Ferdinand Piëch, aki a hét végén mondott le a Volkswagen felügyelőbizottságának elnöki posztjáról, két évtizeden át játszott domináns szerepet a német autógyártó életében. Befolyása olyan ikonikus vezetőkével mérhető össze, mint amilyen hatása Steve Jobsnak, az Apple néhány éve lehunyt alapítójának volt cégére - írja háttérelemzésében a Financial Times. Persze, akik ismerik Piëchet, úgy gondolják, kétséges, hogy végkép félreállt volna.

A szakértők egyetértenek abban, hogy nélküle a VW nem lesz az, ami eddig volt. Vezérigazgatóként 1993-tól irányította az autógyártót, majd 2002-től a cég elnöke lett. Ez alatt az idő alatt a Volkswagen veszteséges, gyenge hatékonyságú vállalatból nyereséges autóipari világcég lett. Piëch technikai maximalizmusa ugyanakkor időnként méregdrága szuperautók megalkotásához vezetett. A Bernstein Research nemrégiben megjelent listáján a Bugatti Veyron, a VW Phaeton és az alumínium Audi A2 is a 10 legnagyobb veszteséget okozó autó közé került.

Birodalomépítő

Kétségtelen viszont, hogy Európa legnagyobb autógyártója maga mögé utasíthatja a Toyotát és a GM-et, és a világ legnagyobb autógyártója lehet. A cég éves árbevétele 200 milliárd euró (nagyjából a magyar GDP kétszerese), tavaly több mint tízmillió járművet gyártott és a világ 31 országában lévő 118 üzemében 600 ezer embernek ad munkát.

Piëchet birodalomépítőnek tartják a szakértők - aki a cégcsoport bővítéséért feladja a nyereség növelését -, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az elmúlt évek felvásárlásaival a kamionjairól ismert Scaniától és MAN-tól a motorkerékpár-gyártó Ducatiig bővítették a cégcsoport palettáját. A befektetők az előbb említett hiúsági projektjei és a vállalati irányítási szabályokra fittyet hányó stílusa miatt nem kedvelték Piëchet.

Nem igazán díjazták azt sem, hogy korábban dadaként dolgozó feleségét, Ursulát bevetette a felügyelőbizottságba. Most az asszony vele együtt mondott le posztjáról. Végül a vállalatot az elmúlt években jelentősen tovább hizlaló Martin Winterkorn vezérigazgató eltávolítására indított akciója - amelynek végén neki kellett felállnia - kifejezetten felbosszantotta a piaci befektetőket.

Miért kellett így történnie?

Aggasztó adatok

A Volkswagen profitrátája hat százalék, miközben a Toyotánál kilenc százalék ez a mutató - emlékeztet a New York Times. Ennél is nagyobb gond, hogy a nyereséget a high-end modellek hozzák: az évi 200 ezer utcai vágtázót értékesítő Porsche nagyobb profittal zárt tavaly, mint a több mint hatmillió autót eladó VW márka. Piëch távozása után sokan megkérdőjelezhetik, hogy van-e értelme egy olyan konglomerátumot fenntartani, amelynek kínálata a 9000 euróba kerülő Skodáktól a több mint egymillióért elvihető Bugatti szupersportautókig terjed.

A Toyota több autót gyárt, mint a Volkswagen, kisebb létszámmal. Ez részben azzal magyarázható, hogy kevesebb alkatrészt állít elő házon belül. Ugyanakkor ezt leszámítva is nagyobb a VW-csoport létszáma, ami világossá teszi, milyen nehéz elküldeni a cégtől az alkalmazottakat Németországban. A vállalat európai piaci részesedése 23 százalék, ami duplája a második helyen álló PSA Peugeot-Citroënének. A szakértők szerint azonban az európai piacban hosszú távon nincs annyi szufla, mint a kínaiban, a latin-amerikaiban vagy észak-amerikaiban.

