A mostani fiatalok 56 százaléka úgy látja, hogy a digitalizáció teljesen átformálja a világot, amelyhez szükséges a technológia ismerete, a felük pedig már abban is biztos, hogy elképzelhetetlen lesz enélkül a tudás nélkül dolgozni a jövőben. Ezt arra alapozzák, hogy a mostani 16-23 évesek szerint a munkavégzés nagy részében robotokkal és gépekkel kell majd dolgozniuk. Nem meglepő, hogy 32 százalékuk úgy látja, hogy a területen képzett emberek lesznek a jövő vezetői.

A munkáltatóknak a legnagyobb kihívást épp az jelentheti, hogy mivel a fiatalok 80 százaléka már a tanulmányai során is használt okostelefont, 69 százalékuk a középiskolában is laptopon tanult, de 13 százalékuk még a 3D-nyomtatókhoz is ért - saját bevallása szerint - a munkahelyüktől is elvárják, hogy csúcstechnológiás eszközökön dolgozhassanak. 53 százalék állásválasztásában döntő szempont lenne, hogy a legújabb berendezéseket használhassa, 38 százalék számára nem ez a legfontosabb, de számításba venné az elhelyezkedésekor.

Kapcsolódó

A 2000 után születettek ráadásul más elvárásokkal is rendelkeznek: 46 százalék olyan helyen állna munkába, ahol részt vesz a technológia fejlesztésében. Ez viszont globálisan rossz hír a termelővállalatoknak, mivel az idővel nyugdíjba menő baby-boomer generáció - itthon a Ratkó-korszak gyerekei - helyére nehezebben találnak utánpótlást a szalagok mellé. Már pedig a probléma világszerte egyre égetőbb, itthon 2021-ig közel 1 millió ember éri el a nyugdíjkorhatárt. A két tendencia pedig egy irányba mutat: a termelővállalatoknak nyitniuk kell a robotizáció felé, hogy fenntarthassák növekedésüket és ne bénuljanak le a munkaerőhiánytól, mely már most is érezhető.

A kutatásról:

Több mint 12000 fiatalt kérdeztek meg a Dell kutatásához, amelyben arra keresték a választ, hogy a Z generáció (16-23 évesek) milyen munkakörülményekre számítanak, illetve olyan korosztályként, amely már számítógépeken szocializálódott, milyen digitális kompetenciákkal rendelkezik. A felmérést összesen 17 országban 12 nyelven végezték el

Már elvárják a digitalizációt

A fiatalok hozzáállásában tükröződik is az automatizáció iránti elvárás: 51 százalék arra számít, hogy a gépek és az emberek együtt fognak dolgozni, csak 38 százalék véli úgy, hogy a jelenlegi állapot marad fenn, amikor a gépeket embereknek kell eszközként kezelniük. Míg 11 százalék egészen szélsőséges módon azt várja, hogy az embereket teljesen felváltják a robotok.

Ráadásul a Z-generáció tagjai nemcsak a munkakörnyezet vagy a fizetés alapján választanák meg munkahelyüket. A kutatás szerint 40 százalék csak olyan helyre menne, ahol a munkája vagy a környezeten, vagy másokon segít, különösen a nőknél (46 százalék) fontos ez a szempont.

A munkáltatóknak viszont fejtörést okozhat az is, hogy ez a generáció ambiciózus, ha technológiáról van szó: 77 százalékuk szívesen tanítani az idősebb munkatársaikat a modern eszközök használatára, 71 százalékuk el tudja képzelni magát egy vállalatnál digitális nagykövetként, aki azért felel, hogy az újításokat meghonosítsa. Bár utóbbi téren országonként jelentős eltérések mutatkoznak: míg a thai fiatalok 95 százaléka tartja erre a posztra alkalmasnak magát, addig a franciáknál ez az arány csak 36 százalék, a japánoknál is csak 40 százalék. De a török és német fiatalok 74-85 százaléka tudja ezt megtenni.

Abban, hogy a technológiai felkészültség, mennyire fontos faktor erős szórás van a gazdasági fejlettség alapján az országok között. A fejlett Szingapúrban, Japánban, Ausztráliában, Németországban, Franciaországban a fiatalok alig 36-44 százaléka választ ez alapján. Míg az elmaradottabb Indonéziában, Fülöp-szigeteken vagy épp Vietnamban 65 százalék tartja ezt fontosnak. Ezt a megoszlást az magyarázza, hogy a fejlett gazdaságokban felnőtt fiatalok teljesen természetesnek veszik a modern eszközöket. Ez látszik a magyar adatokból is: a 2016-os Ifjúság Kutatásból az látszik, hogy 40 százaléknak szempont a modern technológia megléte egy munkahelyen, vagyis ebből a szempontból a fejlett világhoz tartozunk.

