Ötven százalékos részesedés megszerzéséről írt alá szerződést a világ legnagyobb szuverén pénzkezelő alapja a világ egyik legnagyobb szélerőmű-építő és -üzemeltető cégének egyik óriási projektjéről. Az 1,375 milliárd eurós (mintegy 500 milliárd forintos) vételárat a norvég nyugdíjalap (Norges Bank Investment Management - NBIM) fizeti a dán Orstednek az utóbbi által épített egyik, 752 megawattos (MW) tengeri szélerőművének feléért.
A hírt, hogy a holland felségvizeken található Borssele 1 & 2 offshore szélerőműparknak a NIBM is a tulajdonosa lesz a bank és az építő fél saját weboldala mellett több energetikai szakportál a címlapján hozta. Nem azért meglepő az adás-vétel, mert ez a holland felségvizeken található legnagyobb ilyen infrastruktúra, vagy mert a két komplexum - amely 23 km-re található Zeeland régió partjaitól, és összesen 94 darab, egyenként 8 MW-os Siemens Gamesa szélturbinából áll -, ne lett volna eladó. Sokkal inkább azért, mert a NBIM egy épp csak elkészült offshore szélerőműbe fektet be, és egyáltalán nincsenek aggályai amiatt, hogy jó üzletet kötött-e.
Ahogyan Mie Holstad, a NBIM vezérigazgató-helyettese elmondta: "Örülünk, hogy megtettük első tőzsdén nem jegyzett beruházásunkat a megújuló energiás infrastruktúrába, és várakozással tekintünk arra, hogy Orsted mellett dolgozzunk a holland háztartások zöld energiával való ellátásában”.
A Borssele 1 & 2-t - mely a korábbi téves holland energetikai ortodoxiát beperlő civilek győzelmének köszönhetően az ambíciózusra váltó holland offshore kapacitásbővítés startgombjának tekintenek, amivel az ország nagyot léphet a 2030-as szén-dioxid-csökkentési céljai felé - tavaly év végén helyezték üzembe. A két erőműpark évente úgy egymillió lakóház teljes áramfogyasztásának megfelelő energiát képes megtermelni. (Érdemes egy pillantást vetni a holland energiahivatal oldalára, ahol a transzparens aktuális adatok között ott áll: az 1,23 GW-nyi offshore szélenergiakapacitás felhasználási ráta jelenleg 56 százalék.)
A most kötött szerződéssel kapcsolatosan a Renews úgy tudja, hogy a tranzakciót hónapokon belül lezárhatják. A megállapodás részeként az Orsted továbbra is hosszú távú üzemeltetési és karbantartási szolgáltatásokat nyújt majd az erőműnek a saját (a hollandiai vlissingeni kikötőben működő) bázisáról. A felek azonban abban is megállapodtak - írja egy másik megújulós hírportál, a Renewables Now, hogy az Orsted ugyancsak hosszú távra vállalta, hogy rendszerkiegyenlítési szolgáltatásokat dolgoz ki és használ fel annak érdekében, hogy a tengeri áramtermelő üzem termékét mind optimálisabban vihesse a piacra.
A dán cégnél úgy számolnak, hogy a komplex szerződés így majd mintegy 5 milliárd dán korona (vagyis: több mint 241 milliárd forintnyi) nyomatékkal jelentkezhet az idei éves pénzügyi mérlegükben.
Bevett szokás
Az adásvétel formája, arányai és módszere nem ismeretlen az Orsted számára, mivel a cég gyakorlatilag így biztosítja az évek óta erőltetett, de folyamatos fejlődését, illetve a beruházásai állandóságát.
A múlt év utolsó napjaiban például a tajvani partoktól 35-50 kilométerre épülő Greater Changhua 1 50 százalékát adta el 2,2 milliár euróért a helyi, lokális érdekeltségű bankokból, magántőke-alapokból és a CDPQ-ből (Caisse de Dépôt et Plac du Québec - québeci betéti és nyugdíjalap) álló konzorciumnak. Ezt a pénzt beforgatják a beruházás második ütemébe, aminek az eredménye az lesz, hogy 2022-re 900 MW szélerőművi kapacitással mintegy egymillió háztartás áramfogyasztásának megfelelő energiát termel majd a Greater Changhua 1 és 2a. És itt még mindig nincs vége: a dán cég ázsiai divíziója már 2018-ban megszerezte az opciós engedélyeket arra, hogy amennyiben az eredmények megfelelőnek bizonyulnak, további 920 MW offshore szélpark építésébe kezdhessenek - és 2026-ig megépítsék a Greater Changhua 2b & 4 egységeket.
