Az Európai Központi Bank azt szeretné, hogy a 2015-től hatályba lépő Basel III szabályrendszer tervezetének módosításával a kereskedelmi bankok akár tőkeáttételes hiteleket, illetve saját vállalatoknak nyújtott hiteleiket is figyelembe vehessék olyan pénztartalékként, amellyel átvészelhetnek egy hitelválságot - jelentette a Bloomberg az ügyhöz közel álló forrásokra hivatkozva.
A Bázeli Bankfelügyeletei Bizottság a 2008-as pénzügyi válság nyomán dolgozott ki új szabályrendszert (Basel III), amelynek célja a hasonló összeomlások megelőzése. Ennek egyik rendelkezése szerint a pénzintézeteknek annyi gyorsan pénzzé tehető eszköztartalékkal kell rendelkezniük, amennyi értékesítésével túlélhetik a hitelpiac 30 napos lefagyását.
Fojtogató szigor
Ennek alapján számolják a likviditás lefedettségi ráta (LCR) mutatót, amely a Bankszövetség honlapján található definíció szerint a hitelintézetek jó minőségű likvid eszközeit viszonyítja a 30 napos standard szabályozói stressz forgatókönyv hipotetikus likviditáskiáramlásához.
A bankok azonban a bázeli bizottság tervezetének megjelenése óta arra figyelmeztetnek, hogy az LCR betartása érdekében vissza kellene fogniuk hitelezésüket és több államkötvényt kellene vásárolniuk, mivel lényegében csak az állampapírok felelnek meg a mutató követelményeinek. Ezért aztán a bizottság tavaly jelezte, hogy felülvizsgálja az LCR-szabályt - ennek keretében 2013. januárjában a szabályozásért felelős vezetők egyeztetnek az ECB képviselőivel is.
Puhítani vagy nem puhítani
A Bloomberg értesülése szerint a francia központi bank teljes mellszélességgel kiáll az európai jegybank mellett. Érvelésükben szerepelhet az a tény is, hogy a központi bankok az utóbbi időben puhították szabályaikat, így azok egyre jobban eltérnek az LCR szigorúságától. A túl kemény rendelkezések betartása lehetetlenné teheti az európai válságkezelést, érvelnek a puhításpártiak, mivel kiszívja a forrásokat a gazdaságból.
A bázeli bizottság számos tagja, köztük az Egyesült Államok képviselő viszont a válság visszatérésétől tartva ellenzik a jelentős enyhítéseket. A Bundesbank - szokás szerint - szintén szkeptikus az ECB javaslataival kapcsolatban. E csoport egyik érve a szigorú LCR mellett az, hogy az válságok idején csökkentené a kereskedelmi bankok rászorultságát a központi bankoktól - nem beszélve a kormányoktól - származó forrásokra.