A befektetőket nem nagyon nyűgözte le az ECB elnöke, Christine Lagarde múlt heti bejelentése, amely szerint a járványra adott válaszként futó kötvényvásárlási programot 500 milliárd euróval megemelik s futamidejét 9 hónappal meghosszabbítják,valamint segítik a bankok hosszabb távú finanszírozási programját is. Azonban a csalódottsághoz kétségtelenül hozzájárult az is, hogy a bank 2023-ra csak 1,4 százalékos inflációt jelzettelőre az eurózónában, ami a legalacsonyabb hároméves előrejelzés amit az intézmény valaha is közzétett - írja összefoglaló elemzésében a Bloomberg.

Ez a szerény inflációs cél nem más, mint annak a beismerése, hogy a történelmi mértékű gazdasági visszaesés mellett a jegybank hajlandó támogatni a hatalmas költségvetési hiányt felvállaló kormányzatokat azzal, hogy alacsonyan tartja a kamatokat. Azonban az elemzés szerint hacsak nem jelentenek be hamarosan újabb monetáris politikai intézkedéseket, az inflációs cél teljesülésének kérdése inkább költségvetési, semmint jegybanki kérdés lesz.

Kapcsolódó

Nagyon megdöbbentő volt az ECB bejelentése, egy inflációkövetést alkalmazó jegybanknak illene az előrejelzési horizontjának a végére a céljához közelítő adatot vizionálnia, nagyon meglepővolt ez az alacsony adat - mondta a hírügynökségnek Anatoli Annenkov, a Socitete Generale szenior közgazdásza.

A monetáris lazítás már nem elég

Az ECB már elég régóta úgy definiálta saját mandátumát, hogy annak célja a 2 százalék alatti vagy ahhoz közelítő infláció elérése az eurózónában középtávon. Ez a cél egy olyan környezetre lett kalibrálva, ahol a pénzromlás üteme gyorsan megugorhat, s nem pedig összeeshet. Azonban a globális pénzügyi válságot követő időszak masszív dezinflációs folyamatokat hozott, s így a jegybanknak sosem sikerült az elmúlt 10 évbe a céljaként kitűzött 2 százalékos ütemet tartósan megtapasztalnia.

Az elemzés szerint ebben a környezetben az inflációs célkövetéshez való ragaszkodás a monetáris politikában azt feltételezi, hogy az nagyon számít a fiskális politikára is. A monetáris politika alakítói és a közgazdászok ugyanis egyre inkább azon a véleményen vannak, hogy az olyan eszközök, mint a kvantitatív lazítás önmagukban nem elegendőek, így nem meglepő, ha az ECB nem is jött elő valami elképesztően anyag összegű új programmal.A múlt csütörtökön bejelentet új csomag mindössze arra lehet elengedő, hogy megőrizze a pénzügyi rendszer körülményeit, s nem pedig arra, hogy tovább lazítson azokon.

A mostani járványhoz kötött program ugyan időszakos, azonban a jegybank eredeti, 2015-ben indult kvantitatív lazítási programja és a kamatmeghatározás még ott van a bevethető eszközök között, hogy kezeljék a túl alacsony inflációt. A gond csak az, hogy az európai kötvénypiac nagysága véges, az ECB már így is a német és az olasz államkötvények mintegy felét birtokolja. Ez pedig elég érezhetően behatárolja azt, hogy meddig mehet el a jegybank anélkül, hogy teljesen lerombolja a piacot. A kamatvágásokkal meg az lehet a baj, hogy az tovább rombolná az amúgy is gyenge nyereségesség mellett működő európai bankrendszer kilátásait (az irányadó kamatláb már így is manusz 0,5 százalék). Lagarde egyébként nem túl lelkesen csak annyit válaszolt az ezt firtató kérdésekre, hogy a kamatcsökkentés része marad az eszköztárnak.

A kormányok döntenek, az ECB már csak kiszolgál

Az a nagy baj, hogy tovább enyhíteni innen a monetáris politikán, már nagyon nagyon nehéz. Kezdenek rádöbbenni arra, hogy a monetáris politika nem nagyon hatásos többé, s most megpróbálják a fiskális politikát felszerelni arra, hogy elvégezze a munkát - mondta Nick Kounis, az ABN Amro Bank vezető makro és tőkepiaci elemzője.

Ehhez jó alapot adhat az európai vezetők által elfogadott múlt heti, 1,8 billió eurós, több éves ösztönzőcsomag. Azonban végső soron ez sem fog mást eredményezni, mint az államadósságok további emelkedését. Ami nem jelent mást, hogy az ECB-nek a jövőben nem nagyon lesz más szerepe, mint hogy megpróbálja menedzselni az államadósságok kamatait, ami valójában nem más, mint az a hozamgörbe kontroll, amivel a japán Bank of Japan nyíltan operál. Persze ezt a bank vezetői tagadják, Isabel Schnabel szerint a nagy különbség az, hogy az ECB csak megőrizni kívánja a monetáris kondíciókat, s nem pedig a hozamokat akarja egy bizonyos szinten tartani. A befektetők az elemzés szerint mindenesetre nem látnak sok különbséget a két dolog között.

Idővel az ECB majd csak az árra fog figyelni vásárlásai során, s nem pedig a minőségre, s akárcsak a Bank of Japan, az európai jegybank is alárendeli a monetáris politikát a fiskális döntéshozók akaratának - mondta Konstantin Veit, a Pimco Europe portfólió menedzsere.

Persze az, hogy az Európai Unió gazdaságát a japanizáció veszélye fenyegeti, azaz az egyre dagadó adósságállomány mellett is komoly deflációs folyamatok érvényesülnek, miközben a gazdasági növekedés lanyha marad, nem új keletű megfigyelés. Már a járvány előtt is voltak ennek a folyamatnak komoly jelei, a járvány okozta visszaesés és erre adott válaszok csak erősítik a folyamatot.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!