Egy biztos: a távmunka velünk marad, a munkavégzés rugalmasabb és virtuálisabb lesz mind a munkavállalók, mind a munkáltatók számára.

A KPMG Current trends in remote working kutatásában 46 ország 530 vállalatának vezetőjét kérdezte távmunkával kapcsolatos szempontjairól. A cégek 89 százaléka fontolgatja a távmunka szabályozását, vagy már meg is valósította azt. A mezőnyt a távközlési és technológiai szektor vezeti – itt a cégek 64 százaléka már a bevezetés szakaszában van, míg 27 százalék egyelőre mérlegeli a lehetőségeit. Nem meglepő: az IT alapú cégek, különösen a startupok, gyorsan döntenek, és a távmunka sokuknál a járvány előtt is jellemző volt.

Az élelmiszer, ital és fogyasztási cikkek ágazatban minden válaszadó tervezi a távmunka bevezetését, vagy már lépett is ezzel kapcsolatban. Ráadásul immár a gyártó cégek sem zárkóznak el teljes mértékben a távmunka bevezetésétől.

Új feszültségek keletkeznek

Ez viszont előrevetíti azt a feszültséget, ami a kényszerűen bent dolgozó, és a távolból is dolgozó munkavállalói csoportok között kialakulhat. Előbbiek várhatóan latba vetik minden nyomásgyakorló képességüket, hogy emiatt kompenzációban részesüljenek, vagy az ő munkájukat is úgy alakítsák, hogy az – legalább részben – távolból is végezhető legyen. A munkáltatók kézenfekvő válasza erre az alternatív juttatások felé fordulás vagy a képzésfejlesztés lehet, hiszen ezek a munkavállalói csoportok most feltehetőleg nyitottabbá válnak erre a lehetőségre – véli Halász Erika, a KPMG menedzsere.

Mindez gyorsítja a vállalati digitalizációs folyamatokat, hiszen ez további megoldásokat hozhat a kimaradóknak: a 4. ipari forradalom technológiai vívmányai – mint a mesterséges intelligencia, IoT, big data – új lehetőségeket kínálnak, ilyenek például a távolból VR eszközökkel végezhető karbantartások.

Kifejezetten ott, ahol a speciális munkakörből adódóan nem lehetséges a távmunka, érdemes megfontolni egyedi kompenzációs csomagok kidolgozását, de ennek is része lehet a digitális oktatási napok beiktatása, amivel felkészítjük a változásra azokat is, akiknek a munkája megkívánja a jelenlétet – tette hozzá Halász.

Főleg a dolgozók akarják

A távmunkáról szóló megállapodások kialakításában a meglévő munkavállalók elvárásai, a munkaerőhiány és a munkaerőért folyó verseny az elsődleges hajtóerő.

A válaszadók negyede jelezte, hogy a távmunka bevezetésének fő oka a dolgozók kérése volt. További 18 százalék vélte úgy, hogy a távmunka nélkülözhetetlen a munkaerőpiacon, 12 százalék szerint pedig segít a munkaerőhiány kezelésében. 

A távmunka leggyakoribb formája az otthonról történő munkavégzés. Ezt a vállalatok legtöbbször hibrid formában, részbeni irodai jelenlét mellett valósítják meg, és a megkérdezettek 42 százaléka mérlegeli, vagy már bevezette.

A rövid távú, határon túlról végezhető távmunka jellemzően 20-60 napig tart, és gyakran lehetőség a munkavállalók számára, hogy egy nyaralóhelyről, családlátogatáskor, esetleg hozzátartozójuk gondozása alatt dolgozzanak. Erre a felmérésben résztvevő cégek 22 százalékánál van, vagy várhatóan lesz lehetőség.

A virtuális megbízások során a munkavállaló hagyományos kiküldetésekhez hasonló feladatokat lát el, de fizikai jelenlét nélkül - ez a válaszadók 12 százalékánál merülhet fel. A másik országban toborzott munkaerő általában olyankor jelent megoldást, ha az adott helyszínen szűkös a kínálat, és a dolgozók költözni sem akarnak. Ezen gondolkodik – vagy már alkalmazza is – a megkérdezett vállalatok 9 százaléka.