Mi ebből a tanulság a munkáltatóknak?

A globális adatokban a fenti különbséget nem nézve nagy különbségek nincsenek. Felnőtt egy generáció 2000 óta, amelyik nem tud és nem is akar a technológia nélkül élni és dolgozni. De ahogy azt már említettük, a magyar vállalkozások felkészültsége, sőt, a hazai oktatási rendszer sem tudja kiszolgálni ezeket az igényeket - egyelőre.

Az Európai Bizottság által kiadott, a tagállamok digitális felkészültségét mérő úgynevezett DESI index alapján Magyarország ugyan a hálózati lefedettségben eléri az EU-átlagot, az internethasználatban pedig átlag feletti számokat hoz, de a vállalatok digitális integráltságában a tagállamok rangsorában az utolsó harmadban található. Ennek megfelelően sok hazai kkv-k a digitális technológiák integrációja terén egyelőre jóval az európai átlag alatt található.

A kisebb vállalkozásoknál alig 27 százalék azoknak az aránya, akik legalább valami olyan technológiai megoldást használnak, mint egy számlázóprogram, vagy digitális adatbáziskezelők.

A hazai vállalkozók 26 százaléka tartotta csupán fontosnak az új technológiákra való nyitottságot, annak ellenére, hogy a költségek optimalizálása 63,3 százalékos arányban jelent számukra mindennapos kihívást - derült ki a Vodafone Magyarország által készített tavaszi kutatásból is.

Az SAP egy korábbi felmérése alapján a magyar gazdaság gerincét adó autóiparban is restek a vállalatok a digitalizációval foglalkozni. Ugyan az itthon működő autóipari vállalatok túlnyomó többsége már rendelkezik digitális jövőképpel (70 százaléka) vagy hamarosan kidolgozza azt (12 százalék), de ez elmarad a külföldi versenytársakétól - az európai átlag 78 százalék. Mást is értenek egyelőre a fogalmon külföldön, mert itthon a megkérdezett vállalatok többsége a vállalatirányítási rendszereket említette, amellyel elégedett is.

Bukhatjuk az állásokat és a fiatalokat

Magyarország pedig fittyet hány a robotizációra. A statisztikák szerint itthon 57 fejlett gyártóberendezés jut 10000 munkásra, addig Csehországban ez 101 darab, Szlovéniában 137, Németországban 309 darab. Viszont nem is igazán ez fenyegeti a magyar munkahelyeket: a sokkal olcsóbb munkaerővel, valamint gyártási költségekkel bíró országokban, mint Tajvan, vagy Kína is nagyobb ez a mutató. Utóbbi országok a gyártásra berendezkedett cégeknek jelentenek jobb infrastruktúrát, addig előbbiek a fiatal munkaerőnek lehetnek csábítóak.

Ha fontos szempont a munkahelyi eszközök fejlettsége, valamint a technológiai korszerűség, akkor a fiatalok elindulhatnak Nyugatra. A robotizáció paradox módon pedig a munkaerő megmaradása mellett a gyártás helybentartását is segíti: nehezebb költöznie egy bonyolult gyártási folyamatokat robotokra bízó termelővállalatnak, mint annak, amely egyszerű berendezésekre és humánerőforrásra épít - derül ki a Qz.com cikkéből, melyet az International Federation of Robotics (IFR) 2017-es kutatásából készített.

Itthon a kormány politikája is a fizikai, emberi munkaerő eladhatóságára épül. A gyártókat az olcsó, de viszonylag képzett hazai alkalmazható réteggel csábítja. Kritikusok szerint épp ez szülte a rabszolgatörvényként emlegetett új túlóraszabályzatot is.

Az viszont a McKinsey idén tavasszal közzétett kutatásából látszik, hogy itthon a rendelkezésre álló magyar munkaórák 49 százalékát lehetne automatizálni, 2030-ig pedig a robotizáció egymillió munkahelyre lesz hatással. Az elmaradó befektetések pedig korszerűtlen munkahelyeket konzerválnak, amely egyrészt a termelés elvándorlásához, másrészt - a techcég globális kutatásából megismert preferenciák szerint - akár a fiatal munkaerő távozásához is vezethet.