A Mol és a Richter a Budapesti Értéktőzsdére bevezetett második és harmadik legnagyobb cég, és most mind a kettő a részvényesek igen bőkezű javadalmazására tesz javaslatot a közgyűlésen, amint azt a tőzsde honlapján jelezték.

Az összegek

A Mol közel 280 milliárd forintot javasol osztalékként fizetni, ami úgy áll össze, hogy a szokásos 100 forintos részvényenkénti osztalékot 150 forintra emelik, amit megtoldanának nagyjából 200 forint rendkívüli osztalékkal is, így összesen nagyjából 350 forintról van szó. Az olajválallat már ráadásul tavaly is hasonló, szokatlanul nagy összegű osztalékot fizetett.

A Richter arról adott tájékoztatást, hogy a javasolt részvényenként 390 forintos osztalék mellett, ami az adózott eredmény 40 százaléka, még további 40 milliárd forintért sajátrészvényt is vásárolnának a következő egy évben, és hozzáteszik, hogy ez kifejezett részvényesi kérés, befektetői elvárás. 

Fejőstehenek?

Mindkét esetben tehát szokatlanul nagy összegű részvényesi juttatásról van tehát szó: ilyet csak az a közgazdasági értelemben vett "fejőstehén" cégek szoktak tenni, amelyek életciklusuknak abban a szakaszában vannak, amikor már nem fejlesztenek, nem bővülnek, de az árbevétel és az eredmény stabil, kiszámítható, így azt kifizetik a részvényeseknek.

Kockázatok, költségek

Nos, a Mol és a Richter nem igazán ebbe a kategóriába sorolható cégek, ráadásul mindez egy válság kellős közepén zajlik, amikor mindkét társaság jelentős kockázatokkal néz szembe az orosz-ukrán háború miatt. A Richter oroszországi tevékenysége a háború előtt jelentős volt, bár a nyereségnek már csak kis hányadát adta, de egy háborús országban bármi megtörténhet, ami jelentős költséggel járhat. Emellett a Richter karácsonyi ajándékként váratlanul különadót is kapott a nyakába.

A Mol esetében a kockázatok abból adódnak, hogy ha bármilyen okból lecsökken vagy megszűnik az orosz olaj importja (háborúban az ilyesmi nem zárható ki), akkor finomítóit át kell állítani más olajtípusra, ami nem kis beruházás. Emellett a Mol is fizet különadót, igaz, hogy az egyelőre valóban extraprofitból, az orosz olaj és a Brent árkülönbözetéből adódik, bár az adó szabályait épp a napokban változtatták, így a jövőben már csak részben fog ettől a feltételtől függeni.

A nagyrészvényesek igénye és érdekérvényesítő képessége

Nos, ilyen körülmények között a cégek inkább visszafogottak és tartalékolnak baj esetére, itt viszont szinte a lehetséges maximális részvényesi juttatások zajlanak. A lehetséges okot nem is nehéz megtalálni, pláne, ha a mélyére nézünk a Richter megjegyzésének, miszerint befektetői elvárás a maximálisan kifizethető osztalékon felüli sajátrészvény vásárlás.

Nem akármilyen részvényes az, aki ilyen igényt ilyen hatékonyan tud érvényesíteni, ezért nézzük csak meg, kik a nagyrészvényesek a két cégnél. Mint láthatjuk, többségében ugyanazok: az egyetemeket működtető alapítványok, amelyek megkapták a korábbi állami részvénytulajdont, de lényegében most is az állam üzemelteti őket. 

Az alapítványok finanszírozzák az egyetemek működtetését a kormány helyett, és ennek egyik legegyszerűbb módja, ha az alapítvány tulajdonában lévő részvények sokat fizetnek. A nagy osztalék így máris érthető, hisz az alapítványok számára valóban fejőstehenek a cégek, de vajon miért kérték kifejezetten a részvényvisszavásárlást is?

Sajátrészvény-vásárlás lehetséges okai

Ennek három oka lehet. Az egyik, hogy a Richter esetében is az adózott eredmény minél nagyobb hányadát szeretnék kivenni, de a társaság maximum 40 százalékos osztalékot fizet, így további lehetőségként csak a részvényvisszavásárlás jöhet szóba. A másik ok az lehet, ami az ilyen ügyleteknél általában:

a részvények számának csökkenésével nő a megmaradó tulajdonosok hányada a cégben, ami a már most is nagy súlyú alapítványok esetében döntő, a jövőben ez a kifizetett osztalékban is nagyobb összeget jelent.

A harmadik ok az lehet, hogy a megvásárolt részvényekkel valamilyen szándék van, valamilyen akvizíció, ahol a cég a saját részvényeivel fizet, esetleg egy olyan tulajdonos várható megjelenése, aki valamit behoz a cégbe, és cserébe megkapja a részvényeket. Ez nem elterjedt módszer, de az úgynevezett Mészáros-részvények esetében láttunk ilyet. A Richter esetében ez nem mutatna túl elegánsan, így kisebb a valószínűsége, de kizárni nem lehet.

Vége lehet a növekedési sztoriknak

Összegezve: a két cégnél a szokatlanul nagy részvényesi juttatás leginkább az egyetemi alapítványok finanszírozására kellhet, ugyanakkor rövidtávon a kisrészvényesek sem járnak rosszul, szép osztalékhozam adódik, különösen a mol esetében, ahol ez nagyjából 13 százalék jelenleg. Hosszabb távon, amennyiben fennmarad a továbbiakban ez a trend  a részvények a Telekomhoz hasonló osztalékpapírrá válnak.

A Richternél azért marad kutatási-fejlesztési keret, és a társaság a korábbi időszakból is jelentős készpénzállománnyal rendelkezik,  de erre szükség is van, hisz a jelenleg a nyereség tisztes hányadát adó cariprazin szabadálmának lejárta után a cégnek szükséges újdonsággal előállni, hogy pótolja a kieső bevételt.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!