Az okostelefon-márkák nagyon trükkösek tudnak lenni, amikor arról van szó, hogyan kommunikálnak bizonyos funkciókat és hogyan forgalmazzák termékeiket. A nagy számok viszont a legtöbbször megtévesztők, laboratóriumi körülményeken kívül nem is valósak. Az egész napos akkumulátor-üzemidő vagy a gyorstöltés szempontjából közölt adatok a legtöbbször egyáltalán nem is igazak.

A legáltalánosabb probléma, amivel a felhasználók találkozhatnak, hogy az okostelefonok akkumulátorának töltési ideje köszönőviszonyban sincs a gyári leírásban szereplő adatokkal. a leggyakoribb, hogy egy vállalat azt állítja, hogy egy telefon 65 W-os töltési teljesítményt nyújt, de kiderül, hogy a telefon csak egy-két percig éri el a 65 W-ot, aztán pedig egyáltalán nem.

Kapcsolódó

Az Android Authority összesítése szerint erre az egyik legjobb példa a Xiaomi Mi 10 Ultra esete: ez volt az első 120W-os töltési funkcióval rendelkező telefon. Azonban a független tesztek azt mutatták, hogy a telefon soha nem látott 80W-nál nagyobb töltési sebességet. A szakportál szerint ugyanez volt igaz a OnePlus 9 Próra is, a 65W-os Warpcharge-ja kevesebb mint öt percig fut maximális teljesítményen, mielőtt visszaesik alacsonyabb teljesítményre.

Egy másik, a fentihez hasonló taktika az, hogy a telefon helyett a töltőre vonatkozó konkrét teljesítményt ígérnek. Más szóval, a telefon állíthatja, hogy 30 W-os töltési teljesítményt állít, és a töltő ezt a teljesítményt húzza a falból, de maga a készülék lassabban töltődik. Ezzel a Xiaomi 11T Pro bukott le: a telefon 120 W-os töltője 115 W-ot húzott a falból, de a telefon már csak maximum 97W-ot kapott a töltőtől. Egy másik példa erre a ZTE Axon 30 Ultra sokkal kevesebb energiát kap a telefonon, mint amennyit a 65W-os töltője hirdet.

Viszont a magasabb falból érkező töltési teljesítmény sokszor nem tesz jót az akkumulátornak, ami ezt nem tudja felvenni. Az ilyesmi rövidítheti az eszköz élettartamát.

A legismertebb akksis trükk a Batterygate néven elhíresült technika, amivel az Apple bukott le, igaz, itt a készenléti időre mondott szám valódi volt. A megoldás lényege az, hogy az okostelefon processzora visszafogja a teljesítményt, amint az akkumulátor egy bizonyos ponton túl lemerül. Az Apple állította, hogy nem a felhasználókat akarta korlátozni, hanem meg akarta akadályozni, hogy az iPhone-ok nagy terhelés esetén leálljanak. Az Apple végül talált egy fogyasztóbarát megoldást: olcsóbb akkumulátorcserét kínált az érintetteknek, miközben tisztázta a beállítást magában az iOS-ben, hogy jobban kommunikálja a lassítást, ez az "alacsony töltöttségű mód".

Viszont egy másik trükk sokkal gyakoribb lett az elmúlt években: a "fuzzy logic" lényege, hogy a telefon azt jelzi, hogy 100 százalékra töltődött, miközben még nincs teljes kapacitáson. A gyártók érvelése szerint ez segíthet a felhasználóknak az akkumulátor egészségét megőrizni, mivel nem töltik túl azt. Amellett, hogy ez segít a gyártóknak eladni a készülékeket a gyors töltési idővel, azért az élettartamra negatívan is kihathat: bár tényleg kisebb terhelést kap a cella, ha viszont még rajta marad a töltőn, akkor az jobban ronthatja az élettartamát, mintha ténylegesen a 100 százalékos szintnél szólna a készülék, hogy végzett. 

A legártalmasabbak viszont a ténylegesen rossz töltési ciklusok: egy töltési ciklus az akkumulátor kapacitásának 100 százalékának felhasználásából áll, és a manapság népszerű mérőszámnak számító 800 töltési ciklus alig több mint két évnyi napi töltésnek felel meg. Viszont a gyárilag benyögött szám ritkán tartós: sokszor a 800 ciklus elérése után a rossz optimalizációnak köszönhetően a kapacitás az eredetileg ígért 75-80 százalékára romlik le.

Sokszor ezzel az állapotromlással azért is nem foglalkoznak a gyártók, mert az akkuidő rövidülésével a felhasználók inkább új telefont vesznek. A kétéves használhatóság pedig a fogyasztóknak sem túl rövid, a gyártóknak is ideális eladási szempontokból.

Felmerülne a lehetőség, hogy egyszerűbb csak akkumulátort cserélni, mint telefont, azonban sok gyártónak erre is megvan a trükkje. Például csavarok helyett ragasztóval, speciális alkatrészekkel illesztik össze a készülék borítását, emiatt a felhasználók nem tudják maguk elvégezni a cserét, költséges szervizelésre van szükségük. Sokan viszont inkább ezzel nem szórakoznak, hanem új eszközt vásárolnak. Az Európai Unióban éppen ezért egyre erősebben kényszerítik rá a gyártókra a javításhoz való jogot: ez pont arra kötelezi a cégeket, hogy tegyék könnyebbé a szervizelést.