Milyen innovációs pályázatok elérhetőek még?

A kutatás-fejlesztési és innovációs (kfi) célú források 2015 óta egyrészt az uniós strukturális alapokból, másrészt a hazai költségvetési forrásból, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból (NKFI Alap) érhetők el. 2015 óta mintegy 550 milliárd forint kutatás-fejlesztési és innovációs célú projekteket ösztönző pályázati összegről született támogatói döntés. A vissza nem térítendő támogatásként odaítélt források jelentős része, több mint 380 milliárd forint uniós, a további, több mint 160 milliárd forint az NKFI Alap forrása.

Kapcsolódó

Jelenleg elsősorban a visszatérítendő támogatást is tartalmazó programok pályázhatók, így például a vállalkozásokat célzó ún. kombinált hiteltermék (egészen pontosan: GINOP-2.1.2-8.1.4-16).

A Nemzeti Technológiai és Szellemi Tulajdon Kockázati Tőkeprogram keretében 50 milliárd forint érhető el jelenleg. A közelmúltban a Magyar Fejlesztési Bankkal együttműködve létrehozott állami tőkealap, a Hiventures kockázati tőketársaság induló innovatív vállalkozásokba történő befektetésével, ösztönzésével is kiegészült a hazai versenypályázati rendszer.

Ezek mellett új konstrukció is megjelenik hamarosan, amelyre elsősorban kis- és középvállalkozások pályázhatnak majd az úgynevezett adaptív innovációs projektjeik támogatására. Ezek alatt olyan, a vállalkozást fejlesztő projekteket értünk, amelyek máshonnan átvett fejlesztések felhasználásával növelik a vállalkozás versenyképességét és eredményeznek termék vagy szolgáltatás innovációt.

Pálinkás József: maradtak még elérhető pályázatok
Kép: Napi.hu

Végül, de nem utolsó sorban a vállalkozások kfi-tevékenységét egy 42 milliárd forintos keretösszegű hitelprogrammal is ösztönözzük. Ennek keretében a vállalkozások legfeljebb 15 éves futamidőre tudnak 100 millió és 3 milliárd forint közötti hitelhez jutni kutatás-fejlesztési vagy innovációs projekt megvalósítására, úgy, hogy a feltételek, például a biztosítékok terén sokkal kedvezőbbek, mint amit egy pénzintézet tud nyújtani piaci alapon.

Milyen pályázatok várhatóak a jövőben?

Ezek három főbb kategóriába sorolhatók: egyrészt létezik a felhívások vállalkozásokat támogató csoportja, másrészt támogatjuk a felfedező kutatásokat, azaz az egyetemi, kutatóintézeti kezdeményezésű fejlesztéseket, ezek mellett jelentős forrásokat biztosítunk a vállalkozások és kutatóhelyek együttműködéséből létrejövő kutatás-fejlesztési programok, projektek indítására is.

Az első csoportba tartozó konstrukciók természetesen az innovatív vállalkozásokat célozzák meg, akik a saját fejlesztéseikhez akár közel 70 százalékos támogatást is el tudnak nyerni. A harmadik csoportba tartozó konstrukciókat is fontos kiemelni, hiszen ezek a hazai kutatási-fejlesztési környezet egyik gyenge pontját igyekeznek orvosolni, egyelőre ugyanis sajnos nincs elegendő együttműködés a vállalati KFI igények és az egyetemi kfi-kapacitások között. Ugyanakkor az ezen a területen elindult változást jelzi, hogy a World Economic Forum versenyképességi rangsora szerint éppen ezen a területen mutat jelentős előrelépést Magyarország, hiszen az egyetemi-ipari együttműködések terén a tavalyi 109. helyről a 68. helyre sikerült előre lépnünk. Az elérhető források egy jó részével az ilyen célú együttműködéseket ösztönözzük.

