Napvilágot látott az OECD legfrissebb tanulmánya, melynek a mesterséges intelligenciát (MI) taglaló része első pillantásra roppant sötét jövőképet festhet le. Ám nem feltétlenül érdemes azon nyomban pánikba esni. 

A csütörtökön publikált esettanulmány Job Creation and Local Economic Development 2024 - Country Notes: Hungary címmel jelent meg, és a benne rejlő adathalmazzal az MI potenciális veszélyei mellett a foglalkoztatás más részleteit is ismerteti Magyarország aspektusában. Az említett országjelentés a Job Creation and Local Economic Development 2024: The Geography of Generative AI című jelentésre támaszkodik, ez a munkaerőpiaci vizsgálatokon túl új megállapításokat sorakoztat fel a generatív MI különböző régiókra és munkavállalókra gyakorolt ​​hatásáról. Emellett azt is felvázolja, az MI-alapú csúcstechnológia hogyan használható fel a kritikus munkaerőpiaci kihívások kezelésére és a termelékenység növekedésének fokozására. De előbb kezdjük az elején! 

Így áll a magyarországi munka világa nemzetközi kontextusban

Hazánkban a foglalkoztatottság szintjére papíron aligha lehet bárkinek is panasza: a tavalyi adatok értelmében a munkaképes korúak 74,4 százaléka dolgozik Magyarországon. Ez egy remekül hangzó adat az OECD 69,4 százalékos referenciaértékéhez mérten. Az pedig ugyancsak szépen cseng, hogy a foglalkoztatási ráta helyreállása idehaza a koronavírus-járvány előtti évtől, 2019-től 2023-ig 4,5 százalékra rúgott, és ez is magasan lekörözi az OECD 1,5 százalékos növekményét.

De az egyes részadatok természetesen az országon belül régiónként eltérőek, és a kérdéskör bizonyos szempontjai beárnyékolják az összképet.

Kapcsolódó

  • Az átfogó elemzésbe bocsátkozó tanulmány az életkor szerinti és a nemek között húzódó szakadékra, arányváltozásra is kitér 2013 és 2023 között. Eszerint az előbbi szempont az idősebbek felé tolódott, ezzel a társadalom elöregedésére rámutatva (10,3 százalék itthon, 1,3 százalék az OECD-ben), míg az utóbbi a női foglalkoztatottság tempósabb javulására enged következtetni (3,3 százalék idehaza, 2,7 százalék az OECD-ben) az elmúlt évtizedben.
  • Kiderül az önfoglalkoztatás hazai szintje (12 százalék) is, amely elmaradt az OECD átlagától (15,5 százalék) 2022-ben.
  • Megállapítják, hogy a kirekesztődés aránya földrajzi régiónként eltérő a fiatalok körében 2023-at tekintve. A nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben sem részesülő fiatalok aránya átlagosan 13 százalék nálunk, így nem érjük el a 16,8 százalékos referenciaértéket.
  • Kiolvasható, hogy a munkavégzés termelékenységi szintje kapcsán még elmaradunk az országcsoport átlagától, de a termelékenység növekedési üteme gyorsabbnak bizonyult 2012 és 2022 között. A munkatermelékenység éves növekedése Magyarországon az elmúlt tíz évben 1,6 százalékot produkált, miközben az OECD-ben 0,9 százalékos átlagot mértek.
  • Adataik szerint az alacsony, közepes és magas képzettséget igénylő munkakörökben dolgozók aránya 2022-ben idehaza 24, 38 és 39 százalékot mutatott, szemben az OECD 26, 30 és 44 százalékával. A magyar adatokat itt és több esetben is a budapesti és a Pest vármegyei arányok húzzák fel.
  • Azt is látni, hogy munkaerőhiány mértéke az országos átlag tükrében a fővárosban kiemelkedő, 202 százalékkal több az egy munkanélkülire jutó megüresedett álláshely. Az Észak-Alföldön viszont 73 százalékkal kevesebb betöltetlen állás jut egy munkanélkülire, mint Magyarországon átlagosan.

