Az Európai Unió és intézményei gyakorlatilag a brexit szavazás óta folyamatosan igyekeznek leválasztani a brit pénzügyi rendszert az Európai Unió országairól. Ennek jó oka van, a londoni City még mindig a világ egyik legjelentősebb pénzügyi központjának minősül, és jelentős hasznot húzott Nagy-Britannia európai uniós tagságából.

Azonban a brexit után az EU már nem szeretné, hogy az európai pénzügyek jelentősebb hányada a brit gazdaságot erősítse és ezért folyamatosan olyan adminisztratív intézkedéseket hoznak, amellyel az Európai Unió pénz és tőkepiacai egy nagyobb hányadát helyeznék át a tagállamokba. Erről korábban itt írtunk.

A különböző szabályozókkal azt szeretnék elérni, az Európai Unió pénz- és tőkepiacaira meghatározó erővel bíró döntések valóban az unió tagállamai területén szülessenek, s ne pedig a londoni City egyik irodájában. Az angolszász környezethez hozzászokott befektetési bankárokat ugyanakkor meglehetősen nehéz rászoktatni arra, hogy London helyett inkább Párizsban vagy Frankfurtban vállaljanak munkát. A befektetési bankoknál ezért nem egyszer előfordul, hogy úgynevezett látszat posztokat hoznak létre a fontosabb európai pénzügyi központokban. Az ezekbe a pozíciókba felvett emberek azonban tényleges döntési jogkörrel nem rendelkeznek, az igazi munka változatlanul a Cityben folyik.

Egy ilyen eset bukott most ki egy német munkaügyi bíróságon a Financial Times értesülései szerint. A Morgan Stanley egyik frankfurti volt igazgatója elbocsátása után beperelte munkáltatóját. A brexit után ugyanis a német szabályozásban elfogadtak egy olyan változást, amely szerint a nagy kereskedelmi és befektetési bankoknál az olyan munkavállalókat és vezetőket könnyebb elbocsátani, akik lényeges, a bank üzletmenetére meghatározó mértékű kockázatvállalásról dönthetnek.

A bankot perlő volt vezető azt állította, hogy a Morgan Stanley-n belül utasítást kapott arra, tényleges címét, amely szerint ő a „hitelkereskedésért felelős vezető” ne használja, mivel az csak papíron létezik. Állítása szerint ezt a titulust csak azért adták neki a bankon belül, hogy a pénzintézet megfeleljen a brexit utáni elvárásoknak és azt mutassák, a vezető munkatársak valóban Frankfurtba költöznek.

A bíróság elutasította a bank érvelését, hogy a bankár úgynevezett „lényeges kockázatvállaló” volt a frankfurti irodában. Megállapította, nem vált nyilvánvalóvá, hogy a bankár valójában szélesebb körű vezetői feladatokat látott el, és helyt adott a bankár elbocsátása elleni fellebbezésének.

 

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!