Egyes elemzők a nagyhatalmak közt mára újjáéledő hidegháborús hangulatról, vagy egyenesen ismét kirobbanó hidegháborúról beszélnek. A hadviselés pedig ezúttal is több „fronton” zajlik, a gazdasági hadszíntértől a diplomáciain át egészen a technológiai szektorig. Utóbbi területén pedig momentán az egyik legfőbb fegyvertény, hogy végül ki lesz a mindent vivő, vezető innováció, a mesterséges intelligencia (MI) „fura ura”, aki elmondhatja magáról, hogy a világ MI nagyhatalma.
Buzna Viktor, a Magyar Külügyi Intézet kutatója a napokban vizsgálta meg alaposabban, hogy a különböző blokkok, az egyes országok épp hogyan is állnak e téren: miként is versengenek egymással, mit tesznek a globális MI-dominancia megkaparintásért. Egy biztos – mint a téma szakértője mondta –, a dinamikusan fejlődő MI ma egyre nagyobb lendülettel rendezi át a geopolitikai viszonyokat, és a nemzetközi szereplők más-más taktikával igyekeznek megszerezni az MI innováció feletti irányítást.
Bár az MI térhódításáról mi is folyamatosan írunk az Economxen, sőt, idén szeptemberben ismét nagyszabású konferenciát szentelünk neki, a téma újabb, alaposabb vizsgálatának – a bizonyos tekintetben – kudarcba fulladt februári párizsi Mesterséges Intelligencia Akciócsúcs ad aktualitást. Itt ugyanis az történt, hogy a zárónyilatkozat aláírásától végül elzárkózott mind az Egyesült Államok, mind Nagy-Britannia, ilyen módon magára hagyva az uniót és az esemény társszervezőjét, Indiát.
„Ennek a párizsi csúcsnak elvileg az lett volna a lényege, hogy szinkronba hozza a különböző, mesterséges intelligenciával kapcsolatos globális megközelítéseket, és szülessen egy közös, értékalapú modell, ami kezeli, mederbe tereli, ha tetszik, kordában tartja ezt az ijesztően gyorsan fejlődő technológiát. És hogy véletlenül se orwelli megfigyelő államok jöjjenek létre, hanem alapvetően maguk a felhasználók és a cégek profitáljanak a mesterséges intelligenciából”
– magyarázta Buzna Viktor, aki felidézte, hogy végül 58 nemzetállam írta alá a párizsi MI-csúcs zárónyilatkozatát, amely négy fő területen szabályozná a technológiát. Ezek az általános hozzáférhetőség, az etikus felhasználás és a fair versenyszabályozás biztosítása, valamint a kedvezőtlen gazdasági hatások, mint például a tömeges munkanélküliség kiiktatása. Összességében tehát egy emberarcú, felhasználóbarát MI innováció kidolgozását sürgetik az aláíró felek.
Liberális szabotázs, avagy piaci „laissez-faire” amerikai módra
J.D. Vance, Donald Trump alelnöke Párizsban azzal érvelt, hogy a közös szabályok alkalmazása ellehetetlenítené a vállalati szférát, az MI-technológia pedig félő, hogy az autoriter cenzúra eszközévé válna. A politikus egyúttal arra is megragadta az alkalmat, hogy belerúgjon riválisába, Kínába, mikor azt mondta: a szabályozással a nyugati cégek kiszorulnának a piacról, ezzel pedig az „autoriter kormányok hátszelét élvező, olcsó technológia” venné át az irányítást.
Az Egyesült Államok tehát liberális álláspontot képvisel az ügyben: az MI megregulázása nem állami kompetencia. Az amerikai vállalatok, mint a Microsoft, az Apple, a Google vagy az Open AI továbbra is piacvezetők, különösen az úgynevezett nagy nyelvi modelleket érintő szolgáltatások terén. A Carnegie Mellon Egyetem, illetve a Massachusetts Institute of Technology (MIT) a nemzetközi kutatás élvonalát képviselik, ezzel a háttérrel pedig Washington nem szeretné, hogy idegen szereplők korlátozzák a tevékenységüket – sorolta a Magyar Külügyi Intézet kutatója.
