Átláthatóságot követelnek tőlük, de a Meta inkább keresztbe tesz az ellenzéki és civil hangoknak

A Political Capital és a Heinrich Böll Alapítvány közös projektjében párbeszédet indított a közösségi média szabályozásáról, valamint az oldalak demokratikus intézményekre gyakorolt hatásairól. Krekó Péter, a Political Capital igazgatója szerint a közösségi médiának mostanában szinte kizárólag az árnyoldalairól lehet hallani, ugyanakkor a platformok népszerűsége továbbra is emelkedik.

Az intézet által kezdeményezett szakmai vita és kutatás eredményeiből kiderül, hogy egy mérsékelt – minden fél számára elfogadható – szabályozást kell kidolgozni. El kell érni, hogy ebben a technológiai óriások partnerek legyenek, ehhez pedig fontos elkerülni a túlszabályozást. Átlátható korlátozásokra van szükség, melyben a tartalmakat emberek ellenőrzik az algoritmusok helyett, egy legalább európai szinten egységes szabályozási környezetben.

Érdekellentétek és üzleti modell

Amikor egy nemzetközi techcég szabályozásáról beszélünk, az alapprobléma mindig ugyanaz: a vállalatok a mérhetetlen profitot választják a közérdek helyett. Üzleti motivációik mindaddig felül fogják írni a demokratikus elvárásokat, amíg a politikai, gazdasági és jogi környezet ezt lehetővé teszi, ezért vallanak kudarcot a gyűlöletkeltő, valótlan vagy manipulatív tartalmak kezelésében. Nyilván az oldalak soha nem lesznek képesek az összes problémás tartalmat eltávolítani, ezért arra kellene a jogalkotás során összpontosítani, hogy milyen szerepet játszanak ezek felerősítésében és terjesztésében. 

Az ijesztően személyre szabott tartalmak, rangsoroló algoritmusok megfosztanak a szabad felfedezés lehetőségétől, ami egy választási kampány esetében jogsértő is lehet, és a választási eredményeket is befolyásolhatja. Az átlátható működés segíthetné a cégek elszámoltatását, azonban nem elegendő ezt követelni, mindig részletes iránymutatásra van szükség. 

Jól hangzik, de kinek a feladata?

Az átláthatóság két okból is jó a felhasználóknak: eszközt biztosít a vállalatokkal szembeni nyomásgyakorláshoz, valamint hosszútávon segít finomítani a szabályokon. 

Bár az EU-s jogalkotásban erős prioritást élvez a platformok szabályozása, a civil hangok nehezen tudják érvényesíteni követeléseiket azok lobbierejével szemben. Ezen a ponton válik fontossá az államok szerepe: részben rajtuk múlik, hogy mennyire sikerül átlátható, társadalmilag igazságos, emberi jogokat tiszteletben tartó keretrendszert létrehozni. 

Magyarországon is létrejött egy „Digitális Szabadság Bizottság" még tavaly év elején, ami nemzeti érdekek mentén fogalmaz meg elvárásokat a szabályozással kapcsolatban. Részben azért tettek kísérletet a tagállami szintű szabályozásra, mert szerintük a Facebook tartalmi döntései mögött ideológiai és politikai okok húzódnak. Szakértők viszont rámutatnak, hogy a kormányoknak nem tagállami, hanem uniós jogalkotásban kéne gondolkozni, mert így nagyobb eséllyel lehet változást elérni. Egy Magyarországhoz hasonló kis állam tárgyalási pozíciója gyengébb a technológiai óriásokkal szemben, mint a 450 milliós Európai Uniónak. 

Politikamentesít a Facebook

A Meta tervei között szerepel, hogy elkezdik szisztematikusan visszaszorítani a civil kezdeményezések, és egyes politikusok elérését. Ennek komoly következményei lehetnek, azonban mindenekelőtt érdemes megnézni, hogy miért állna ilyesmi az oldal érdekében.

A Stackla adatai szerint a fogyasztók hitelesebbnek találják a felhasználók által készített tartalmakat (UGC), valamint a családtagoktól és barátoktól származó posztokat. Ezek háromszor akkora befolyással vannak a vásárlási döntésekre, mint azok a tartalmak, amiket márkák vagy hírességek osztanak meg. Szóval nemcsak a növekvő társadalmi nyomás állhat bizonyos tartalmak csökkentése mögött, hanem a cég trendekre építő vállalati stratégiája is.

A Facebook viszont sokszor fontos csatornája a közérdekű információk áramlásának, ezért kulcsfontosságú lenne elkerülni, hogy egy technológiai vállalat – akár egy véletlen hiba miatt – beleszóljon az államok belpolitikai viszonyaiba. A politikamentesítés akár súlyos csapást is mérhet az ellenzéki pártok 2022-es kampányára nézve, mivel az egyre szűkebb médiatérben – az utcai jelenlét mellett – a közösségi felületek jelentik számukra az utolsó csatornát a választókhoz. 

