Már rég bedobta az ipar a törülközőt, de ez menthet meg minket

Az ipari fémek árai jellemzően jó indikátorai annak, hogy milyen pályán mozog a világgazdaság, most pedig hetek óta minden főbb termékcsoportban esnek a határidős jegyzések. A vas, az alumínium vagy a réz azért fejezik ki jól, hogy milyen lesz a következő időszak a gazdaságban, mert széles körben használják ezeket. Készülnek belőlük épületállványzat-elemek, kábelkötegek az autókba, vagy éppen sóletes konzervek dobozai. Tehát lefedik az élelmiszer-feldolgozástól a nehéziparon át egészen az ingatlanszektorig az egész gazdaságot.

Miközben pedig a világ az orosz-ukrán háború miatt a magas energiaárakat figyeli, valójában az ipari fémek veszteségei sokkal intőbb jelek a világgazdaság strukturális problémáinak, mint az olaj- vagy gázárak. Ahogy a szállítmányozási indexek visszaesése is egyre inkább abba az irányba mutat, hogy úgy lassul a globális növekedés, mintha már benne is lennénk a recesszióban.

Viszont ennek most lehet örülni, mert a magas inflációs szintek hamarabb eltűnhetnek, mint azt korábban várták.

Minden ipari fém veszít az árából

A fémek árának világméretű esése miatt az árualapú vállalatok részvényei hatalmas árfolyamcsökkenést szenvedtek el. Az olyan fémipari vállalatok részvényei, mint a Hindalco, a Vedanta, a Tata Steel és a JSPL az elmúlt hetekben meredeken zuhantak, akár 50 százalékkal is elmaradva a közelmúltban elért csúcsértékeiktől, és az elemzők arra számítanak, hogy a június végével zárult első negyedévre vonatkozóan visszafogott számokat fognak jelenteni.

A válságuknak valószínűleg nem lesz hamarosan vége, mivel a Bloomberg Commodity Index az elmúlt három hétben közel 14 százalékot esett, ami azt jelzi, hogy a fémgyártók alacsonyabb kereslettel szembesülnek. Az Egyesült Államokban a réztől az acélig közel 40 százalékkal esett az ára. 

Míg a réz világpiaci ára szerdán közel 20 hónapja a legalacsonyabb szintre süllyedt, 4,9 százalékot esett a határidős jegyzések ára a londoni fémtőzsdén. Tonnánként már 7291,50-on állt a kurzus. Az alumínium 0,5 százalékkal a tonnánként 2379 dolláros szinten áll. A nikkel 2 százalékot veszített, 22 200 dollár a tonnánkénti árfolyam, az ón pedig 3,9 százalékkal 25 000 dollárra csúszott le. A cink tartja magát a legjobban, amely csak 5 százalékot veszített a hónapban, 2993 dollár most az árfolyam.

Szállítani sem szállít senki

A balti szárazszállítási index – amely a száraz ömlesztett árut szállító hajók fuvarozási díjait követi nyomon – szerdán a negyedik egymást követő ülésszakon zuhant, most már 12 hetes mélyponton áll.

A teljes index, amely a capesize, panamax és supramax hajók árait veszi figyelembe, 55 ponttal, azaz 2,6 százalékkal, 2043 pontra esett, ami április 12. óta a legalacsonyabb érték. A legbeszédesebb, hogy a panamaxok – amelyek általában 60 000-70 000 tonna szén- vagy gabonaszállítmányt szállítanak – átlagos napi árfolyama 695 dollárral 21 270 dollárra csökkent – írja a Hellenic Shipping News. 

Mindez a szállítási díjaknál látható csökkenés arra utal, hogy már leállóban a lendület. Miközben Oroszország kiesett az európai piacokról, tehát messzebbről kell alapanyagokat vásárolni, valamint Kína feloldotta a járványügyi zárlatokat, vagyis nőtt a kereslet az ország feldolgozóiparában, az áraknak emelkedniük kellene, az ellentétes folyamat viszont a kihűlő gazdaságra utal.

Az olajárak is esnek

A recessziótól való félelem lehűtötte az olajárakat a héten, a WTI-vel szerdán már jóval 100 dollár alatt, 95,90 dolláron kereskedtek. A Brent nyersolaj hordónkénti ára szintén 100 dollár alatt, 99,37 dolláron állt. Ez volt az első 100 dollár alatti szint április közepe óta.

A Citigroup egyik jelentése szerint az olajárak az év végére hordónként 65 dollárra, a jövő év végére pedig 45 dollárra eshetnek, a globális recesszió és az OPEC+ piaci beavatkozásának hiánya miatt. A Citi azonban megjegyezte, hogy ez nem alapeseti forgatókönyv, nem is számítanak recesszióra, de az olajpiac kihűlését nagyon valószínűnek tartják.

Már az ukrán háború előtt is leállóban volt a világ

Hogy a válság már lappangó módban volt 2021 végén és 2022 elején, az azt is jól mutatja, hogy a globális teherszállítmányozás még korábban, december körül érte el a csúcspontját, és az év eleje óta csökkenő tendenciát mutat – legalábbis ez látszik a holland CPB elemzőinek jelentéséből.

A globális kereskedelmi volumen február-áprilisban 3,76 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbi azonos időszakhoz képest, ami viszonylag lassú növekedési ütemet jelent. Főleg annak fényében, hogy 2021 áprilisáig a fejlett gazdaságok nagy része szenvedett még a koronavírus-járványtól, ami miatt alacsony volt a növekedési bázis.

Nem akkora baj a leállás, ez lassíthatja az inflációt

Ahogy arról korábban is írtunk: a lassulás egyszerre szükséges (a kapacitáskorlátok egyre több iparágban váltak kötelezővé) és szándékos (a központi bankok az infláció lehűtése érdekében jelentősen szigorították a pénzügyi feltételeket). A lassulás előrehaladtával számos iparágban helyreáll a szabad kapacitás, és legalább néhány gyártó és szállító cég árképzési erejét elveszi, ami végül az infláció lassulását fogja eredményezni.

Alapvetően most viszonylag kicsi ráhatása van a jegybankoknak az infláció alakulására: az árak azért magasak, mert drágák voltak az alapanyagok, nem volt elég szállítói kapacitás az áruk célba juttatásához, ami magasra vitte a szállítmányozási árakat, miközben az energiaárak tavaly ősze óta – jóval az ukrajnai háború kezdete előtt – megugrottak. Ráadásul egyes kormányok – például az amerikai vagy a magyar – rengeteg ingyenpénzt öntött a gazdaságba, ami miatt nagy volt a fogyasztás, vagyis a kereslet, amikor például a chiphiány miatt nem is igazán voltak termékek. 

Most ha tényleg kihűl a gazdaság, visszaesik a fogyasztás, akkor lelassul az infláció. Ebben a kegyelmi időszakban pedig az energiafelhasználás is visszaeshet, mert az ipar jóval kevesebbet termel majd, mint eddig. Mindez segíthet a mostani krízisekkel terhelt kor könnyebb átvészelésében.