- A világ több országában egyszerre kezdtek új szabályozást kidolgozni a legnagyobb közösségimédia- és keresőmotor-szolgáltatók működésére. Mik a legfőbb kihívások, amelyekre választ keresnek?

- Gazdasági és tartalomszabályozási kihívások is felmerülnek. Az Európai Unióban például most zajlik a Digital Services Act kodifikációja, amely az E-kereskedelmi irányelv felülvizsgált verziója. Ez még egy olyan korban született, amikor nem definiálták, kik a közösségimédia-szolgáltatók, így ilyen kategóriát nem is találunk benne. Megkülönböztet viszont közvetítő szolgáltatókat, köztük tárhelyszolgáltatókat, illetve információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat mint az online kereskedelmi felületek, amelyeknek különböző gondossági kötelezettségeket ír elő. Így például kötelesek a jogellenes tartalmak eltávolítására és a felhasználók alapvető jogainak biztosítására. Előbbiek inkább büntetőjogi kérdésekre vonatkoznak, mint a gyermekpornográfia vagy a szerzői jogvédett tartalmak átvétele.

Kapcsolódó

- A legtöbbször mégis inkább arról esik szó, hogy nagyobb szükség lenne a közzétett tartalmak szigorúbb moderálására, vagy épp a véleménynyilvánítást kellene jobban védeni. Ezekre a kérdésekre van szabályozói válasza az EU-nak?

- Foglalkoznak ezzel, ám ennek előzményeként definiálni akarják az online platformok fogalmát. A jelenlegi szabályozás többrétegű, más szabályok vonatkoznak a magánszemélyekre, a közvetítő szolgáltatókra – az internetszolgáltatókra, vagy a tárhelyszolgáltatókra – illetve a médiaszolgáltatókra. Így ha valaki indít egy blogot vagy weboldalt, akkor magánszemélyként polgári és büntetőjogi felelősséggel tartozik a közzétett tartalomért, akkor is ha a jogellenes tartalmak közzététele esetében a szolgáltató felelőssége is megállapítható.

Teljesen más a helyzet, ha a közösségi médiában nem egy felhasználó, hanem egy kiadó, például a New York Times jelentet meg valamit. Előbbi szerkesztői felelősséggel rendelkező gazdasági szereplő, amire más szabályozás vonatkozik, mint egy magánszemélyre, hiszen itt elsősorban a médiajog lesz az irányadó.

- Mik a büntethető közlések, álhírek?

- A büntethető közlések skálája igen széles, a gyermekpornográfiától a rágalmazásig sok közlésnek lehet büntetőjogi szankciója. Az álhírterjesztésnek viszont csak az extrémebb esetei fenyegetettek a büntetőjog által. A rémhírterjesztés például Magyarországon már büntethető, nem lehet olyan állítást tenni, ami valótlan tartalmú és vannak a társadalomra gyakorolt kockázatai. Általában viszont nem büntethető, ha valaki véleményt fogalmaz meg, vagy ártalmatlannak nevezhető állításokat tesz, mint például a laposföld-hívők bejegyzései. 

- Amikor a Facebook elindította az “álhír rendőrségét” Magyarországon is, jelezték, hogy a politikusok bejegyzéseit nem szabályozzák. Igazságos lehet egy ilyen különbségtétel?

- A Facebook elsősorban a politikai hirdetésekkel (tehát az egy párt vagy szervezet által fizetett politikai reklámokkal) szemben tesz ilyen megkülönböztetést. Politikusi bejegyzéseket moderálnak, sőt Donald Trump volt amerikai elnök profilját fel is függesztették. Ez ismét egy olyan terület, ahol nehezen megállapítható, hogy pontosan milyen tartalommoderálási elveket lehet érvényesíteni, mi az, ami nyilvánvalóan valótlan, de ártalmatlan – elég csak a már említett lapos földes példára gondolni – és mi az, ami valótlan és veszélyes a társadalomra. Például Jair Bolsonaro brazil elnök vírustagadó bejegyzéseit szintén moderálta a Facebook. 

Azt is be kell látni, hogy a tartalmi restrikciók a szólásszabadságra vonatkozó problémákat vetnek fel. Szándék és példa viszont van arra, hogy erőteljes eszközökkel lép fel egy nemzeti hatóság tartalmi kérdésekben is. Még 2017-ben döntöttek arról Németországban, hogy a nagy elérésű közösségi oldalak, szolgáltatók akár 50 millió euró büntetést is kaphatnak, ha nem távolítják el a nyilvánvalóan illegális tartalmat az oldalukról. Ez leginkább ez esetben is a nyilvánvalóan jogsértő tartalmakra vonatkozik. El kell távolítania a gyűlöletbeszédet, vagy rágalmazást tartalmazó bejegyzéseket, videókat. Ráadásul 24 órán belül, míg a nem egyértelműen jogsértő tartalmak hétnapos átfutási időt kapnak. Inkább ez utóbbi az, ami az álhírek kérdését szabályozza.

- A német szabályozás mintája lehet az uniós tartalmi irányelveknek?

- Az EU-s irányelv vélhetően hasonló, de általánosabb lesz. Az egy 27 ország közötti kompromisszumos javaslat lesz majd, a különböző tagállamoknak más kulturális szempontjai vannak.

- Lehetséges egyáltalán egy ilyen egységes közösségi, akár globális szabályozás vagy inkább a tagállamok hatóságaira kellene bízni ezt?

- Nagyon szűk a mozgástere a nemzeti kormányoknak, a joghatóság korlátozottsága miatt. Az EU-ban él a származási ország elve, vagyis ahova a céget hivatalosan bejelentették, ott lehet ellene jogi eljárásokat kezdeményezni. Ezt a szabályt az EU azért hozta, hogy a cégek minél több tagállamban szolgáltassanak így a digitális egységes piac előnyei érvényesülhessenek, az emberek különböző tagállamokban online vásárlásokat bonyolíthassanak le, a vállalkozások pedig az EU egészében online értékesíthethessék termékeiket.

