Most kell csavarni a pénzcsapon, jöhet a szigorítás

Ahogy emelkedik az inflációs nyomás az eurózónában is, az Európai Központi Bankon úgy lesz egyre nagyobb a nyomás, hogy lépjen fel és szigorítson ultralaza monetáris politikáján.

Márciusban Christine Lagarde, az európai jegybank elnöke már ismertette, hogy képzeli el a monetáris politika normalizációjának, azaz az ultralaza üzemmódból a szigorúbba visszatérés menetrendjét. A harmadik negyedévben a bank kötvényvásárlásai zéró szintre csökkennének és onnantól kezdve a bank csak a birtokában lévő lejáró kötvényekért kapott pénzt fektetné be újra, s csak ezután kerülhetne sor a kamatok elemelésére.

Ez elképesztően óvatos megközelítésnek tűnik, különösen az amerikai Fed, illetve a Bank of England agresszívabb kamatemeléseihez képest - írja a Financial Times-on megjelent elemzésében Moritz Kraemer, a német LLBW Bank vezető közgazdásza.

Tojáshéjon lépkednek

Nagyon valószínű, hogy az EKB többek között Olaszország miatt viselkedik úgy, mintha tojáshéjon lépkedne. Ennek meg is van a történelmi oka. A több mint 10 éve tomboló európai adósságválság egyik fő kérdése annak idején a déli államok adósságának finanszírozhatósága volt, amelyet végül úgy sikerült rendezni, hogy az EKB élén az akkori elnökkel, Mario Draghival ígéretet tett arra, hogy bármit megtesz az euró megmentése érdekében. A különböző programokkal az európai jegybank hatalmas mennyiségben vette az olasz államkötvényeket is, így azok hozama elfogadható mértékben közelített a német kötvényekéhez.

2020 márciusában azonban elég volt Chritstine Lagarde egy kiszólása - amely szerint az EKB-nak nem feladata a kötvényhozamok közötti rés bezárása - ahhoz, hogy hatalmas eladási hullám induljon el az olasz állampapírok piacán. Ezt később csak az EKB elnök magyarázkodása és helyesbítése tudta megállítani. Ehhez képest Lagarde legutóbbi bejelentése után elég visszafogottak voltak a piaci reakciók, még az olasz államkötvények esetében is, méghozzá jó okkal - írja a szakértő. Ennek oka, hogy bár maradt az olasz sérülékenység, azonban az mostanra már jóval kisebb, mint akár 2 évvel ezelőtt, s az egy évtizeddel ezelőtti szinttel pedig össze sem hasonlítható.

Ennek számos oka van, az első például, hogy az emelkedő infláció csökkenti az államadósságot. A nominális GDP infláció vezérelte 10 százalékos növekedése például 15 százalékponttal csökkentheti idén a GDP arányos olasz államadósságot, de ez az érték még nagyobb lehet, ha az effektív kamatok alacsonyan maradnak. Az olasz kötvények átlagos adósságterhe jelenleg 2 százalék körüli, s a most kifutó hosszabb kötvényeket az olaszok még mindig alacsonyabb kamatok mellett tudják refinanszírozni, mint amennyit egy évtizede kellett fizetniük érte.

Ráadásul az olasz államadósság szerkezetének átalakulása miatt az olasz államnak évente sokkal kevesebb új kötvényt kell kibocsátania, mint korábban. Az állam az alacsony kamatok időszakában jócskán előre is biztosította magának a finanszírozást, többek között az EKB járvány elleni küzdelem jegyében biztosított forrásait kihasználva.

E mellett Olaszországban a politikai helyzet is olyan kedvezőnek tűnik, amire régen nem volt példa. Stabil és kompetens kormány áll az ország élén, amely jelenleg széles körű parlamenti támogatással rendelkezik. Ez nem kis szó egy olyan ország esetében, ahol utoljára Silvio Berlusconi volt 15 évvel ezelőtt "megválasztott" miniszterelnök. Azaz úgy lett kormányfő, hogy előtte a választásokon győztes párt listájának az élén állt. Ebben a felállásban Draghi kormányának nagyobb esélye van, hogy strukturális reformokkal szálljon szembe a gazdaság növekedési problémáival, mint elődeinek.

Ezek alapján úgy tűnik, hogy megalapozatlanok azok az aggodalmak, amelyek szerint Olaszország ne tudná kezelni a kamatok és kötvényhozamok akár drasztikusabb emelkedését is. Ugyanakkor az infláció emelkedése nem nagyon akar olyan óvatos mederben maradni, mint amennyire óvatosan az EKB szigorítani akar. Ezért érdemesebb lenne a felvázoltnál jóval gyorsabban lépni - véli a szakértő.