Míg az olyan vállalatok, mint a Boom Supersonic és a Lockheed Martin olyan technológiába fektetnek be, amely visszahozná a kereskedelmi célú szuperszonikus utazást, addig egy maroknyi startup cég a hangsebességen túl a hiperszonikus repülési sebesség elérésére törekszik, hogy 90 perc legyen egy New York–London repülőút.

A Hermeus és a Venus Aerospace már előrehalodott kutatás-fejlesztési programokat végez, hogy a légitársaságok számára gazdaságos és gyors repülőgépeket gyártsanak. Előbbi cég márciusban vont be 100 millió dollárnyi tőkét, az új befektetők, a Founder's Fund és az In-Q-Tel (az amerikai hírszerző ügynökségek és szövetségeseik stratégiai befektetője), de szintén részt vettek a tőkebevonási körben a meglévő partnerek, a Khosla Ventures, a Canaan Partners, a Bling Capital és a Revolution's Rise of the Rest mellett. A tervek szerint az első repülőjük már jövőre repülhet. A tőke egy részét viszont a Darkhorse - egy tartós hiperszonikus repülésre képes, személyzet nélküli repülőgép - fejlesztésének felgyorsítására fordítja majd a cég.

A hiperszonikus repülőgépeket fejlesztő Venus Aerospace startup 20 millió dolláros A sorozatú finanszírozási kört hajtott végre április elején a Prime Movers Lab vezetésével. A cég hosszabb időkerettel dolgozik: 2025 utánra tervezik az első működőképes gépük bemutatását.

Bár a hiperszonikus repülés definíciója nincs kőbe vésve, a kifejezés általában olyan repülőgépre utal, amely Mach 5, azaz a hangsebesség ötszörösével képes repülni. Ez körülbelül 6275 kilométert jelent óránként, vagy kétórás utat az Atlanti-óceánon át. A szuperszonikus Concorde összehasonlításképpen 2,02 Mach sebességgel repült, és három és fél óra alatt jutott el New Yorkból Londonba. Ennél ígérnek 2 órával rövidebb repülési időt.

A vállalatoknak számos kihívást kell megoldaniuk ahhoz, hogy a hiperszonikus repülés valósággá váljon. Olyan hajtóműveket kell építeniük, amelyek nemcsak hiperszonikus sebességre gyorsítják a járművet, hanem hatékonyan képesek fenntartani ezt a sebességet. Olyan repülőgépeket is kell tervezniük, amelyek képesek ellenállni a hiperszonikus utazás során a súrlódásból és a légellenállásból eredő intenzív hőhatásnak – írja a Cnet.

Az emberek már korábban is utaztak hiperszonikus sebességgel. Az 1960-as években a NASA X-15 rakétahajtású repülőgépe többször repült Mach 5-nél gyorsabban, és a csúcsot 6,7 Mach (kb. 5140 km/h) sebességgel érte el. A NASA mára már nyugdíjazott űrsiklóinak fedélzetén utazó űrhajósok a visszatérés során hiperszonikus sebességet értek el.