Betiltják a megosztó hirdetéseket

A Facebook és Instagram anyavállalata (Meta) nemrégiben közölte, hogy január 19-től a hirdetők többé nem célozhatnak meg embereket olyan hirdetésekkel, amelyek érzékeny témákra vonatkoznak – köztük politikai szervezetek és személyiségek, társadalmi kérdések –, ezzel csökkentve egyes szereplők elérését.  

A techóriások üzleti modelljének fontos elemei a célzott hirdetések, amivel nemcsak saját maguknak termelnek gazdasági tőkét, hanem a hirdetőknek is lehetővé teszik a politikai tőke felhalmozását. Ezek segítségével a politikusok speciális szempontok (pl. lakóhely, kor, etnikai származás, politikai beállítottság stb.) alapján elkülöníthető csoportoknak küldhetnek személyre szabott üzeneteket. 

Voltaképpen ez eddig a legdrasztikusabb lépés, amivel a vállalat fellép a választók manipulációja ellen, ugyanakkor a módszer továbbra is megmarad: ezután is kaphat célzott reklámot a felhasználó, csak az érzékeny témák lesznek tiltólistán. 

Facebookot korlátozni olyan, mint légzsákot tenni az autókba 

Berkes Rudolfot, a Political Capital elemzőjét kérdeztük a kutatás eredményeiről és a szabályozás nemzetközi vitáiról, az online politikai tartalmak visszaszorításáról, valamint annak az ellenzéki pártok jövő áprilisi kampányára gyakorolt hatásairól.

- A célzott hirdetések tilalmával csökkenhet a közösségi oldalak választási eredményeket befolyásoló szerepe?

- Valamelyest moderálhatja a célzott hirdetések használatát, de több kritika is éri a felvetést: az irány helyes, mivel kell foglalkozni a célzott hirdetésekkel, a tiltás azonban nem feltétlenül célravezető.

A probléma továbbra is az, hogy nem kifejezetten hatékony a célzott hirdetések rendszere, ugyanis nem tudjuk, hogy pontosan hova mennek az elköltött összegek. A hirdetési költések 10-15 százaléka érdekes módon elveszik, a Facebook – pontosabban a Meta – érdemben nem használja fel. Valamint globális és hazai trend, hogy a nagyobb erőforrásokkal rendelkező politikai szereplők nem a célzott hirdetésekre támaszkodnak, hanem inkább szőnyegbombáznak, így őket érdemben nem befolyásolja a tiltás.

- Aggódhat amiatt az ellenzék, hogy ez megnehezíti a kampányt a közösségi médiában?

- Aggódhat, hiszen az ellenzéki pártoknak nincs annyi erőforrása, hogy hatékonyan tudják használni a hirdetési rendszert Magyarországon, ezért a célzott hirdetések korlátozása aránytalanul szűkíti a lehetőségeiket a kormányoldalhoz képest. Ugyanakkor szerintem nem ez fogja meghatározni az április választások kimenetelét, hiszen egy okos médiastratégiával ez elkerülhető: az organikus, megosztásalapú tartalmak terjedését, valamint a hagyományos hirdetéseket a tiltás nem befolyásolja.

- Van rá esély, hogy a jövőben létrejön egy új, nemzetközi szabályozó hatóság, amely a közösségi média felügyeletéért felel?

- Jelenleg nem úgy tűnik, hogy az uniós döntéshozók szeretnének ilyen hatóságot létrehozni, egyelőre inkább meghagynák ezt tagállami szinten. Magyarországon korábban Donáth Anna, a Momentum európai parlamenti képviselője érvelt a nemzetközi testület mellett, ugyanis számos esetben felmerül a nemzeti médiahatóságok függetlenségének kérdése, amely sokszor még a fejlettebb demokráciákban sem maradéktalanul valósul meg. 

A jogsértő tartalmak kezelésében az államnak, pontosabban a bíróságoknak lehet szerepe. Amennyiben viszont nem jogellenesek, abba az államnak nincsen beleszólása. Persze felhívhatja a platform figyelmét a káros tartalmakra, valamint segíthet tudatosabb médiahasználatra ösztönözni a felhasználókat, de érdemi korlátozó szerepe ebben az esetben nincsen.

Az önmagában kevés, hogy egy magyar hatóság a közösségi média „hazai” részét felügyeli, mert a digitális térben nem léteznek államhatárok, továbbá az sem tiszta, hogy kiket szankcionálhatna. Első körben arra van szükség, hogy észszerű jogszabályi keretet alkossunk. Emiatt lehet előnye egy transznacionális hatóságnak, hiszen képes lenne átlátni a teljes európai médiateret – valamint több nyelven kezelni a problémás eseteket –, ami a közösségi platformoknál elengedhetetlen. 

