A mostani közvélekedés szerint Mario Draghi legvalószínűbb utódja az ECB elnöki részében a Bundesbank elnöke, az ECB kormányzótanácsának jelenlegi tagja, Jens Weidmann lehet. A Bloomberg néhány hete, közgazdászok megkérdezésével készített felmérésében, amelyben a következő ECB elnök valószínű személyét próbálták előre jelezni a lehetséges 100 pontból Weidmann 85 pontot kapott, míg a második helyezett francia Francois Villeroy de Galhau mindössze 26-ot.

A Politico írása szerint az EU íratlan szabályai szerint is ezúttal a németeken a sor. Azonban a cikk szerint ennek ellenére a színfalak mögött sokan kérdezik, hogy ha már németnek kell lennie a következő elnöknek, akkor muszáj-e, hogy Weidmann legyen az.

Kapcsolódó

Ennek oka viszonylag egyszerű. Az eurózóna adósságválságában fordulópontot jelentett az, hogy Mario Draghi vezetése alatt az ECB a híres "bármit megteszünk ami szükséges (az euró megmentéséért)" beszédét követően laza monetáris politikájával sikeresen leszorította az eurózóna periféria államainak államkötvény hozamait, nem utolsósorban Olaszországét, amelynek adósságpályája így ismét fenntarthatóvá vált.

Weidmann viszont következetesen a második világháború óta képviselt szigorú német monetáris politika mellett kardoskodott, ellenezte a masszív lazítást, így például a 2015-ben útjára indított kvantitatív lazítási programot is. A Politico szerint például ha Weidmannon múlt volna, Görögország már nem lenne az eurózóna tagja, s ha Olaszország kerülne hasonló helyzetbe, akkor sem hezitálna sokat.

Hűtik a kedélyeket

Sokan eközben igyekeznek hűteni a kedélyeket, mondván, másfél év még hosszú idő és korai azon elmélkedni, ki lehet majd a következő elnök. Ugyanakkor a helyezkedés vélhetően megkezdődött, erre utalhat Weidmann néhány hete a Financial Times-nak adott interjúja is. Ebben a Bundesbank jelenlegi elnöke még azt is megkérdőjelezte, hogy lenne olyan hallgatólagos megállapodás, amely az ECB elnökök nemzetiségére vonatkozna, hiszen szerinte az összes eurózóna tagállamnak ugyanakkora esélye van elnököt delegálnia.

Ezzel egyben azt is megkérdőjelezte, hogy az ECB-elnök személye politikai alkuk tárgya lenne (az elterjedt vélekedés szerint annak idején megegyezés volt a németek és a franciák között, hogy francia lesz az első ECB-elnök, cserébe a bank székhelye Frankfurtban lesz és a felépítéséhez a Bundesbank szolgál majd mintának).

A Politico szerint egyébként Macron francia elnök élesen ellenezné Weidmann elnökségét. A Bundesbank elnöke ugyanis többször kritizálta az eurózónán belüli fiskális transzfereket, s ez szembe menne a francia elnök közös európai költségvetésre irányuló elképzeléseivel.

Más szakértők ugyanakkor arra emlékeztettek, hogy az ECB-n belüli döntéshozatalt és a képviselt monetáris politikát hiba lenne egyedül az elnök személyére visszavezetni. Weidmann szerintük érthető módon volt eddig héja, vagyis a szigorúbb monetáris politika híve, hiszen ez képviselte az ECB felé a német álláspontot. Elnökként viszont a közös európai jegybank álláspontját kellene közvetítenie, s a legerősebbnek tekintett tagállam, Németország irányában ki más tehetné meg ezt hatékonyabban, mint egy német elnök.

Egyébként azt a teóriát, hogy ECB-elnökként fordulna hozzáállása, vélhetően Weidmann is terjeszti magáról. Az FT interjúban például elhangzik - ha nem is Weidmann szájából, hanem a riporter megjegyzéséből - hogy Draghi például abból az Olaszországból érkezett, amely korábban a magas infláció egyik szinonimája volt. Ehhez képest ECB-elnökként totálisan más problémákkal kellett megküzdenie, s pont a defláció elleni harcot kellet vezesse.

A találgatás mindenesetre elkezdődött az utódlásról, s a német Bundesbank elnök jelenleg vezeti a piac által legvalószínűbbnek tartott utódok listáját. Lehet, hogy az ECB élén gyökeresen más nézeteke vallana, mint jelenleg, azonban a piaci szereplők addig is idegesen fogják várni a fejleményeket, hiszen nagyon sok múlik azon, hogy az ECB a következő években hogyan viszonyul az elmúlt évek laza monetáris politikája után a fokozatos szigorításhoz. Márpedig Weidmann volt az, aki következetesen kitartott a mellett, hogy a tervezettnél gyorsabban kellene az ECB-nek leépíteni hatalmasra duzzadt mérlegfőösszegét. Így ha valóban esélyes utódjelölt, akkor egyelőre személyét mindenki egy szigorúbb ECB-politikával fogja azonosítani.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!