Sorbán Kinga
Sorbán Kinga
Kép: NKE

Mivel hivatalosan a Facebook és a Google is Írországban működik, ez azzal jár, hogy a kormányoknak ott kell kilincselniük, ha problémájuk van, ott kell eljárásokat indítaniuk, ami a helyi hatóságok munkáját is nehezíti.

- Varga Judit igazságügyminiszter még a télen ígérte meg, hogy a magyar kormány is előáll egy szabályozással. Ez megoldást jelenthet egy ilyen kérdésre, dönthetnek úgy, hogy a hazai hatóságok kapjanak új jogköröket?

- Úgy tudom, hogy az uniós szabályozás kidolgozása miatt egyelőre a magyar napirenden nem szerepel a kérdés, kivárják ennek elkészültét. Mivel rendeletet hoz majd az EU a kérdésben, ez Magyarországon is közvetlenül alkalmazható  lesz. Erre épülhet – kell ráépülnie – a hazai szabályozásnak, amely a nemzeti sajátosságokat is képes figyelembe venni.

- A reklámadó kérdésében Magyarország már egyszer bevezetett egy külön a Facebookra és a Google-re vonatkozó szabályozást. Elképzelhető egy újbóli ilyen lépés?

- Nem valószínű és a reklámadó kérdése végül is egyszerűen megoldódott. Annak a megfizetése azért sem okozott gondot, mert a Facebook 13 millió amerikai dollárnak megfelelő összeget fizetett be Magyarországon a bevételei után, miközben a globális forgalma 86 milliárd dollár volt, így nem volt tétel ez a költség. Abból a szempontból viszont érdekes a kérdés, hogy mi lesz, ha mindenki elkezd felzárkózni ezen a területen és más országok is megkövetelik a befizetéseket. A tartalomszabályozás esetében eredendően más a helyzet, hiszen annak „tagállamra szabása” a helyi jogszabályok ismeretét, folyamatos figyelemmel kísérését, moderációt követel meg, ami humánerőforrás-igényes feladat.  

- Mennyire lehet hatékony majd egy a jogellenes tartalmak visszaszorítását célzó szabályozás?

- Az ilyen típusú tartalomszabályozás egy szélmalomharc. Nagyon fontos, hogy ezeket visszaszorítsuk, de ahhoz meg kell őket találni. A legkárosabb és legdurvább tartalmak már most sem közvetlenül a Facebookra kerülnek fel, hanem általában más oldalakról megosztott, linkelt tartalmak. Itt a forrás megszüntetése lenne a legfontosabb, de ez a legnehezebb. Az a probléma, ha a forrásnál nem sikerül beavatkozni, akkor újra és újra előkerül egy-egy tartalom (például a christchurchi támadásról készített felvételt, amelyet újra- és újra feltöltöttek). A probléma nem is csak a nagy szolgáltatóknál jelentkezik, hanem a kisebbeknél, akik kevesebb erőforrást tudnak/akarnak moderálásra fordítani. A jogrendszer sem biztos, hogy bírná kapacitással az összes ilyen ügy felderítését. 

- Az Európai Parlament részéről egy más szemléletű szabályozási javaslat is felmerült, amely inkább informatikai jellegű. Azt javasolják, hogy a szolgáltatók algoritmusainak működési elve legyen nyilvános, ami elvben megakadályozhatná a Cambridge Analyticához hasonló felhasználói profilozást, vagy javíthatná a gazdasági érdekérvényesítést hirdetői oldalról.

- Nagy változást ez nem hiszem, hogy jelentene. Egy példával élve, ha ismerem a repülőgép működési elvét, még nem jelenti azt, hogy tudok is repülőt építeni. Önmagában a működési elv nyilvánosságra hozatala nem oldaná meg ezeket a problémákat, legfeljebb átláthatóbbá tenné az algoritmusok működését, lehetővé tenné a felhasználók számára a tudatosabba adatmenedzsmentet. 

Sok esetben ráadásul a működési elvek már most is nyilvánosak a például Google számtalan algoritmusának szabadalmaztatta egyes részeit, mert amíg él az oltalom, addig jobban védhetők az iparjogvédelmi érdekek is. Azt is hozzá kell tenni, hogy az algoritmusok működési elvének átláthatóvá tétele alapvetően a mesterségesintelligencia-szabályozáshoz kapcsolódik, amely elképesztően fontos lesz a közeljövőben, ma azonban még gyerekcipőben jár. 

- Mekkora szerep juthat majd az algoritmusoknak a tartalmak ellenőrzésben?

- Már most is fontosak, de a jövőben még inkább nőhet a szerepük, mert egyre nagyobb mennyiségű adat keletkezik, a közösségi oldalakon is nő a moderációs kérelmek száma, ami már emberi erővel kezelhetetlen.

Életrajz

Sorbán Kinga a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézetének kutatója, fő kutatási területei a platformszabályozás, szórakoztatóipari és médiajog valamint a tartalommal összefüggő kiberbűncselekmények. 2018. júniusáig a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nemzetközi kapcsolattartásért felelős munkatársaként médiaszabályozással kapcsolatos ügyekben látta el a hatósági álláspont képviseletét az Európai Unióban és nemzetközi szervezetekben. Jogi diplomáját 2013-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte, 2018-ban a Pécsi Tudományegyetem infokommunikációs szakjogász képzésén LL.M. címet szerzett.

A Napi.hu szakmai együttműködő partnere az NKE.

Tájékoztatás

 A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja részeként valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.