Folytatódik az a nemzeti kiválósági program is, amelynek keretében 2016-ban a kiemelkedő halálozási kockázattal járó betegségek gyógyítását, az anyagtudományok ipari-technológiai alkalmazását, valamint a víz- és élelmiszertudomány területén kifejtett célzott kutatásokat támogattuk, idén pedig a nagy visszhangot kapott agykutatási és kvantumtechnológiai programot. Egyelőre nincs eldöntve, hogy jövőre mi lesz a program fókusza, jelenleg a szakmai javaslatokat gyűjtjük be és elemezzük, várhatóan a következő hónapban fogunk dönteni. Az eddigi irányok alapján elképzelhető, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatások ösztönzésére hirdetünk tematikus nemzeti programot, de a vízgazdálkodás és a biztonság kérdése is felmerült, mint támogatandó terület. Ez az informatikai biztonságtól az élelmiszerbiztonságig számos területet érinthet. Hasonló tematikus, tehát egy-egy komplex tématerületet célzottan támogató program indult az elmúlt években, az említett területek mellett, a nukleáris energia kutatása, valamint az agrárinnováció és a digitális gyártástechnológia területén is.

Fontos szerepet kaphat a mesterséges intelligencia
Kép: AFP

Továbbra is szeretnénk támogatni a nemzetközi együttműködésben folyó kutatásokat, és többféle pályázati konstrukcióban folytatjuk az alapkutatások finanszírozását is. Ez utóbbit kifejezetten fontosnak tartom, nem azért, mert atomfizikusként én magam is kutatóként dolgoztam, hanem azért, mert versenyképes innováció csak azokban az országokban lehetséges, ahol van erős alapkutatási bázis. Könnyen belátható, hogy ez milyen szorosan összefügg, hiszen az alkalmazott technológiák, megoldások versenyképessége rendkívüli mértékben függ a hozzáadott szellemi termék újdonságtartalmától. Minél több új tudományos eredményt létrehozni képes szakember kapcsolódik be a kutatómunkába, annál nagyobb az esély, hogy hogy a szakemberek az iparban is innovatívabbak lesznek, azoknál, akik sosem hoztak létre szellemi terméket, sosem dolgoztak a tudományos kutatásban. Erős alapkutatási háttér esetén a kutatás során elért eredmények hazánkban válhatnak először hozzáadott értékké technológiai eljárásokban, termékekben. Ezért is lényeges, hogy a 2014-es évi 6 milliárd forintról 2017-re évi 12 milliárd forintra nőtt az alapkutatás támogatására meghirdetett felhívások keretösszege. Emellett új pályázati konstrukciót is hirdettünk a fiatal kutatók munkájának támogatására, így idén a források 40 százalékát 40 év alatti kutatók nyerték el.

Voltak-e olyan tenderek, amikre lasszóval is alig lehet értelmes pályázatot találni?

Szerencsére csak egy olyan kiírásunk volt, amely nem olyan mértékben vonzotta a pályázókat, ahogy arra számítottunk. Ez a vállalkozások export-képes termékeinek kifejlesztését támogató felhívás volt.

Ez azért meglepő.

Minket is meglepett. A pályázati koncepció arra épült, hogy tekintettel a magyar vállalkozások export tevékenységében meglévő rendkívül alacsony hozzáadott értékre, erősíteni szükséges ezt. Ennek egyébként számos oka van, köztük az is, hogy néhány óriásvállalat nálunk gyárt nagy mennyiségben, miközben a fejlesztést máshol végzik. A fő értékelési szempontunk ennél a pályázati konstrukciónál éppen ezért az volt, hogy a kfi növelje az exporttermékben a hozzáadott értéket, ám nem érkezett annyi jó pályázat, mint amennyit a felhívás keretéből támogatni tudtunk volna.

Innovációt nemigen exportálunk
Kép: Reuters

A magyarázat az lehet, hogy kevés az olyan magyar vállalat, amely önállóan exportál. Amennyiben a konstrukciót kinyitottuk volna a nagyobb vállalatok felé, akkor valószínűleg több jó projekt jött volna, de ez torzította volna az eredményeket: nehéz lett volna kideríteni, hogy ezáltal valóban sikerült-e növelni a hozzáadott értéket.

Mi a helyzet a többi pályázattal?

Valamennyi pályázati konstrukció esetében jelentős volt a túljelentkezés. Rendkívüli népszerűségnek örvendett a prototípus-pályázat, amelyre közel 2400 projekttel jelentkeztek. Szintén népszerű volt a vállalatok kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységének támogatására kiírt felhívást, amelyre 1103 pályázó jelentkezett. A kkv-k házon belüli prototípusfejlesztését támogató felhívás népszerűsége érthető volt, azonban ebben az is szerepet játszott, hogy a pályázók jelentős része nem értelmezte pontosan a felhívásban elvárt prototípus fogalmat. Végül a benyújtott pályázatok 20-35 százaléka kap várhatóan támogatást. A nagy érdeklődés annak is köszönhető, hogy ez volt az első meghirdetett pályázati konstrukció a régóta várt pályázati ciklusban, és sokan nem várták meg, amíg a kfi-portfólió többi pályázattípusa is megjelenik.