Ez az üzleti modellt követve lett az Orsted a világ legfenntarthatóbb vállalata.
Zöldbe mennek át a jegybankok
Az NBIM lépése, hogy direkt módon bevásárolja magát a zöldenergiaiparba, egyenlőre nem mondható elterjedt megoldásnak, befektetési magatartásnak. Ugyanakkor a bankok, de maguk a jegybankok is előre vették a fontossági listán a zöld gazdaságba fordítás lehetőségeit. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) sem kivétel ez alól, ami világosan kiolvasható az MNB saját blogján megjelent hosszas elemzésből. Az írás konklúziója, hogy a nemzetgazdaságok pénzügyi-gazdasági kilátásait felügyelő és indukáló nemzeti bankok sok területen már tévékenyen beléptek a globális zöld és fenntartható átalakulás elősegítésébe, és e szándék drámai módon tovább fog erősödni. A lehetőségeken és indukátori szerepeken az MNB is gondolkodik, ezt Cambridge Econometrics budapesti irodát vezető Fazekas Dórával készített interjúnkból tudjuk. A többek közt a zöldenergia temogatás és rendszerbe építés áldásos hatásait bizonyító és lemodellező think tank ugyanis kifejezetten a jegybanknak készítettek komplex elemzést arról, hogy a különböző klímascenáriók hogyan hathatnak a magyar gazdaságra - a különböző ágazatokra, az energiamix alakulására, a foglalkoztatottság szerkezetére és a szén-dioxid kibocsátásra.Poulsen, a látnok
A dán vállalatcsoport paradigmaváltásáról korábban a Napi.hu részletesen beszámolt, annak kapcsán, hogy a céget vezető Henrik Poulsen a hatalma és sikerei csúcsán bejelentette lemondását. A közgazdász végzettségű és szemléletű Poulsen 2012-ben, amikor a Dong Energy (az Orsted jogelődje) leigazolta, nem volt akárki: már a karrierje elején a McKinsey ismert tanácsadója lett, később hozzá köthetően éledt újjá és lett ismét sikeres a Lego. Ez utóbbi megismétlését várták tőle a szénre, földgázra és kőolajra épített energetikai mamutvállalatnál is, ahol néhány év ismerkedés után, nagy megrökönyödést kiválta, a cég teljes portfólió- és perspektívaváltására vonatkozó tervvel állt elő.
Ezt a váltást jelezte a cég névváltása is - az elektromágnesességet feltaláló dán tudós, Christian Orsted nevét 2017-ben vették fel -, de az is, hogy a Dong Energy 85 százalékban fosszilis energiahordozókra támaszkodását fokozatosan a zöldenergiába fordította át. Ami úgy volt lehetséges, hogy a vállalat tevékenységi fókusza a tengeri (offshore) és szárazföldi (onshore) szélerőműparkokra, napelemes rendszerekre és erőművekre, energiatároló infrastruktúrák építésére és üzemeltetésére tolódott át, de az Orsted lett a világ egyik legjelentősebb bioenergia-erőmű fejlesztője, építője és üzemeltetője is. Poulsen mindenkinél hamarabb átlátta, hogy az a drága passzió, amelyet a grandiózus méretű megújuló energiás erőművek létesítése és működtetése jelentett még 2010 tájékán is, az a világ új és egyik legolcsóbb, leghatékonyabb termelő erőivé változik át. Ezért minden befektethető tőkét ebbe forgattak be, aminek meg is lett az eredménye.
