Az orosz Gazprom állami gázipari óriásvállalat nemrégiben banki elemzőknek megmutatta, hogyan épül a Török Áramlat néven futó gázvezeték Oroszországot és Törökországot a Fekete-tenger fenekén összekötő szakasza. A cég szerint a munka 90 százalékban elkészült és az év végén megindulhat az energiahordozó exportja az új csőkígyón keresztül - kezdi beszámolóját a bne IntelliNews régiós gazdasági hírportál.

A Török Áramlat az egyik ága annak a három vezetékből álló hálózatnak, amellyel az oroszok közvetlenül - az ukrán tranzit megkerülésével - szeretnék kiszolgálni az európai földgázpiaci igényeket [megjegyzés*: a Fehéroroszországon keresztül vezető Jamal-vezetéket, melyet az 1996 végi megnyitása óta éveken át az ukránhoz hasonló gázár elszámolási viták terhelték az oroszokkal, s mely vezeték az orosz gáztól éppen függetlenedő Lengyelországon keresztül jut el Németországba, csak fenntartásokkal sorolható az oroszok európai gázpiaci betápjának annak ellenére, hogy az éves kapacitása elvileg több mint 30 milliárd köbméter]. A Balti-tenger alatt futó két északi ágból az Északi Áramlat 1. (ÉÁ1) elkészült, az ÉÁ2. viszont jelenleg is építés alatt áll. Az utóbbi ellenzőinek az a legfőbb kifogásuk, hogy a közvetlen szállítási útvonalak kiépítésével Európa a még inkább kiszolgáltatott lesz az orosz gázszállításoknak, továbbá Ukrajna és több kelet-közép-európia ország elveszti fontos gáztranzitbevételét.

Kapcsolódó

Török vonal

Bár az Oroszországból dél felé futó vezetékkel kapcsolatban is megfogalmazódnak hasonló kifogások, mivel ez Törökországban és nem az EU-ban ér partot, így az uniós országoknak nincs beleszólásuk annak kiépítésébe. Valójában Vlagyimir Putyin államfő éppen ezért döntött úgy 2014 decemberében, hogy a Brüsszelből megfúrt, Déli Áramlat néven ismert gázvezeték építése helyett - amely Oroszországból indulva Bulgáriában kötött volna ki - a Török Áramlatot építik meg.

Az EU leginkább azt kifogásolta, hogy a Déli Áramlatba (DÁ) csak a Gazprom gáza kerülhetett volna, és más cég az infrastruktúrához nem fért volna hozzá. Ez ellenkezik az uniós szabályokkal; mire Putyin azzal válaszolt, hogy az elgáncsolt DÁ helyett az infrastruktúrát Törökországig építi ki. Ahonnan aztán ha valaki tovább akarja vinni a gázt Európa, oldja azt meg, ahogy akarja - szólt a dörgedelem. Mindeközben az oroszok azt is jelezték, hogy leállítják az európai ukrán tranzitot 2019 végével.

Úgy tűnik, ennek a forgatókönyvnek most akár mindkét tétele teljesülhet.

Ha igaz a Gazprom fogadkozása, akkor az év végével felállhat az évi 31,5 milliárd köbméter gáz szállítására képes török áramlat Törökországig futó része, miközben ukrán illetékesek azt mondták a bne hírportálnak, hogy arra kell készülniük, hogy az orosz gáztrazitok le fognak állni 2020 januárjában. Éppen ezért, most teljes sebességgel igyekeznek feltölteni a gáztározóikat.

Nem volt olcsó

A Gazprom elemzői tájékoztatóján megerősítették, hogy a tenger alatti csőfektetés hétmilliárd euróba került, miközben a szárazföldi szakaszokra 400 milliót költöttek Törökországban. További 1,4 milliárdot szánnak arra, hogy kiépítsék a szerbiai szakaszt, amelyet a belgrádi kormánnyal kötött megállapodás alapján fektetnek le. Erre az említett összegből 2019-ben 770 millió eurót akarnak elkölteni. Ez a bő 400 kilométeres csőkígyó a bolgár-szerb és a magyar-szerb határt köti össze, beruházója a szerb-orosz Gastrans.

Bár a Török Áramlat elérheti az európai piacot, a rajta keresztül érkező energiahordozó fő vásárlója mégis leginkább Törökország lehet, mivel Európa egyik legnépesebb országa lényegében semmilyen energiahordozóval nem rendelkezik. A törökök szívesen fogadják az orosz gázt - ha már az oroszok által építendő Akkuyu-i Atomerőműnek épp csak az alapozásáig jutottak el mostanáig.

A törökországi orosz gázzal azonban van egy kis gond: Törökországban - szemben például Ukrajnával - nincs számottevő tárolókapacitás, ráadásul az új, belföldi vezetékhálózat építésekre szintén szükség volna a bővülő gázigények biztonságos kiszolgálásához.

Az EPPEN consulting török tanácsadó cég várakozása szerint a török belföldi gázigény 2019 és 2023 között akár évi a 48-50 milliárd köbmétert is elérheti; egy másik szakértőcég, a WoodMac 2035-re 60 milliárdot prognosztizál. Mindennek az lehet a következménye, hogy ha a már működő Kék Áramlatból, illetve a hamarosan feléledő Török Áramlatból beszerezhető összes orosz gázt leszívják a törökök, a Gazprom akkor is csak az ország gázigényének alig több mint a felét (53 százalékát) tudják majd kielégíteni.

Hiány lehet

Amennyiben igaznak bizonyul az ukrán nemzeti gázszolgáltató előrejelzése a jövőre elapadó orosz gáztranzittal kapcsolatosan, úgy a tárolókba felhalmozott készletek leapadását követően Európában (illetve a mi régiónkban) akár gázhiány is kialakulhat - folytatódik a bne elemzése. Az európai gázkereslet a VTBC, a Gazprom tanácsadó cége szerint idén 1,1 százalékkal (3,1 milliárd köbméterrel) nőhet, főként az áramtermelésre fordított felhasználás bővülése miatt.

A Gazprom saját adatai szerint tavaly 200 milliárd köbméter gázt exportált Európába, amit idén 198-201 milliárd köbméter követhet, átlagosan 230 dollár/ezer köbméteres áron. Az elemzők kevésbé optimisták: várakozásaik szerint inkább a 191 milliárd köbméter és 223 dollár/ezer köbméteres átlagár várható.