Globális szinten pedig kétlem, hogy az autoriter és a demokratikus államok megegyezésre tudnának jutni a közeljövőben a közösségi média szabályozásáról. 

- Képes lesz Európa és az USA közös nevezőre jutni a tartalom-moderálás kérdéseiben, vagy lehetséges olyan forgatókönyv, hogy a felhasználókra globálisan eltérő szabályok vonatkoznak majd?

- Szinte garantálható, hogy változatos szabályok lesznek, hiszen a különböző országoknak eltérő felfogása van a platformok regulációjáról. Ha csak a három nagy szereplőt nézzük, az Egyesült Államok, Európa és Kína, ugyan néha közelítenek az álláspontok – a szabályozás szövegét tekintve –, de az alkalmazás esetében teljesen más megközelítést képviselnek. 

Arra viszont van esély, hogy az EU és az USA harmonizálni fogja a törekvéseket: az újonnan megalakult Kereskedelmi és Technológiai Tanácsban (TTC) várhatóan érinteni fogják a kérdést, de egyelőre a mesterséges intelligencia és az ellátási láncok kezelése fontosabb témának bizonyult. 

- Magyarországon létrejött a Digitális Szabadság Bizottság és Munkacsoport, melynek szintén feladata párbeszédet folytatni az online platformok korlátozásáról. Van értelme nemzeti keretben gondolkodni a szabályozásról?

- Annyiban van értelme, hogy a meglévő eszközök jelenleg nemzeti hatáskörben vannak, még ha ezek rendkívül korlátozottak is. Valamint segíthet összegyűjteni azokat az állami vezetőket, akik felelősek a big tech szabályozásának valamely területéért: a GVH elnöke, a Médiahatóság elnöke, az OBH elnöke és az igazságügyi miniszter, Varga Judit is érintett. 

Nem jelent problémát, hogy ők néhány havonta megvitatják a fontos kérdéseket és összehangolják az állami szervek tevékenységet, hiszen ebben semmi különleges nincsen. Idővel viszont lekerült a napirendről a nemzeti szabályozás terve, és elkezdtek beállni az uniós jogszabálytervezet mögé. A DSZB és a magyar állam elképzeléseit részletező Fehér Könyv is nagyban rezonál az uniós döntéshozók terveivel.

- Milyen szerepe van a Bizottság tevékenységének a kormányzati kommunikációban?

- Tekintve, hogy a Telex által kirobbantott szerzői jogi botrány előtt nem igazán lehetett hallani róluk, ezért szerintem elég minimális. Alapvetően ezt az ügyet is inkább egy olyan malőrnek tudom felfogni, amikor nem fordítottak elegendő energiát arra, hogy átláthatóan kezeljék mások szellemi tulajdonának felhasználását. Nem gondolom, hogy szándékosan lopkodták volna a cikkeket, inkább a hanyagságuk miatt hibáztak, ezért is törölték az adatbázist. Ez az ügy rávilágít arra, hogy az említett platformok mellett az államoktól is elvárható, hogy átláthatóan működjenek. 

- Mivel a techcégek piaci szereplők, sokak szerint nem várható el tőlük az állami intézményekkel szembeni átláthatóság. Egyébként pedig azt látjuk, hogy a különböző átláthatósági jelentésekben már most nagyon sok információ elérhető például a hirdetőkről. Hogyan lehetne még transzparensebb, milyen téren van hiányérzet?

- Szerintem a működésük lehetne ugyanolyan transzparens, mint az államoknak, hiszen több milliárd ember személyes adatait kezelik. Emiatt például látnunk kéne, hogy milyen szereplőknek és hogyan értékesítik az adatokat. Ha a felhasználó kíváncsi arra, hogy a Facebook vagy a Google a személyes, illetve helyadatait mire használja – amit átad a szolgáltatásért cserébe –, akkor a vállalatok például megadhatnák, hogy mely hirdetőknek értékesítik, valamint akár azt is, hogy mennyit kerestek rajta. Az átláthatóság azt is jelenti, hogy érdemben reagálnak a megkeresésekre, segítenek megoldani a felhasználók problémáit.  

Ami viszont ennél is fontosabb, hogy az algoritmusok működésébe és a tartalommoderálás szempontjaiba beleláthassunk: a Facebook egyelőre erősen korlátozza azt, hogy újságírók és civil szervezetek benézhessenek a motorháztető alá.