Az USA-ban tavaly két százalékkal, 600 ezer autóra estek a Volkswagen eladásai, miközben a piac egésze bővült. A VW márkanév alatt 370 ezer autót értékesítettek, mi kevesebb a Subaru eladásainál, pedig ennek a cégnek az autóit egy speciális - a 4x4-es hajtásért rajongó - vásárlói kör keresi.

A világpiacon két százalékkal nőttek a cégcsoport összes márkájának eladásai az idei első negyedévben 2014 első három hónapjához képest, ám ezen belül a Volkswagen emblémás autókból, 1,3 százalékkal kevesebb fogyott. Ez arra utal, hogy a legfontosabb márka veszít súlyából a piac alsó részét megcélzó Skodával, illetve a prémium szegmensben hasító Audival szemben.

A legnagyobb kérdés azonban, nevezetesen, hogy miért fordult szembe korábbi szövetségesével az idős mester, továbbra is megválaszolatlan. Az ismert találgatások mellett - a VW márka alacsony profitrátával termel, nem sikerült betörnie az USA autópiacára és lemaradóban van az autóipar legújabb technikai forradalmáról -, felmerült néhány újabb is. Ezek egyike, hogy nem tudtak előállni egy igazi olcsó autóval a kínai piacon, ami komoly gondot okozhat idén, mert lassul az autóeladások növekedési az óriási ázsiai országban.

Eközben Oroszország gazdasági bajai miatt az ottani értékesítések szabadesésbe kezdtek. Felmerült az az ötlet, hogy Piëch bővíteni akarja a cégcsoportot. Megvásárolna egy amerikai teherautó-gyártót - minden bizonnyal a Navistart -, vagy egy újabb olasz márkát, az Alfa Romeót vagy a Ferrarit. Most, hogy távozott, a tőzsdei szakértők a maguk színes fogalmazásával azt mondják, hogy csökkent a Volkswagen M&A-kockázata.

Kreatív rombolás

A vezetési válság ráirányította a befektetők figyelmét arra, mekkora hatalma van a munkavállalók képviselőinek és a cégben tulajdonnal rendelkező Alsó-Szászország kormányának a VW irányításában. Lényegében ők mentették meg Winterkornt. Ez egyben azt is jelenti, hogy az autógyártó tervezett költségcsökkentései várhatóan nem fogják érinteni a német munkavállalókat. Ők adják az összlétszám 45 százalékát.

Egyedül a masabb beosztású vezetők örülhetnek, ugyanis Piëch híres volt arról, hogy egyfajta mindenki felett álló guruként uralkodik a VW vezetősége felett. Egyetlen félmondatos megjegyzésével derékba tudott törni szépen ívelő menedzserkarriereket a cégnél. A sok lúd ezúttal disznót győzött, ám nagy kérdés, hogyan lesz meg a Volkswagen legendás első emberének kreatív rombolása nélkül.

Gondolkodó utód

A mogul távozásával Berthold Huber szakszervezeti csúcsvezető ölébe hullott a felügyelőbizottság ideiglenes vezetői megbízatása. Hiába adják a német nagyvállalatok felügyelőbizottságainak felét a munkavállalók képviselői, ritka kivétel, hogy egyikük felső vezetői pozíciót tölthet be. Hubert békés személyiségnek tartják, aki nagyon alaposan ismeri a Volkswagent.

Pragmatikus, értelmes vezetőként több javaslatával is elismerést vívott ki. A 2008-2009-es pénzügyi válság idején neki jutott eszébe, hogy roncsautóprogramot kellene indítani a lefagyott újautó-vásárlások fellendítésére. (Ennek lényege, hogy az öreg járgányaikat lecserélő autósok állami támogatással vehettek új autót.)

Az ezt követő években - látva a nehéz piaci helyzetet - tartózkodott a béremelési követelésektől. Ehelyett azt szorgalmazta, hogy a kormány adjon átmeneti támogatást a munkavállalók megtartásáért. Az intézkedés a fellendülés megindulásakor segített a német cégeknek a gyors piaci alkalmazkodásban.