Szakértők szerint ugyan elsősorban pr-fogás az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank (EBRD) részéről, hogy visszalépett a Kolubara B projekt, egy 750 megawatt kapacitású lignit tüzelésű erőműblokk létesítésének finanszírozásától, ám a környezetvédők úgy értékelték a döntést, hogy a bank végre felhagy a környezetszennyező szénenergia felhasználásának támogatásával Kelet-Európában. Az EBRD - akárcsak a Európai Beruházási Bank és a Világbank - olyan új belső környezetvédelmi irányelveket fogadott el, amelyek lényegében lehetetlenné teszik a szénerőmű-projektek finanszírozását. Így aztán nem volt nehéz teljesítenie a környezetvédők régóta hangoztatott kérését - derült ki a bne régiós hírportál összefoglalójából.

A változás azonban már későn jött, ugyanis az ezredfordulót követően az EBRD több tíz millió eurós hiteleinek segítségével egymás után indultak a szénre alapuló energiatermelést segítő fejlesztések a Kolubara-szénmedencében. A környezetvédők szerint a felvett kölcsönök miatt Szerbia gyakorlatilag lignitfüggővé vált, ugyanis a hitelek visszafizetése érdekében működtetnie kell szénerőműveit. Az ország energiaszükségletének 64 százalékát fosszilis energiahordozók elégetésével állítják elő.

Csiki-csuki

A szerb energiaszektor legnagyobb gondja azonban nem a környezetkárosítás, hanem a finanszírozási válság. Szerbia egyetlen áramszolgáltatója, az állami tulajdonú EPS nemrégiben 300 millió eurós hitelért folyamodott a kormányhoz, hogy elkerülje a csődöt. A cég nem kis részben azért adósodott el, mert az egymást követő kormányok szavazatszerzési céllal mesterségesen alacsonyan tartották az áram árát, miközben a szolgáltató állami támogatását leépítették. Független szakértők szerint a szerb energiapolitika környezetvédelmi és gazdasági szempontból is fenntarthatatlan.

A gond csak az, hogy egy olyan országban, ahol az átlagbér havi 400 euró, a magas rezsire visszavezethető szegénység valós probléma. A csapda bezárul: a vásárló nem tudja megfizetni az az energia árát, ám az emiatt a piaci szint alatt tartott árak nem fedezik az áramszolgáltatás költségeit. A háttérben részben a pazarlás áll: az elektromos energia nagy részét a háztartások használják fel, így az nem járul hozzá a GDP növeléséhez, ráadásul az áramtermelés és -elosztás rendszere az elmaradt korszerűsítési beruházások miatt elavult, nélkülözi a hatékonyságot.