Egy mély tanulással működő (deep learning) algoritmusnál gyakran még a programozó sem tudja, hogy pontosan mi a döntési mechanizmus, ami alapján tartalmakat szolgáltat. Ezeknek a megértése közös feladat, ezért meg kell engedni az újságíróknak, civil szereplőknek és kutatóknak – akik képesek következtetéseket levonni –, hogy a megfelelő engedélyekkel hozzáférhessenek. Ezekből vannak a botrányok, ugyanis a Facebook van, hogy átad bizonyos adatokat, majd egy év után kiderül, hogy ezek teljesen használhatatlanok, hiányosak. 

A politikai hirdetéseknél pedig fontos lenne, hogy ne csak a hirdető nevét és a költések mértékét ismerjük, hanem az egyes szereplők célzási módszereit is, valamint azok funkcióját. A Facebook Ad Library felületén meg lehet nézni, hogy egy posztnak mekkora az anyagi támogatottsága, de arról hiányos az információ, hogy milyen valós személy vagy cég finanszírozza. 

- Elképzelhető, hogy a tartalommoderálás költségeire támogatásokat fognak adni az államok, vagy valószínűbb, hogy a vállalatokkal fizettetik meg?

- Szerintem egyértelműen a vállalatok felelőssége, hogy ezt megfizessék, hiszen ők biztosítják ezt a szolgáltatást, tegyék is akkor biztonságossá. Például a gépjárművekbe is kell légzsákokat rakni az állami szabályozás miatt, ez is a káros hatások mérséklését szolgálja. Nem lehet a légzsák helyére egy TV-t tenni, amitől ugyan szórakoztatóbb, de életveszélyesebb lenne az utazás. 

Nem értek egyet azzal a felvetéssel sem, hogy a tartalom-moderálásra emberi erőforrást nem lehet biztosítani, hiszen egy profitorientált vállalat képes lenne ilyesmire. Az alapelv az, hogy emberi tevékenységet csak ember bírálhasson el és korlátozhasson. Egy automatizált rendszerhez nem lehet fordulni jogorvoslatért, vagy számon kérni rajta a döntéseit. Erre kéne létrehozni egy jogorvoslati fórumot valós moderátorokkal. Még hogyha segít is a folyamatban az algoritmus, a végső döntést embernek kéne meghoznia arról, hogy mely oldalakat és posztokat távolítja el a platform tartósan. 

A közpénznek semmi keresnivalója nincs a vállalati tartalommoderálás finanszírozásában, ez kizárólag a cégek feladata saját forrásból, amire egyébként bőven van lehetőségük: ha megnézzük, a Meta alkalmazottainak száma évről-évre 20-30 százalékkal növekszik. Mára több tízezer ember dolgozik a cégnél, amiből néhány ezer lehetne a tartalmak kezelésére képzett moderátor és tényellenőr.

- A Meta tervei között szerepel, hogy folyamatosan csökkenti a politikáról és civil kezdeményezésekről szóló tartalmak láthatóságát, elérését a hírfolyamban. Milyen hatással lenne a demokratikus nyilvánosságra, valamint a választásokra nézve egy teljesen politikamentes Facebook?

- A Facebook mára – nagyon leegyszerűsítve – egy megfigyelésre és hirdetésre alapuló reklámplatformmá nőtte ki magát, ezért aligha ettől a platformtól kell várnunk, hogy az érdemi, higgadt párbeszéd terepévé váljon. Ez egy üzleti vállalkozás, nem az a funkciójuk, hogy a közbeszédet demokratizálják. 

A politikamentes hirdetések támogatása már csak azért is nehézkes, mert nem lehet egyértelműen körülhatárolni, hogy mit tekintünk politikai tartalomnak. A járványkezelés megvitatása például politikának számít, vagy sem? – a Meta sem lesz képes éles határokat húzni. Az emberek többsége pedig nem politikai célokra használja a Facebookot, ezért nem is kéne törekednie arra, hogy csökkentse ezeket a tartalmakat. 

Nem félek attól, hogy a Facebookról mágikus módon eltűnik a politika. Ha viszont mégis sikerül kiirtani a platformról – amit én erősen kétlek –, az sem lesz hosszútávon jelentős hatással a demokratikus részvételre és intézményekre, hiszen akkor is lesz terünk – akár egy másik közösségi oldalon – megvitatni a fontos kérdéseket. A felhasználók elég találékonyak: a szélsőjobboldali vagy a különböző terroristacsoportok például már rég kivonultak a Facebookról, és más alternatívák után néztek – mint a Telegram és a Signal –, ahol továbbra is képesek tartalmakat gyártani és csoportokba gyűlni. Egyáltalán nem kizárt, hogy a mérsékelt közbeszédre való igény a közeljövőben képes lesz kitermelni a maga fórumát – hogy egy meglévő felület formálásával vagy egy teljesen újjal, ma még nem tudni. 

A Napi.hu felkereste az Igazságügyi Minisztériumot is, viszont a megjelenésig nem érkezett válasz a Digitális Szabadság Bizottságtól. Cikkünket frissítjük.