A 20-35 százalék jó arány?

A nemzetközi gyakorlat szerint ez az az arány, amikor már kicsi az esélye annak, hogy a nagyon jó projektek nem jutnak támogatáshoz, tehát ennél az aránynál várható, hogy a tényleg jó és a későbbiekben eredményesen megvalósuló programok többsége finanszírozáshoz jut. Ötven százalék feletti támogatási aránynál viszont jellemzően bekerülhetnek olyan projektek is, melyeket nem feltétlenül célszerű támogatni.

A nagyon alacsony támogatási aránynál pedig az a gond, hogy a nagy tévedés lehetőségét hordozza magában: előfordulhat, hogy a csapat, amelynek pályázata éppen csak lemaradt a nyertes projektektől, fantasztikus új dolgot hozott volna létre, ha lehetőséget kap. Így összességében, visszatérve a 20-35 százalékos arányra, azt tudom mondani, hogy elégedettek lehetünk ezzel a támogatási aránnyal.

Bár az innovációs projektek esetében nehéz előre meghatározni, hogy melyik lesz sikeres, ám amennyiben egy optimista forgatókönyvet nézünk, úgy a támogatott fejlesztések milyen hasznot hozhatnak az átlag magyar ember számára?

Nézzük például a mindenkit érintő, egészséges társadalom témakörbe tartozó projektek célkitűzéseit: amennyiben a tervezett projektek eredményesen megvalósulnak, úgy például idős emberek juthatnak távfelügyeleti szolgáltatáshoz egy karórához hasonló eszköznek köszönhetően. Ezen át orvosuk távolról is ellenőrizheti többek közt a paciens vérnyomását, pulzusát, de akár azt is jelezni tudja a felügyeletet biztosító személyzet számítógépe, ha elesik a beteg. A készülék ugyanis méri a gyorsulást, így ha nyugalmi helyzetből hirtelen felgyorsul, majd megint nyugalmi helyzetbe kerül, akkor lehet gyanítani, hogy elesett az eszköz viselője. És mivel idősekről van szó, akik gyakran egyedül élnek, ez komoly következményekkel járhat.

De említhetném az egészségiparból az implantátumok fejlesztését célzó hazai projekteket is, hiszen ezek az alkalmazott anyagok és az alkalmazhatóság időtartama terén is új perspektívákat nyithatnak. Nem mindegy ugyanis, hogy egy ilyen eszköz mennyire szövetbarát, vagy éppen meddig használható: 5 vagy akár 20 évig.

Sokak élete lehet könnyebb
Kép: Pexels

Az ország versenyképessége szempontjából létfontosságú az is, hogy hogyan tud a hazai kfi-közösség bekapcsolódni a digitális gyártástechnológiához kapcsolódó fejlesztésekbe. Ha most nem tartjuk a lépést, a jövőben nem lesznek ezeken a területeken szakembereink, amivel azt kockáztatjuk, hogy lemaradunk a világ élvonalától.

A tudományos kutatások rendszerét, folyamatát is két fő lépéssel lehet leírni. Az új eredményeket létrehozók új produktumot adnak az országnak és a világnak, míg mások, a "vevők" értelmezni tudják ezen újításokat. Ha egyes területeken nincsenek nagy számban új eredményeket létrehozók hazánkban, akkor is ösztönöznünk kell, hogy legyenek olyan szakemberek, akik értik ezeket a folyamatokat, mert ha ezt nem tesszük meg azzal az ország működését is veszélyeztetjük. Éppen ezért a kutatás-fejlesztés globális világában Magyarországnak mindenképpen jelen kell lennie.

Hol leszünk 10 év múlva egy optimista és egy pesszimista forgatókönyv alapján?

