Minden befektető ismeri azt a hüvelykujjszabályt, amely szerint az alacsonyabb kamatok elvileg kedveznek a részvényárfolyamoknak, míg a magasabbak esetén az egyéb, biztosabbnak számító befektetési formák lesznek vonzóbbak.
A logika többszörösen is érthető, hiszen egy alacsonyabb kamatokkal jellemzett környezetben, ha minden változatlanul is maradna, akkor is csábítóbbá válik a cégek által megtermelt nyereségből kiosztott osztalék hozama, a vállalatok nyeresége is emelkedik rendszerint a finanszírozás olcsóbbá válása miatt és a biztonságos alternatívát nyújtó állampapírokat is kisebb kedvvel vásárolják a befektetők.
Így érthető módon reagáltak emelkedéssel a tőzsdék arra, hogy a Fed a tőle azonos valószínűséggel várt két opció közül a nagyobbik, 50 bázispontos kamatcsökkentés mellett tette le a voksát és ezzel első ízben kezdte el lefaragni a finanszírozási költségeket az infláció elleni küzdelem miatt 2022 elején megindított szigorítás kezdete óta.
A valóság azonban nem ilyen egyszerű és a tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a Fed kamatcsökkentési ciklust indít, akkor hamarosan komoly gondok jelentkeznek a tőzsdén is. Ez persze lehet egyszerű egybeesés is és korábban volt az ellenkezőjére is példa, azonban az elmúlt 25 évben valahogy nem sikerült az amerikai jegybanknak úgy megindítani a kamatcsökkentéseket, hogy azt ne követte volna középtávon legalább egy medvepiac de akár komolyabb tőzsdei összeomlás is.
Mindenre, erre is van a szakértőknek magyarázata. Ezek szerint a Fed döntéshozóinál senki sem látja jobban, milyen folyamatok zajlanak az amerikai gazdaságban. Ha ők úgy látják, szükséges a kamatokon vágni és a monetáris környezeten lazítani, akkor valószínűleg érzékelik a gazdaságban jelentkező feszültségeket és gyengeségeket (ezúttal erre utaló jel lehetett a munkaerőpiac gyengülése is). A vágással pedig ezek negatív hatásait igyekeznek gyengíteni, elébe menni egy esetleges recessziónak. A baj csak az, hogy ez az elmúlt néhány alkalom során nem sikerült, persze ez nem feltétlenül a Fed-en múlott.
A 21. század első kamatcsökkentési ciklusában az első komolyabb lépést 2000 végén, 2001-elején tette meg az akkor még Alan Greenspan vezette Fed. Akkor a részvénypiac már túl volt azon a csúcson, amelyet a dotkom lufi nyomán 2000 tavaszán elért és már túlesett egy 20 százalékot meghaladó visszaesésen is, amely során az S&P 500-as index 1550 pontról 1260 pont közelébe esett vissza és épp egy a fellendülés jeleit mutatta.
A kamatvágások megindulását követően azonban a részvényárfolyamok nem tudtak tartósan talpra állni és a következő 2 év során további 50 százalékot veszítettek értékükből (persze ebben a kialakuló recesszió mellett komoly szerepe volt a 2001 szeptember 11-i merényleteknek és az annak nyomán meginduló geopolitikai eseményeknek is.)
A következő kamatcsökkentési ciklus története sem tekinthető igazán sikeresnek, sem tőzsdei, sem gazdasági szempontból. Ebben az első lazító lépést 2007 augusztusában tette meg az amerikai jegybank szerepét betöltő szervezet. A tőzsde akkor ugyan jól reagált és novemberig még emelkedni tudott, azonban onnan egy komolyabb medvepiac indult, amely végül a Lehman Brothers bedőlését követő összeomlásban és a globális pénzügyi válságban tetőzött és a részvényárfolyamok 60 százalékot meghaladó visszaesését hozta magával.
Utólag hasonlóan baljóslatúnak bizonyult a 2019-es kamatcsökkentési hullám megindulása is. Bár az S&P 500-as index ezt követően még rövid időn belül jó 20 százalékkal tudott emelkedni, azonban a következő tavasszal 3400 pont felett elért csúcsáról mindössze egy hónap leforgása alatt értékének egyharmadát veszítette el átmenetileg a koronavírus járvány kirobbanását követően.
Az alábbi grafikonon a szürkésebb zóna jelzi az amerikai gazdaságban bekövetkezett recessziós időszakokat. Ezen jól látszik, hogy a Fednek ebben az évszázadban – még ha néha saját hibáján kívül - nem sikerült a kamatcsökkentésekkel megelőznie a recesszió kialakulását az Egyesült Államokban.
A befektetők többsége egyébként meg van győződve arról, hogy az amerikai gazdaság most is a lassulás előtt áll. A Bank of America friss alapkezelői felmérése szerint kérdezettek 93 százaléka osztja ezt a véleményt. Azonban a döntő többség szerint ez a lassulás mérsékelt lesz, 79 százalék szerint a puha földet érés forgatókönyvre fog megvalósulni és csak 11 százalék vár kemény landolást.
Tájékoztatás
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!