Nagy csinnadrattával bejelentették és be is árta a világsajtót, hogy a Renault-Nissan autógyártó páros szemet vetett a Fiat Chryslerre, amelynek bevonásával évi 14-15 millió autó gyártására képes autóipari mamut jönne létre. Azonban korai lenne még ezzel valóban számolni: a színfalak mögött a Renault a francia kormány támogatásával újra akarja tárgyalni a Nissannal és a Mitsubishivel kialakított szövetségét. Ez tesztelni fogja az új vezetőség képességeit, amely a pénzügyi visszaélések vádjával tavaly ősszel letartóztatott Carlos Ghosn vezérigazgató helyére lépett - írja a Financial Times (FT) háttérelemzésében.

Először egymás közti viszonyukat kell rendbe tenniük a feleknek, a Fiat Chrysler felvásárlása csak ezt követően jöhet szóba. Az FT cikkéből kiderült, hogy ez hosszú menetelés lesz - miközben szorítja az idő őket: az idei év végére be kellene fejezniük a folyamatot. Az Renault és a Nissan viszonya annyira megromlott, hogy hónapokba fog telni, mire a felek egy asztalhoz ülnek. A francia autógyártó új elnökének, Jean-Dominique Senardnak (képünkön) ugyanis el kell nyernie a japán cég menedzsmentjének bizalmát.

Régi ellentét

A felek ugyan éppen március végén emlékezhettek meg társulásuk 20 éves évfordulójáról, ám a kettejük közti kapcsolat elmélyítését akadályozza, hogy a japán vállalat nem szeretne belemenni ebbe addig, amíg fennmarad a két cég féloldalas tulajdonosi szerkezete. A Renault 43 százaléknyi szavazásra jogosító részvényt birtokol a Nissanban, utóbbi viszont csak 15 százaléknyi szavazásra nem jogosító részvényt francia partnerében (továbbá 34 százalékot a Mitsubishiben).

Ezért a franciák óvatosan akarnak kezdeni: tartanak néhány igazgatósági ülést napi üzemeltetési kérdésekről, hogy ismerkedjenek egymással a felek, majd később állnak elő a rázósabb kérdésekkel. A régi vezetés az elmúlt években nem foglalkozott sokat a strukturális üzleti ügyekkel, csak a szinergiákra, például a közös beszállítók megbízásával elérhető megtakarításokra koncentráltak.

Mi lesz aztán?

Ha sikerült a kölcsönös bizalmat javítani, akkor várhatóan a felek felmelegítik korábbi tervüket, nevezetesen, hogy egy amszterdami központú holding struktúrában (független cégek közös irányítás alatt) folytatják tevékenységüket. Ezt persze alaposan ki kell találniuk. Az ügyhöz közel álló források szerint a francia államnak, amely 15 százalékos részesedéssel bír a Renault-ban, vissza kell húzódnia. Vagy eladja tulajdonrészét vagy felhígulhat a pakett, ha a francia és a japán cég egyesül. Befektetési szakértők megjegyzik, hogy ez a feltétele annak, hogy a tőzsde is fantáziát lásson az autógyártókban.

Ha Senardnak sikerülne megszereznie a menedzsmentek hozzájárulását az egyesüléshez, azzal még nem érne célba. A japán vállalat mérnökeinek ellenállását is le kell gyűrnie. A műszaki géniuszukra büszke szakemberek Ghosn minden próbálkozását visszaverték, hogy jobban megosszák a tudásukat francia kollégáikkal. További gond, hogy a Nissant sok fontos beosztásban dolgozó vezetője elhagyta, így van némi vezetési vákuum a cégnél.

Gondok, gondok

A befektetők szívét is vissza kell szereznie a Renault-Nissan-Mitsubishi triónak. Még nem felejtették el, hogy a Nissan amerikai terjeszkedési kísérlete kudarccal zárul. A japán vállalat üzemi nyereségrátája 4,3 százalék, ami csak fele a Toyota hasonló mutatójának. A Renault és a Nissan eddig elért piaci részesedése is veszélyben van az USA-ban.

A Nissannak gondot okozhat, hogy lassul a japán gazdaság, s ezzel az autópiac növekedése, a Renault-t megkarcolhatja, hogy erősen kitett a stagnáló európai piaci viszonyoknak, a feltörekvő országok hullámzó autóeladásainak, továbbá kénytelen volt hátrahagyni iráni pozícióit. A tőzsdén 2007-ben elért csúcsuk óta a Nissan részvényei 39, a Renault-éi 53 százalékkal estek. Végül gondot jelent, hogy Ghosn a számok bűvöletében élt, azaz a mennyiségi mutatók javulását várta, ami jó ösztönző rövid távon, de eltereli a figyelmet a hosszú távú célokról.