszélyek, de az árak ingadozásával ugyanúgy számolni kell. 

A zöldfémek ellátásának sebezhetősége részben abban rejlik, hogy a kitermelés jellemzően az országok egy szűk csoportjára fókuszál, melyek közül számos rendelkezik politikailag kevésbé kiszámítható környezettel. Számos esetben megfigyelhető továbbá egy olyan jelenség, hogy bár a kitermelés egy adott országban történik, mégis a bányászatot üzemeltető cégek egy másik országban vannak bejegyezve, vagyis a termelés feletti kontroll egy külföldi szereplő kezében van.

Kína ellenőrzi a kobalttermelés jelentős hányadát, de ugyanez igaz a réz esetében is, illetve a lítiumtermelésben is fontos szerepe van az országnak. Jelentős problémát generál, hogy az európai jelenlét valamennyi fém tekintetében minimális, illetve hiányzik. Az USA esetében bár jelentős részvénykitettségekről beszélhetünk pl. a lítiumfeldolgozás területén, de ezek szintén csak passzív alapok. 

Az USA különféle kutatási projektekkel láthatóan képes a probléma kezelésére, a hazai ellátási láncok erősítésére és fejlesztésére. Próbálják továbbá diverzifikálni a szállítókat az egyes ásványkincsek kapcsán, ami szintén a rezilienciát növeli. 

Európában is vannak ritkaföldfém-készletek, köztük Svédországban, Finnországban, Görögországban, vagy Spanyolországban, ezekre támaszkodva Európa is jelentősen tudná csökkenteni az importfüggőségét. A fejlesztendő terület itt is az, hogy a kibányászás és a feldolgozási folyamat terén legyenek előrelépések. 

A nyugat egésze számára igaz tehát, hogy a további geopolitikai kutatások illetve az új stratégiai partnerségi megállapodások felkutatása elengedhetetlen.

– A kitermelők tudják majd tartani a tempót a felhasználással, vagy drasztikusan drágulni fognak a zöldfémek, és ha igen, akkor is jó szívvel mondhatjuk-e, hogy gazdaságilag is megéri majd az energiaátmenet? Nem kerül-e ezzel versenyhátrányba az EU?

– A keresleti és kínálati egyensúlytalanságok az egyes ásványok kapcsán a múltban további beruházások létrejöttét, valamint a kereslet mérséklésére vagy helyettesítésére tett lépéseket váltottak ki, ezek azonban jellemzően hosszabb időt vettek igénybe, tehát szükségszerűen jelentős áringadozásokkal jártak. Hasonló jelenségek a tiszta energiákra való átállás esetében is előfordulhatnak. 

A projektfejlesztések átfutási ideje a felfedezéstől a gyártásig jelenleg egy évtizednél is hosszabb. Jogos tehát a kérdés, hogy a kereslet gyors élénkülését tudja-e a kínálat követni. Ha a vállalatok nem tudnak/képesek elég gyorsan és intenzíven végrehajtani új beruházásokat, akkor az áremelkedés elkerülhetetlen.

A beruházások a hosszú megtérülési idő miatt kockázatosak, így fontosak az állam részéről tett beruházástámogató és -ösztönző lépések, illetve elengedhetetlen, hogy világos és határozott jelzéseket adjanak az energiaátállásról.

Jelenleg mindenképp igaz, hogy a bányavállalatok legnagyobb bevételi forrása továbbra is a szén, és a széntermelésből származó bevételek tízszer nagyobbak, mint az energiaátmenethez kapcsolódó ásványok termeléséből származóak. A gyorsuló zöldátmenet azonban a becslések szerint jóval 2040 előtt fordulatot fog eredményezni ezen a téren. Az elsődleges kínálatra és így az árakra nehezedő nyomást enyhítheti az újrahasznosítás is. Megfelelő hosszú távú stratégiák és gazdaságpolitikák segítségével elkerülhető lehet a versenyhátrány.

– Magyarországnak vagy a térségnek vannak kitermelhető ritkaföldfémkincsei?

Ami mindenképp kiemelendő az a hazai termálvizekben fellelhető lítiumban rejlő lehetőségek kiaknázása. A lítiumbányászat tehát kulcsfontosságú lehet, melyhez elengedhetetlenek a kutatási és fejlesztési lépések, a geotermikus lelőhelyek feltárása és minél szélesebb körben történő felhasználása.

A szomszédos országokat tekintve kiemelendő, hogy Ukrajnának jelentős titán- és vasérckészletei vannak, illetve szintén bőséggel rendelkezik kiaknázatlan lítiummezőkkel. 

– Mi a helyzet a Debrecenben épülő akkumulátorgyárral? Mekkora gazdasági növekedésre számíthat tőle Magyarország, és fenn áll-e a veszélye, hogy "összeszerelőüzemmé" váljunk?

– A minden eddiginél nagyobb mértékű, 3000 milliárd forintos gigaberuházás, a maga tervezett 9000 új munkahely létrehozása mellett biztosan jelentős növekedési löketet fog adni a magyar gazdaságnak. Európa-szerte jelenleg erősek a recessziós félelmek, és gyenge növekedési kilátások vannak jelen, viszont a magyarországi beruházás jelentős mértékben csökkenti, vagy adott esetben meg is szünteti annak a veszélyét, hogy itthon is kedvezőtlen növekedési adatokkal találjuk magunkat szembe.

A pontos növekedési hatások becsléséhez bonyolultabb modellek lennének szükségesek, azonban mindenképp számolhatunk az új munkahelyek fogyasztást erősítő tendenciáival, a környéket érintő további infrastrukturális valamint kutatási és fejlesztési beruházásokkal, melyek tovagyűrűzve jelentős növekedést eredményezhetnek.

A hosszú távú növekedés fenntartása azonban megköveteli az egyes stratégiai ágazatok megfelelő összehangolását. Az elektromos autókra történő átállás általánosságban megalapozhatja annak a lehetőségét, hogy ezek az iparágak egymást tudják erősíteni. 

Annak érdekében, hogy elkerüljük, hogy összeszerelő üzemmé váljuk, fontos, hogy ne csak magában a gyártási folyamatban, hanem a fejlesztés terén is fontos szerepet tudjunk magunknak kiharcolni, mely már magasabb hozzáadott értéket képvisel. 

– Vannak-e a beruházásnak Paks II-höz hasonló kockázatai? Nem kell attól tartani, hogy mire megkezdhetnék a működést, addigra már Kínát kell szankcionálni, legyen ez akár egy Tajvannal megkezdett „katonai beavatkozás”, akár egy kiélesedő kereskedelmi hidegháború következő részeként?

– Természetesen ez sem kockázatmentes, ám a Tajvan és Kína közötti feszültségek és az orosz-ukrán konfliktus között több szempontból sem vonhatunk teljes párhuzamot. Kína gazdasági ereje és világgazdasági befolyása számottevően nagyobb Oroszországénál, így annak szankcionálása is nehézkesebb lenne.

A nyugat jelentős kitettsége Kína irányába egyúttal Kína számára is lehetővé teszi a megtorló intézkedések alkalmazását. További kérdés, hogy egy ilyen esetleges konfliktus esetén mi lenne a magyar álláspont, mennyiben kellene azzal számolnunk, hogy a két ország közötti baráti kapcsolat (mely egyébként a beruházás megfelelő táptalaját is adja) gyengülne.

A Napi.hu tartalmi együttműködő partnere a Nemzeti Közszolgálati Egyetem