Bőven tartalmaznak ritkafémeket azok a mélytengeri képződmények, amelyeket a Skót Tengertudományi Szövetség (SAMS) tengerfenék-ökológiai és biogeokémiai kutatócsoportja vizsgált. A Csendes-óceán északi részén az ún. Clarion-Clipperton zónában (CCZ) található fémes csomók a tengervíz elektrolízise révén termelnek oxigént – a folyamat során a tengervíz oxigénre és hidrogénre bomlik elektromos töltés jelenlétében, amit valószínűleg a csomókban lévő fémionok közötti elektromos potenciálkülönbségek generálnak.
A tenger mélyén előforduló polifémes csomók főként
vas- és mangán-oxidokat tartalmaznak. Emellett olyan fémek is kimutathatóak bennük, mint a
kobalt,
nikkel és lítium, valamint ritkaföldfém elemek, például cérium – ezek mind kulcsfontosságúak az elektronika és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák számára.
A felfedezés érinti a bányászattal kapcsolatos felmérést is – nagyon is elképzelhető ugyanis, hogy ezek a polifémes csomók létfontosságú oxigénforrások lehetnek a mélytengeri ökoszisztémák számára. Az eltávolításuk pedig így nagyon jelentős károkat is okozhat. Mint Andrew Sweetman, a tanulmány vezető szerzője elmondta:
Ezzel a felfedezéssel sok megválaszolatlan kérdést vetettünk fel, és úgy gondolom, hogy sokat kell gondolkodnunk azon, hogyan bányászhatjuk ki ezeket a köveket, amelyek gyakorlatilag kőformájú akkumulátorok odalent.
A bolygón a jelenleg ismert élethez szükséges az
oxigén, ami biológiai úton keletkezik fény segítségével, fotoszintézissel. A Csendes-óceán északi részén, a Clarion-Clipperton zónában a kutatók a mélyben „sötét oxigént” fedeztek fel. A kutatók a mélységben körülbelül burgonya méretű fémes csomókat találtak, amelyek szétszórva találhatók a
Csendes-óceán fenekén, és teljes sötétségben képesek oxigént termelni – méghozzá biológiai segítség nélkül – idézi a
raketa.hu a nemzetközi lapot.
A Nature Geoscience-ben július 22-én publikált tanulmány szerint a kutatók eredetileg éppen azt akarták felmérni, hogy milyen környezeti hatásai vannak, ha ezeket a fémes csomókat kibányásszák. Speciális kamrák segítségével mérték az oxigénszintet, amikor váratlanul oxigénkibocsátást tapasztaltak az óceánfenékről, ami tehát ellentmond minden eddigi ismeretünknek, tehát az oxigénszint tipikus csökkenésének a mind mélyebb régiókban.
A „sötét oxigén” felfedezése ellentmond annak a tudományos tézisnek, hogy bolygónk oxigénje kizárólag fotoszintézis útján keletkezik. Mindez pedig új kérdéseket vet fel a földi élet körülbelül 3,7 milliárd évvel ezelőtti eredetével kapcsolatban is.