Kínai dallam, avagy minden adat az állam tulajdona
Ugyanakkor Buzna Viktor azt is elmondta: az utóbbi években a technológiai innováció terén Peking jelentősen felzárkózott a nyugati versenytársakhoz. Ez Kína tudatos stratégiája, hogy a közel másfél milliárdos ország 2030-ra a világ vezető MI innovációs központjává váljon. Többek közt olyan merész újításokkal, mint a DeepSeek és a hasonló modellek. Peking helyzete azonban ellentétes az USÁ-éval, miután az MI fejlesztését nagyban befolyásolja az állam.
„Pekingben, a központosítás világában úgy gondolják, hogy az adat az állam tulajdona, így Kínában mind az egyének, mind a vállalatok a kínai kormány felé szigorú adatszolgáltatási kötelezettséggel bírnak. Ez pedig, gondolhatjuk, hogy egy ekkora népesség esetén milyen brutális mennyiségű adatot jelent, ami központilag áramlik az állam felé. A kínai vezetés miközben támogatja az innovációért felelős cégeket, szervezi, ellenőrzi is ezeknek az életét” – írta le Buzna Viktor a kínai folyamatokat.
Az elhalványuló Brüsszel hatás
A Magyar Külügyi Intézet kutatója szerint az EU pozíciója is javul az MI-technológiákért folytatott versenyében, a blokk tagoltsága, a központi tervezés és az MI-ökoszisztéma hiánya miatt azonban stratégiai korlátokkal szembesül. Így ezek a hiányosságok az Európán kívüli vállalatok „vadászmezőjévé” teszik az európai technológiai piacot, amire az EU, a korábbi gyakorlatoknak megfelelően szabályozással válaszol, amiben Brüsszelnek igencsak nagy tapasztalata van.
„Az európai modell alapja a GDPR, amikor az adat tulajdonosa maga a felhasználó, az individuum. Őt az állam a jogi eszközökkel megvédi attól, hogy a különböző vállalatok a tudta nélkül eltulajdoníthassák az adatait. Ennek részben az a következménye, hogy az uniót elkerülik az MI-t is fejlesztő nagy technológiai vállalatok, mert csupa olyan szabályozás vonatkozik rájuk, ami korlátozza őket abban, hogy hasznot szerezzenek, profitot termeljenek” – mondta Buzna Viktor.
A szakértő hozzátette: mindez és számos más MI-t érintő regula rontja az unió innovációs versenyképességét, cserébe a brüsszeli szabályozás a lehetőségekhez mérten emberarcúvá teszi az MI-t. Jogi, politikai eszközökkel olyan irányba tereli, hogy ne feltétlenül (csak) a katonai és a nemzetbiztonsági képességek erősödjenek tőle, hanem az átlagemberek érdekeit is szolgálja, az egyén szuverenitását, digitális intim szféráját megvédje, tiszteletben tartsa.
„Az EU ezeket a demokratikus szabályozási kereteket egyfajta modellként exportálja más országok számára. Ez az úgynevezett Brüsszel-hatás, ami e téren utolérte már a többi között Japánt, Kanadát, Nagy-Britanniát és Dél-Koreát. Ám ez a sajátos külpolitikai gyakorlat csupán addig hatékony, amíg az unió modellként jelenik meg mások számára. Valós, fejlődő közösségként működik, gazdasága komoly vonzerővel rendelkezik, és ezt hiteles politikai, ideológiai szerkezettel támasztja alá”
– világított rá az elemző, hogy a Brüsszel-hatás bizony kifulladóban van, mert Buzna Viktort idézve, a világjárvány, illetve az ukrajnai háború kitörése óta az uniós blokk gazdasága stagnál, ideológiai hitelessége megtört, míg az általa vallott liberális értékek kiüresednek. A kérdés innentől leginkább az, hogy merre halad tovább az unió válsága, és melyik MI-modell bizonyul hosszú távol a legéletképesebbnek? A liberális amerikai, a demokratikus európai vagy a központosított kínai.