A fő kérdés a támogatások mértékének jövőbeli alakulása, amikor ugyanis - várhatóan 2020-tól - az uniós források jelentősen csökkenhetnek, akkor a hazai forrásoknak kell a helyükre lépniük. Azaz a magyar költségvetésnek 2019-től kezdve jelentősen növelnie kell a támogatásokat és azok felhasználásának ütemét egy stabil és kiszámítható versenypályázati rendszerben. Ez azért is fontos, mert tavaly az előző évhez képest például összességében jelentősen csökkent az intézmények ráfordítása, azaz csökkent a felhasznált támogatások értéke. Különösen az egyetemi kutatás-fejlesztési költések estek vissza. A 2015-ös 53 milliárd forinthoz képest 2016-ban 83 milliárd forintot fizettünk ki az NKFI Alapból, de ennek nagy része a legkülönbözőbb okok miatt még nem került felhasználásra. Például a közfinanszírozású kutató-fejlesztő intézmények számos olyan jogszabályi, illetve adminisztratív előírásnak kell, hogy megfeleljenek (pl. intézményen belüli jóváhagyási, eljárási rend, a közbeszerzési eljárások lebonyolítása), amelyek a források gyors felhasználását nehezítik.

Visszatérve a jövőre: a nemzetközi rangsorokra, például az Európai Innovációs Rangsorra utalnék most, amelyben az országok között négy kategóriát különböztetnek meg: vezető, követő, mérsékelt és lemaradó innovátorokat. Magyarország jelenleg a harmadik csoportba sorolható, és az optimista forgatókönyv szerint bekerülhetünk a második csoportba.

Pénz nélkül nem megy
Kép: Shutterstock

A pesszimista szerint maradunk ebben a kategóriában, vagy - a források nem megfelelő nagysága vagy hasznosulása esetén -akár le is csúszhatunk a negyedikbe, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem, vagy pedig nagyon rosszul szereplünk az innovációs versenyben.

A cél az, hogy 2020-ra a GDP 1,8 százalékát költsük kutatás-fejlesztésre. Jelenleg 1,2 százaléknál tartunk, és bár reményeim szerint az idei évben legalább 1,4-1,5 százalékra sikerül feltornázni ezt az arányt, nem dőlhetünk hátra. Mindez azt jelenti, hogy évi legalább 80 milliárd forinttal növelni kellene a ráfordítást, azaz a kutatás-fejlesztésre felhasznált forrásokat, és a növekedés többségét a költségvetésből kell finanszírozni, mert most itt van jelentős elmaradás. Hogy ezzel valóban számolhatunk-e hosszú távon, azt ma még nem tudni.

Az első csoportba lehetetlen bekerülni?

Az első ligában olyan országok tartoznak, mint Svájc, vagy Svédország. Lehet álmodozni, de ahhoz, hogy a hazai kutatás-fejlesztés és innováció ezeknek az országoknak a teljesítményét elérje, több évtizednyi nyugalom kellene, mely során intézményi, finanszírozási és szabályozási stabilitás jellemzi az országot. Ekkor tudunk ugyanis kiszámítható, perspektivikus karrierlehetőséget nyújtani olyanoknak, akik bárhol a világon el tudnának helyezkedni, ám szívesen itthon maradnának. Itt nem azokról az emberekről van szó, akik kimennek külföldre és keresik a helyüket, hanem azokról, akiket az ismert kutatóintézetek, egyetemek nap mint nap csábítanak ajánlatokkal. Mert vannak ilyen szakemberek az országban, még ha nem is annyian, mint azt sokan gondolják...

Ezeknek a szakembereknek a megtartására egyébként "Élvonal" néven új pályázati formát is indítottunk, amelyre már benyújthatták a pályázatokat a kiváló kutatócsoportok. Ennek keretében egy-egy pályázó kutatócsoport egymillió eurót nyerhet el öt éves időtartamra. Ez a támogatás egyrészt összemérhető az EU-ban kapható ösztönzésekkel, másrészt megadja a szükséges stabilitást is, hiszen aki a szigorú pályázati feltételeknek megfelelt, az öt évig bizton számíthat rá. Évi 10-12 új nyertest kívánunk így támogatni, és aki szép eredményeket produkál, például sokszor hivatkozik kutatásaira a szakma, az számíthat rá, hogy egy újabb pályázaton akár további öt évre megkapja a támogatást. Reményeink szerint öt év múlva ezzel sikerül itthon tartani 50-60 a tudományterületük felső 10 százalékában lévő, legdinamikusabb alkotási szakaszban lévő kiválóságainkat, akik vezető kutatóként inspiráló kutatóműhelyeket erősítenek meg, ezáltal pedig nőhet az ország versenyképessége.