A több mint 7300 globális vállalat fenntarthatósági erőfeszítéseit vizsgáló kanadai Corporate Knights 2020-as rangsorában az első helyre került a cég annak ellenére, hogy a Top100-as listára csupán 2018-ban fért be (70.). De a 2019-es rangsoroláskor már a 4. helyre voltak jók, a legfrissebb listán pedig a 2. helyre kerültek azzal, hogy a teljes karbonsemlegesség eléréséhez már 82,7 százalékot teljesítettek. Viszonyításként érdekes adat, hogy a legnagyobb szélenergiás cégekként ismert spanyol Iberdola (19.) és a dán Vestas (21.) kiugróan jó eredménye 72,8 és 72,6 százalékot mutat, a Siemens (25.) pedig 72 százalékig jutott.
Beruházásra beruházás
Mire költi most a norvég pénzt Thomas Thune Andersen cég elnöke és Mads Nipper vezérigazgató, vagyis a Poulsen utáni Orsted-vezérkar? Pont arra, arra, amire Poulsen: még több beruházásra.
Március végén bejelentették, hogy kész a világ egyik legnagyobb megújuló energiás hidrogénüzemének terve. A Hollandiát és Belgiumot összekapcsoló SeaH2Land terve az ipari keresletre épül, és bár egyelőre nem több egy ambiciózus víziónál, de ha ennek nyomás 2030-ra megépülhet 1 GW-méretű elektrolízis és hidrogénpotenciál, az szintén radikális változást indíthat el a térségben. A vízbontásra épülő zöld hidrogén gyártási és elosztási rendszerhez egy 2 GW méretű tengeri szélerőműpark megépítése is kapcsolódik, az Orsted úgy számol, hogy a SeaH2Land utat nyithat az egyik nagy szennyezőként számon tartott északi-tengeri kikötők dekarbonizálásához. A most publikált elképzelés évente 580 ezer tonnányi szén-dioxid kibocsátástól mentesíthetné a kikötőket, ha működik, a dánok szerint 20 év alatt, 2050-ig az is megoldható, hogy mintegy 10 GW elektrolízisnek megfelelő potenciál megépítésével dekarbonizálják ezt a szektort is.
Ugyancsak alig egy hete jelentette be az Orsted, hogy eddigi működése legnagyobb szárazföldi szél-, és napenergia beruházásába kezd. Az Egyesült Államokban, a dél-texasi Helena Energy Center kombinált energetika projekt; szél- és napenergia-termelésre épülő beruházás, amely 518 MW összesített termelői kapacitásra szól, és akár már 2022 első felében megépülhet. De az is meglepő volna, ha nem válnának fontos szereplővé az Egyesült Államokban épp a boom-korszakához érő offshore szélerőmű építési projekteknek.
Az Orstednek, saját magára vonatkozóan 2040-ig van kidolgozott forgatókönyve úgy, hogy e céldátum nem a karbonsemleges termelés elérésének céldátuma. Azt már 2025-re elérik. A menetrend úgy szól, hogy két éven belül befejezik a szénerőművek működtetését. A cég eddig három széntüzelésű erőművét állította le, még egy üzemel - de már csak 2023-ig. Az Orsted dekarbonizációs programjába 2025-re írták be azt a célt, hogy a cégnek el kell jutnia a szénsemleges működésig. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kizárt fosszilis kapacitások helyébe 20 GW megújuló energiás termelőkapacitásnak kell beállnia, mindezt úgy, hogy a 2006-ban mért szén-dioxid-kibocsátásnak kevesebb mint kettő (!) százaléka maradhat meg. De ennyi is csak úgy, hogy e karbon lábnyom ellensúlyozására további szén-dioxid-semlegesítő beruházásokban vállalnak főszerepet.
A cég 2025-re teljeskörűen átáll elektromos hajtású járműflottára, és 2030-ra pedig már több mint 30 GW zöldenergia termelőpotenciál működtetése, s így több mint 55 millió ember villamos energia szükségletének fedezése a cél. A további erőműépítések és telepítések helyére 2032-re az energiakereskedelemben és az ellátási láncban kell a felére csökkenteni a mért szén-dioxid-kibocsátási mennyiséget - de ehhez a bázisév már 2018. Akkor már ez lesz fejlesztések fő iránya, mert az Orsted úgy tervezi, hogy 2040-re teljes egészében kiszorítja a szén-dioxid-kibocsátást a működéséből.