Az AI mérlege: tényleg elveszi a munkát vagy nincs is ok az aggodalomra?

Sokan összerezzenhetnek az automatizálás és a mesterséges intelligencia térhódításának és Magyarországra történő begyűrűzésének hallatán, 

valójában azonban egy kétélű fegyverről van szó. 

Az OECD jelentése ugyanis némileg árnyalja a képet: a mesterséges intelligencia képes átalakítani a helyi munkaerőpiacokat a termelékenység növelése, munkahelyek létrehozása vagy megszüntetése, valamint egyes állások jellegének megváltoztatása révén, beleértve azok minőségét is. Hozzáfűzik, bár a hatás teljes volumene még bizonytalan, a munkahelyekre vagy a készségekre gyakorolt hatások valószínűleg kontextus- és helyspecifikusak lesznek. Tehát nem feltétlenül kell ezt túlaggódnunk a jelentés alapján.

Emlékeztetnek, már a generatív mesterséges intelligencia megjelenése előtt is eltérő volt az automatizálási technológiák hatása a lokális munkaerőpiacokon. A digitális vagy nem digitális technológiák egy vagy néhány konkrét feladatot hivatottak segíteni vagy átvenni. Vagyis az volna a dolguk, hogy az ember válláról levegyék a munka egyes kiváltható terheit.

Mesterséges intelligencia - Illusztráció
Mesterséges intelligencia - Illusztráció

A 2021 végén rendelkezésre álló technológiai adottságok mellett tavalyelőtt nem túl biztató képet festett az automatizálás magas kockázatának kitett munkahelyek aránya.

Magyarországon átlagosan a dolgozók 12,2 százalékát érinti az automatizálás nagy kockázata, ami azt jelenti, hogy saját készségeik és képességeik több mint 25 százaléka nagymértékben automatizálható. Előbbi 0,20 százalékponttal több, mint az OECD 12 százalékos átlaga. Ez a 2022-re vonatkozó számarány a Budapesten jellemző 4 százaléktól a közép-dunántúli régió 19,5 százalékáig terjed. 

Ez közel ötszörös eltérés a két földrajzi egység között.

Miként adja fel a leckét a generatív mesterséges intelligencia?

Külön kérdéseket feszeget az úgynevezett generatív mesterséges intelligencia. Ez az MI-nek egy olyan ága, típusa, amely a képtől a zenén át a szövegig kvázi új tartalmak létrehozására vagy előállítására képes különféle algoritmusok és gépi tanulási modellek segítségével. Ez a fajta mesterséges intelligencia valójában az őrült mennyiségű online adattömeg lepárlásával operál, ezért nem csoda, hogy például egyedi stílusok akár csak részleges másolásával a szerzői jog kérdése is felmerül. Ezáltal a kreatív szakmák és az abban dolgozók kiszorításával is fenyegethet ez a jelenség, miközben azért még van hova fejlődnie, akár a magyar nyelv terén.

Nem elrugaszkodott gondolat, hogy a generatív MI-nek kitett foglalkoztatás az egyik legégetőbb kérdéskör napjainkban, globálisan is. 

Az idézett országjelentés hasábjain szereplő adatok alapján

Magyarországon átlagosan a dolgozók 27,1 százaléka van kitéve a generatív mesterséges intelligenciának, 

avagy voltaképpen minden negyedik magyar állásával játszik továbbfejlesztett és folytonosan fejlődő MI.

Ez az arány azon alapul, hogy az érintettek munkaköri feladatainak alsó hangon 20 százalékát, vagy többet feleannyi idő alatt el lehetne végezni a generatív MI segítségével. Ez pedig 1,1 százalékponttal aggasztóbb arány, mint az OECD 26 százalékos átlaga. Itthon ez az érték az észak-magyarországi 18,8 százaléktól a budapesti 44,7 százalékig terjed. A fővárosban lakók edukációs előnye tehát itt visszaüthet, hiszen fokozottan kitettek ennek a lehetséges digitális veszélyforrásnak. Máris mutatjuk, miért.

