A sort Jacinda Ardern, Új-Zéland miniszterelnöke nyitotta, majd következett Nicola Sturgeon, Skócia első minisztere, a napokban pedig Susan Wojcicki tett bejelentést, és kilenc év után lemondott a YouTube vezérigazgatói posztjáról.
A technológiai ipar mostanra elvesztette az úttörő női vezetők egy egész generációját, és helyükre többnyire férfiak léptek – közölte az Euronews.
Mi a közös ezekben a befolyásos nőkben?
Azon kívül, hogy vállalatokat vagy országokat vezettek, mindannyian úgy döntöttek, hogy szakítanak addigi hivatásukkal.
- Nicola Sturgeon lemondó beszédében azt mondta, hogy már nem tud mindent beleadni a karrierjébe;
- Jacinda Ardern azt nyilatkozta, hogy már nincs „elég a tarsolyában”;
- Susan Wojcicki pedig új fejezetet nyit életében, melynek középpontjában a családja, az egészsége és a személyes projektjei állnak.
A munkahelyek a nőktől gyakran hatalmas áldozatokat követelnek azért, hogy egyáltalán a munkaerőpiacon maradhassanak, így számukra még nagyobb kihívás felsővezetőként helyt állni.
A nőknek úgy kell kell dolgozniuk, mintha nem lenne családjuk, és úgy kell szülniük, mintha nem lenne munkájuk
– tartja a mondás, ami a nőkkel szembeni irreális elvárásokat foglalja össze a munkaerőpiacon.
Szakítás a munkával
Ez a nyomás jelentős változást eredményezett a nők munkaerőpiaci gondolkodásmódjában.
„A nagy szakítás kellős közepén vagyunk” – mondta Rachel Thomas, a Meta korábbi operatív igazgatója által alapított LeanIn.Org vezérigazgatója, a nemek közötti egyenlőséget támogató nonprofit szervezet vezetője.
A nők nem a munkával szakítanak, hanem a cégekkel, ha azok nem képesek megfelelő munkatapasztalatot és a munka néhány olyan kulturális elemét biztosítani, amelyek elengedhetetlenek
– fogalmazott a vezérigazgató.
Francoise Brougher, a Pinterest korábbi operatív igazgatója 2020-ban nemi diszkrimináció miatt perelte be a közösségi platformot. Bírósági dokumentumokban arra hivatkozott, hogy kirúgták, miután jelentette, hogy egy másik cégvezető „megalázó, szexista megjegyzéseket” tett rá.
A Pinteresttel még abban az évben megállapodtak, de a jogi csatát egy újabb példának tekintették az incidensek sorában, amelyek azt igazolják, hogy még a legbefolyásosabb nőkkel is mostohán bánnak a technológia területén – közölte a CNN.
A nők számára nem megfelelő munkahelyi kultúra
A kutatók szerint a nők gyakori felmondása mögött több ok húzódik:
- a nem megfelelő munkahelyi kultúra;
- a mikroagresszió;
- a nem megfelelő fizetés;
- a rugalmasság és a változatosság hiánya;
- a túlhajszoltság;
- valamint az, hogy nem becsülik meg őket.
A 2021-es nemi sokszínűségi indexéhez a European Women On Boards (EWOB) több mint 600 tőzsdén jegyzett vállalatot vizsgált meg és rangsorolt nemzeti és európai szinten, majd megállapította, hogy
a nők 7 százaléka jut el a vezérigazgatói székig, és átlagosan 35 százalék a nők aránya a vállalati igazgatótanácsokban,
ami messze elmarad az Európai Bizottság tíz évvel ezelőtt kitűzött 40 százalékos céljától.
„A nők többet követelnek a munkától, és ennek érdekében soha nem látott számban hagyják el a vállalatokat” – állapította meg a McKinsey a LeanIn.Orggal közösen készített 2022-es Nők a munkahelyen című jelentésében.
Több nő vált munkahelyet, mint férfi
A McKinsey jelentése szerint 2021-ben a női vezetők mintegy 10,5 százaléka hagyta el vállalatát a férfi vezetők 9 százalékával ellentétben.
Ha a vállalatok nem lépnek, azt kockáztatják, hogy nem csak jelenlegi női vezetőiket veszítik el, hanem a női vezetők következő generációját is.
Laura Kray, a Kaliforniai Egyetem professzora szerint Susan Wojcicki YouTube-nál való felmondása után egy magasrangú női vezető távozását nem lehet másként értelmezni, mint egy újabb bizonyítékként arra, hogy a technológiai szektor nem tett eleget a kinyilvánított törekvéseinek, hogy képes vonzani és megtartani a tehetséges és ambiciózus munkavállalókat.
Laura Kray szerint a nők vezetői pozícióban való jelenléte kulcsfontosságú, mivel ez a kezdő női dolgozók számára példaképeket és mentorálási lehetőségeket biztosít olyan vezetőktől, akik hasonló kihívásokkal szembesültek, amikor felemelkedtek a ranglétrán.
(Eisenkrammer Nóra)