Példátlan őszinteséggel ismerte el nemrég Sean Parker, a Facebook egyik alapítója, hogy a közösségi hálót nem a közösségek összekovácsolására, hanem az emberek szétválasztására hozták létre.
Amikor valaki kedveli vagy kommenteli egy posztunkat vagy fotónkat, dopaminlöketet kapunk. Az egész Facebook-birodalom ugyanis egyetlen apró molekulára, a dopaminra épül.
Az 1957-ben felfedezett molekula egyike a 20 legfőbb neurotranszmitternek, amelyek szállítják a sürgős üzeneteket a neuronok, az idegek és a test más sejtjei között. A dopamin arra ösztönöz minket, hogy lépéseket tegyünk a vágyaink és szükségleteink kielégítése érdekében - legyen az bármi, ami erős vágyat ébreszt bennünk -, előre jelezve, hogy mit fogunk érezni, miután a vágyunk teljesült - írta a portál.
A Facebook sikerének tehát a titka: kényszeresen nézegetjük a profilunkat, mert soha nem tudhatjuk, mikor kapjuk meg a hőn áhított megerősítést a társadalom felől.
Minél inkább függő valaki, annál nehezebb leállnia a szerről. Ezek a természetellenesen nagy jutalmak nem szűrtek, mert közvetlenül az agyba jutnak, ezáltal túlértékelődnek. Amikor ez megtörténik, elveszítjük az akaratunkat. Az agyunk nincs felkészülve ezekre a szerekre, így azok elárasztják és tönkreteszik - magyarázta egy írásában Wolfram Schultz, a Cambridge-i Egyetem idegtudományi professzora.
Fotó forrása: Shutterstock.