A Generatív AI-nak kitett hazai foglalkoztatás aránya területtípusokra bontva 2022-ben (százalék)
A Generatív AI-nak kitett hazai foglalkoztatás aránya területtípusokra bontva 2022-ben (százalék)
Kép: OECD / Economx

A generatív mesterséges intelligencia hatásának kitett munkavállalók aránya a városokban 24 százalékponttal nagyobb, mint a vidéki területeken, így a városokban 2,5-szer kiszolgáltatottabbak, mint a nem városi területeken. Ez az átlagosnál izmosabb különbség, mivel az OECD-országokban a városi területek lakosai 1,8-szor kitettebbek.

Látható az az összefüggés, hogy az adatok szerint minél városiasodottabb egy terület, az ott élők munkája annál inkább helyettesíthetőnek számít.

Mely iparágak művelői kezdhetnek el nyugtalankodni?

A szóban forgó jelentés az automatizációval összevetve is górcső alá vette a generatív MI működésének következményeit. Ezen a ponton kifejezetten érdekes összefüggés rajzolódik ki: 

Azon OECD-régiók, amelyek korábban csak csekély mértékben voltak kitéve az automatizálás kockázatának, most jelentősen ki vannak téve a generatív mesterséges intelligencia hatásának, és fordítva.

Megállapításuk szerint bizonyos iparágak, mint például a pénzügyi szolgáltatások vagy a technológiai fejlesztések, gyakran a nagyvárosi területek köré koncentrálódnak, míg a nem nagyvárosi vagy vidéki területek jellemzően eltérő termelési szerkezetű iparágakra támaszkodnak, mint például a mezőgazdaságra vagy a feldolgozóiparra. De a munkavállalók térben is koncentrálódnak, a magasan képzett munkavállalók gyakran nagyvárosban vagy annak környékén élnek.

Összességében bár körvonalazódik egyfajta trend, miszerint a ma ismert MI könnyen jelenthet veszélyt mind a szellemi, mind a fizikai vagy egyéb, például a szolgáltatószektorban dolgozók állásaira nézvést. Másfelől viszont kiviláglik, adott a feladat, hogy mindezt akár nemzetközi, jelesül EU-s, vagy akár hazai szinten a helyén kezeljük. S nem utolsósorban fontos lenne felkészülni az egész problémakör által kibontakozó kihívásokra, ha nem kívánunk búcsút mondani pillanatnyilag elérhető kenyérkereseti opcióinknak.

A generatív MI-t tárgyaló jelentés szintén azt próbálja aláhúzni, hogy ezt pozitív szakpolitikai eszközként kellene megragadni, így a munkaerőpiac egyenlőtlenségeinek kisimítására, a termelékenység növelésére és a demográfiai változások mérséklésére egyaránt alkalmazhatják a mindenkori döntéshozók.

Felpörgőben az MI-üzlet

Ha a közelmúlt néhány pénzügyi eseménye is alátámasztja, hogy az MI piaca teljes gőzzel zakatol világszerte: elég a Microsoft, Oracle, OpenAI hármasát vevői közt tudó Nvidia kirobbanó üzleti eredményeire gondolni; vagy épp arra, hogy az Amazon dollármilliárdokat fektetett be az Anthropic nevű, szárnyaló MI-startupba, miközben mesterséges intelligencia-ügynököket fejlesztettek. A magyar kormány pedig pár hete bejelentette, 2025 augusztusáig MI-irodát hoznak létre. Többé az sem kétséges, hogy ChatGPT vigyáz a legféltettebb titkainkra és személyes adatainkra; s ha még az eddigiekből nem lenne elég, immár megérkezett AI-Jézus, azaz voltaképpen bárkit meggyóntat a mesterséges intelligencia által holografikusan megjelenített keresztény megváltó.